Kivezetés az újságolvasásból (4.)

„A sajtóban a köznapok lehetőségein
túl nyújtsunk feledkezést és megtisztulást,
révületet és lelkesedést”

MESTERHÁZY SÁNDOR
Ülök a Centrálban délelőtt 10 óra körül a 46-os, Mesterházy Sándornak foglalt páholyban – mindössze kettő van belőle az egész nagy kávéházban… és olvasom az ingyenújságokat. Sietnem kell, mert fent már kétszer említett, bizonyos mys, a pincéreknek csak Sanyi bácsi, jön fél 11-re. Fent – már még többet – említett bácsi persze pár évvel fiatalabb nálam, és még többel magánál. Vén koromra lett egy ilyen barátom. Milyen? Hááát… Nagyon el tudunk fáradni egymástól. Nem értem, mért hoz olyanokat ki belőlem, ami benne – is – megvan. Mindig elhatározom, a következő találkozásunkkor visszafogottabb leszek, és megpróbálom nem azt mondani, amit úgyis tudok, hanem őrá is figyelek. Ezt – gondolom – ő is ugyanígy fogalmazná meg. Mondom, rokon lelkek vagyunk, ezért van bennem magammal szemben a jövőre vonatkozólag némi aggodalom, mert sajnálatosan a legtöbb rokonommal már jó pár éve nem nagyon tartom a szorosabb kapcsolatot. Na de mindezt eddig csak mellékesen említem meg most.
Még az is szinte mellékes, hogy másik kedvenc helyemen, a Víghajós étteremben egy társaság előtt elhatároztam, hogy visszafogottra veszem az aznapi figurámat. Ezt a legújabb önálló estemen is elmondom, mikor faggatom a közönségemet az az esti menüről. Hogy mit is rendelne? Nosztalgiázzunk? Elmondjam a több mint 40 éves pályafutásomat? Összegezzem az elmúlt 70 évemet? (Úristeeen!) Ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit? Új oldalamról mutatkozzam meg? – S akkor elmondom azt a Víghajós történetet, hogy egy társaságban a figurámat visszafogottra vettem. Mondta is utána pincér barátom, a Szabolcs, hogy olyan oldalamat mutattam meg, ami nincs.
De még erről se szeretnék (többet) beszélni. Mert ha Kivezetés az újságolvasásból a következetesen vállalt sorozatcím, akkor illenék legalább lazán annak is megfelelni. (És már ezeket sem elolvasni, hiszen végtére mégiscsak egy újságba íródik.)
Karácsonyra ettől a drága – csak magával névrokon Mesterházytól – egy körülbelül hét példányban kiadott, kézzel írott verskötetet kaptam „japáni módra”. A „Százvalahány” címen írt (ugyanannyi) versét saját kezűleg rótta a vajsárga merített papírra egy kisalakú, kemény fedelű, kódexbőr-bordázatú könyvben. Az embernek – vagyis inkább csak nekem – most szégyenkezni nincs kedve… („A gyermeknek kél káromkodni kedve”.) („Ha adja, miért veszi el” … lásd J. A.-összes.) Ez az alázat az én önmutogatásommal szemben már jó ideje önvizsgálatra kötelezne… – De még erről sem szeretnék beszélni, írni se.
Elővett Mesterem… (ez a -házy) pár napja egy határidőnaplót, s belőle – ugyancsak saját kézírásából – felolvasott valamit, amit most szóról szóra közreadok.

MAGYARORSZÁGON NINCS BECSVÁGY, NINCS NAGYRAVÁGYÁS
– Csupán egyéni érvényesülés. Ehhez képest nincs dicsőség, de még hírnév sincs, csupán népszerűség. A dolog azonnal felismerhető. A dicsőség nem váltható be. Dicsősége az embernek csak hatalomtól és vagyontól függetlenül lehet. A hírnév beváltható, de többnyire csak nagy bankókra. A népszerűség jó jövedelem aprópénzben.

A FELSŐ SZINT A POLITIKA
– Ezek szerint a megnyilatkozás zsurnalisztikus, költészetben, festészetben, szobrászatban, gondolkozásban. Mélyen a megítélhetőség mértéke alatt, éspedig jelentéktelen nemcsak Európa, hanem Magyarország számára is, mindegy, akár van, akár nincs. Ha elvennék, senkinek sem hiányozna.

A HAZUGSÁGKÖRNYEZET TERMÉSZETESSÉ VÁLT
– És itt, ha az ember azt komolyan veszi, csak egyet lehet, kimondhatatlanul szenvedni.

A KORRUPCIÓ HUNYORGATÁSA
– És a lompos szekták között. A kritika panaszkodás és méltatlankodás, legfeljebb káromkodás. A legjobbak neveletlenek, és ha valakiben a vásottság kitör, zseninek nevezik. A többség azon az állásponton van, amit Dosztojevszkij mond: rugdaljatok, rugdaljatok, de adjatok enni.

BECSUKVA A HATÁRIDŐNAPLÓT…
– A téma ijesztő „aktualitását” nézve legkorábban holnaputáni dátummal íródhatott… Sandán rám néz barátom: – Na, mikor vetette… (m nélkül) ezt papírra? És – mielőtt elkezdtem volna agyba-főbe dicsérni – ki írta? Ez legyen akkor az olvasó – nem csak újságolvasó – házi feladata.
(A jövő héten kicsit bővebben még kifejtem… aztán egy „misét” a Centrál és mai törzsközönsége is megérdemelne.)