Kalandos életút Lévától Nagymarosig

Ötven éve hunyt el Kittenberger Kálmán neves vadász, Afrika-kutató és útirajzíró. Szülővárosában, Léván végezte a tanítóképzőt, majd Budapesten folytatta tanulmányait, s eközben sűrűn látogatta a Magyar Nemzeti Múzeum állatpreparátori műhelyét. 1902-ben utazott először Afrikába. Sok olyan helyen járt, ahonnan élve kevés fehér ember tért vissza. Értékes madár-, lepke- és rovargyűjteménynyel, trófeákkal gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeumot.
1913–14-ben Uganda keleti részén vadászott, ám a háború kitörésekor internálták, és Indiába toloncolták, ahonnan 1919-ben szabadult. 1920 tavaszán Nagymarosra költözött. Korának egyik legkiválóbb zoológus gyűjtője volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Afrikában több mint 60 ezer példányból álló, fajokban is gazdag anyagot gyűjtött. A gyűjtemény közel háromszáz új állatfajt tartalmaz, ebből negyvenet róla neveztek el.
Természetmegfigyeléseit írásaiban, népszerű könyveiben tette mindenki számára elérhetővé. Példamutató munkát végzett a hazai vadászéletben is. Két évtizeden át szerkesztette a Nimród című vadászújságot. Olyan vadászírókat fedezett fel – többek között –, mint Fekete István, Csathó Kálmán vagy Sterbetz István.