Én nem tudom, hogy XVI. Benedek A Názáreti Jézus címû könyve tartalmaz-e politikai és ideológiai értelemben mára vonatkoztatható megállapításokat. Természetesen egy olyan kvalitású hittudósnak, mint Joseph Ratzinger, az öröklét és a végtelen az „aktuális”, s a megváltás titokzatos aktusát kutatva csakis az isteni szándék felismerésére törekszik. De mégis: az ezredévek óta kutatott titok mintha egyre sürgetõbben állana elénk, s hívna bennünket megsejteni az eszközt és a célt, amely által és amely felé a Mindenható egyházát s benne a személyes embert vezeti.
A pápa könyvének elsõ részében Jézus megkísértésével foglalkozik, de nem csupán a Fiú állhatatosságát és az Atya iránti teljes bizalmát mutatja fel, hanem magát a kísértõt és a kísértés jellegét is elemzés tárgyává teszi. Az evangélium írásai szerint a sátán így szól a negyven napon és negyven éjen át a pusztában böjtölõ Jézushoz: „Ha Isten fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek váljanak kenyérré!” A válasz az Ószövetségre utal: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik.” XVI. Benedek a történelmi idõkben mindig létezõ, mondhatni, örök kísértésre asszociál: a kenyér „az elsõ és tulajdonképpeni mérce, amellyel a megváltást le kell mérni? Joggal tekinthetõ-e valaki megváltónak, aki ennek a mércének nem tesz eleget?”
Azonnal felmerül bennünk az a gondolat, hogy minden világi hatalom, minden „tömegekbe behatolni kész elmélet” a kenyér megváltását hirdeti. Petõfi szavaival: „Ha majd a bõség kosarából mindenki egyaránt vehet…” „Van ezzel kapcsolatban egy mondás – folytatja a gondolat továbbfûzését a pápa –, amely a nemzetiszocialisták által kivégzett német jezsuitától, Alfred Delptõl származik: »A kenyér fontos, a szabadság fontosabb, de a legfontosabb az el nem veszített imádás.«” S itt az okfejtés hirtelen ragyogó fényességgel és élességgel eljut a máig. Joseph Ratzinger ugyanis így folytatja: „Ahol nem tartják tiszteletben az értékeknek ezt a rendjét, hanem feje tetejére állítják, ott többé nem jön létre igazságosság, ott többé nem törõdnek a bajba jutott emberrel, éppen ott zavarják össze és teszik tönkre az anyagi javak tartományát. Ahol Istent… fontosabb dolgok miatt… félre lehet tenni, éppen ott vallanak kudarcot az úgynevezett fontosabb dolgok. Ezt nem csak a marxista kísérlet negatív kimenetele bizonyítja… A Nyugat által nyújtott, pusztán technikai-anyagi elvekre épülõ fejlesztési segélyezés… tette igazán a harmadik világot harmadik világgá a mai értelemben. A… tudás kevélységével… azt hitte kenyérré tudja változtatni a köveket…”
Majd néhány oldallal késõbb: „…az Antikrisztus nagyképû tudományossággal azt mondja nekünk, hogy az az exegézis, amely Istenbe vetett hittel olvassa a Bibliát és eközben az élõ Istenre hallgat, fundamentalizmus.” Ezután a szentatya Szolovjov gondolatát idézi fel: „…ha az Antikrisztus könyvet írna, akkor annak címe minden bizonnyal ez lenne: Egyenes út a békéhez és a világ jólétéhez. Ez lenne úgyszólván a modern kor Bibliája, amelynek »voltaképpeni tartalma a jólét és az ésszerû tervezés imádása.«”
Ezek bizony kemény szavak. Nem lágyak, mint a kenyér, hanem kemények, mint a kõ, és valóságos voltuk minden bizonnyal átváltozhatatlan. Mi, akik itt élünk ezen a földön, közelebbrõl Európában, még közelebbrõl Magyarországon, szívünk mélyén érezzük, hogy a kenyérért folytatott harcban a szabadságunk és a hitünk elveszhet. És a kenyerünk, ezt már elménkkel is lehetetlen tagadni: kemény, mint a kõ. Hogy földi sorsunk mennyire függ össze az égivel, én nem tudom…
Vlagyimir Putyin
Putyin csak játszadozik Donald Trumppal?
