„Azt érzem, hogy az állam gyűlöl, és senki nem véd meg ezzel a gyűlölettel szemben.”
Agycsere
A brain drain kifejezést a Brit Királyi Akadémián alkották meg, amikor saját tudósaik az ötvenes–hatvanas években Amerikába és Kanadába kezdtek kivándorolni. A brain minden esetben hasznos tudás hordozóját jelöli, a drain pedig arra utal, hogy a kivándorlás „csatornázott”: egy adott országban nagymértékű, és gyakorlatilag egy országba irányul, miközben a hazatérés vagy más országok képzett állampolgárainak bevándorlása alacsony.
Két jelenséggel egészítették ki a koncepciót az 1980-as években. Az egyik a brain exchange (agycsere), amelynek során egy ország egyszerre kibocsátó és fogadó is: saját, kiemelkedően tehetséges (highly skilled) állampolgárainak kivándorlását más országokból érkező képzett migráció ellensúlyozza. A másik a brain waste (agyvesztés), ami azt jelenti, hogy a képzett emberek – akár saját országukban, akár kivándorolva – nem tudják szakmájukat gyakorolni, ezért más, például fizikai munkára kényszerülnek.
A brain drain megítélése változó: akadnak tudósok, akik szerint a sikeres külföldi karrier lehetősége tanulásra sarkallja az embereket, így az adott országban többen végeznek felsőfokú tanulmányokat, mint ahányan végül el is mennek. Sokan ecsetelik a tudósdiaszpóra és a külföldi tapasztalatszerzés előnyeit is, a közelmúltban megjelent matematikai modellek pedig optimalizálhatónak tartják az agyelszívást a fenti érvek alapján. Berényi Dénes akadémikus például amellett érvelt, hogy ha egy tudósnak a saját országa – többnyire anyagi okokból – nem ad lehetőséget a kutatásai elvégzésére, akkor kivándorlásával hazája nem veszít, a tudományos világ pedig nyer.
