Bukott Professzor

Olasz­or­szág meg­ta­pasz­talt már né­hány kor­mány­zást (a II. vi­lág­há­bo­rú óta el­telt több mint öt év­ti­zed so­rán egé­szen pon­to­san hat­van­egyet), olyan kín­ke­ser­ve­set azon­ban, mint a most meg­bu­kott Romano Prodié, ta­lán ed­dig még so­ha. Az olasz köz­élet­ben ta­ná­ros kül­alak­ja mi­att csak Pro­fes­­szor­ként em­le­ge­tett bal­ol­da­li po­li­ti­kus tu­laj­don­kép­pen már a 2006-os par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok után tud­hat­ta, le­he­tet­len kül­de­tés­be kezd sokpárti, ide­o­ló­gi­a­i­lag igen szí­nes ko­a­lí­ci­ó­já­val, amely­nek csu­pán egyet­len kö­zös cél­ja volt: Silvio Berlusconi el­len­zék­be kül­dé­se. Prodi mi­nisz­ter­el­nök­sé­ge el­sõ pil­la­na­tá­tól úgy tett, mint­ha ma­ga­biz­tos par­la­men­ti több­ség és tár­sa­dal­mi tá­mo­ga­tás áll­na mö­göt­te. Büsz­kén hir­det­te meg az Olasz­or­szág ja­va cí­mû, 281 ol­da­las prog­ram vég­re­haj­tá­sát. Ígé­re­tei kö­zött sze­re­pelt az adó­csa­lás el­le­ni harc, a be­ván­dor­lás ren­de­zé­se, a pe­da­gó­gu­sok fi­ze­té­sé­nek eme­lé­se, há­rom­ezer böl­csõ­de meg­épí­té­se, in­gat­lan­adó-csök­ken­tés, az inf­rast­ruk­tú­ra fej­lesz­té­se. A Pro­fesz­­szor me­rész ter­ve­i­hez mind­össze két­fõs több­ség állt ren­del­ke­zés­re a ró­mai sze­ná­tus­ban, így min­den egyes dön­tés ma­gá­ban hor­doz­ta a kor­mány­bu­kás ve­szé­lyét. Nö­vel­te az in­sta­bi­li­tást, hogy a fo­lya­ma­to­san Berlusconival ri­o­ga­tó Prodi a gyõ­ze­lem ér­de­ké­ben kis ke­resz­tény­de­mok­ra­ta pár­to­kat te­relt egy tá­bor­ba a kom­mu­nis­ták­kal. Nem volt meg­le­põ, hogy egy ilyen ter­mé­szet­el­le­nes po­li­ti­kai kong­lo­me­rá­tum kép­te­len egy­sé­ge­sen lép­ni a fon­tos tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi kér­dé­sek­ben.
A Pro­fes­­szor­ból rá­adá­sul hi­ány­zik az a ké­pes­ség, ami nagy jobb­ol­da­li ri­vá­li­sá­ban két­ség­te­le­nül meg­van: az erõt su­gár­zó ma­ga­biz­tos­ság. Az Eu­ró­pai Bi­zott­ság el­nö­ke­ként is ez volt si­ker­te­len­sé­gé­nek leg­fõbb oka. Nem si­ke­rült jó kap­cso­la­to­kat ki­épí­te­nie a ta­nác­­csal és így a tag­ál­lam­ok po­li­ti­kai ve­ze­tõ­i­vel. En­nek el­le­né­re bi­zal­mat ka­pott az olasz és az eu­ró­pai bal­ol­dal ré­szé­rõl, a Ber­lusconi fe­lett ara­tott mi­ni­má­lis gyõ­zel­me után pe­dig so­kan tõ­le vár­ták Olasz­or­szág meg­re­for­má­lá­sát. Az ál­mok azon­ban ha­mar szer­te­fosz­lot­tak, Prodi ha­ta­lom­ra ke­rü­lé­se óta több mint har­minc­szor kért bi­zal­mi sza­va­zást ma­ga el­len, a kor­mány­zás gya­kor­la­ti­lag a mi­nisz­ter­el­nö­ki szék meg­tar­tá­sá­ban me­rült ki. A bal­ol­dal­hoz ha­gyo­má­nyo­san kö­zel ál­ló, több­mil­li­ós tag­ság­gal ren­del­ke­zõ szak­szer­ve­ze­tek sztráj­kok­kal je­lez­ték elé­ge­det­len­sé­gü­ket, a ma­gas adó­ter­hek mi­att el­ma­rad­tak a kül­föl­di be­fek­te­té­sek, az ál­lam­adós­ság szé­dí­tõ ma­gas­ság­ba emel­ke­dett. A hely­zet az utób­bi hó­na­pok­ban odá­ig fa­jult, hogy még a kom­mu­nis­ta Giorgio Napolitano ál­lam­fõ is in­kább a le­mon­dást ta­ná­csol­ta Prodinak az újabb bi­zal­mi sza­va­zás kez­de­mé­nye­zé­se he­lyett. Az el­nök a kor­mány­fõ ön­kén­tes tá­vo­zá­sa ese­tén va­ló­szí­nû­leg egy szak­ér­tõi ka­bi­net meg­ala­kí­tá­sát szor­gal­maz­ta vol­na, bíz­va a gaz­da­sá­gi kér­dé­sek ha­té­ko­nyabb ke­ze­lé­sé­ben, s a rég­óta ter­ve­zett – a kis pár­tok ál­tal tá­mo­ga­tott – vá­lasz­tá­si re­form­nak meg­ágya­zó sta­bi­li­tás biz­to­sí­tá­sá­ban. Prodi nem hall­ga­tott a ta­ná­csok­ra, vál­lal­ta a sze­ná­tu­si meg­mé­re­tést, így az­tán bu­ká­sa meg­le­he­tõ­sen lát­vá­nyos­ra si­ke­re­dett.
A bal­ol­da­li mi­nisz­ter­el­nök ku­dar­cos kor­mány­zá­sa is­mét ki­áb­rán­dí­tot­ta az ola­szo­kat a po­li­ti­ká­ból. A ró­mai át­lag­pol­gár ér­dek­lõ­dé­sét ma sok­kal in­kább le­kö­ti a szép­sé­ges olasz Carla Bruni és a fran­cia el­nök sze­rel­mi vi­szo­nya, mint a po­li­ti­kai kö­zel­jö­võ. Ez per­sze még nem je­len­ti azt, hogy bi­zony­ta­lan len­ne az elõ­re ho­zott par­la­men­ti vá­lasz­tás ki­me­ne­te­le. Fel­mé­ré­sek sze­rint Berlusconi ma­ga­biz­to­san gyõz­ne az új meg­mé­re­té­sen, a jobb­ol­da­li ko­a­lí­ci­ós kor­mány pe­dig ös­­sze­ha­son­lít­ha­tat­la­nul sta­bi­labb lá­ba­kon áll­na, mint a Pro­fes­­szor más­fél éven át buk­dá­cso­ló ka­bi­net­je.