Mindhalálig örömzene

Sokan eltűntek a színpadról a nagy generáció muzsikusai közül, különféle vállalkozásokba fogtak vagy csak egyszerűen felhagytak a zenéléssel. A kevés kivétel között Török Ádám énekes, fuvolista az egyik, aki ott maradt a pódiumon és szívből muzsikál. Mindhalálig örömzene – lehetne pályafutásának mottója. Török Ádám hatvanadik születésnapját ünnepli, legendás zenekara, a Mini pedig negyvenéves fennállását. Első albumuk harminc éve jelent meg. Az évfordulók kapcsán szombaton szuperkoncertet adnak a Petőfi Csarnokban.

Kezdetben volt a Jethro Tull, majd következtek a Cream, a Traffic, Jimmy Hendrix vagy Ian Anderson muzsikájának feldolgozásai. Török Ádám pályafutása ma már szinte klasszikusnak számító zenékkel indult. A Tabán, az Ifjúsági Park, s legfőképp a Bem Rockpart klub állandó fellépőjeként a Mini hozzászoktatta a közönséget az igényes, progresszív bluesrockhoz, amely mindig visszatér a bartóki gyökerekhez, de magabiztosan kalandozott a dzsessz és a rythm’n’blues között is. Az első slágerek megszületése óta a Mini számos albumot jelentetett meg, s annak ellenére, hogy bár Török Ádám a stúdiókban sem ijed meg a saját árnyékától, az igazi helye a színpad: évente legalább száz-százhúsz koncertet ad.
Társaival együtt fáradhatatlan. S mivel nem fásult meg, a közönsége se unatkozik a koncertjein.
– Régóta vallom, hogy a muzsikusnak saját zenét kell játszania, olyat, amit tud és szeret játszani – mondja a koncert előtti felkészülés napjaiban Török Ádám. – Van saját stílusom, zenei és szövegvilágom, amit fiatalként kialakítottam magamnak, s ehhez ragaszkodom. Mindenki, aki jó muzsikus, mindenféle zenét tud játszani. Ám a zenei példaképeim közül sem az utánzók váltak nagyokká. Ugyan játszhatnék metált, ám rosszul állna nekem a szegecsekkel kivert bőrszerelés. Egész életemben azt a muzsikát játszom, amit magamnak kitaláltam. Más lapra tartozik, hogy milyen sikerrel.
Kérdés, mit értünk a siker definíciója alatt. A hatalmas tömeget a hetvenes-nyolcvanas évek koncertjein, vagy a több mint háromszázezer eladott hanghordozók számát.
– A fúziós zene műfajának, amelyet művelek, volt egy időszaka a világon, amikor szinte olyan népszerű volt, mint az akkori pop – vallja Török Ádám. – Ma már termeszétesen nem így van, Amerikában egy popsztár 10-20 millió példányban ad el lemezt, míg egy fúziós zenész, ha 10-15 ezer lemezt értékesít, már azt nagy eredménynek könyvelik el. Ugyanígy a Rolling Stones vagy George Michael koncertjeihez képest egy világsztár dzsesszmuzsikus vagy progresszív rockzenész közönségének a száma elenyésző. Ám a fúziós muzsikával is nagyon szép pályát lehet befutni, ha tudod, hol a helyed, szereted, amit csinálsz, van befogadóközeg, és megelégszel a pénzzel, ami a műfajjal jár. Több mint száz dalom, tizenöt CD-m, öt nagylemezem van, a hatodik most jelenik meg. Itthon és külföldön is visszavárnak a színpadra, s ez erőt ad nekem.
Számos zenekart tett tönkre az, hogy több dudás volt egy csárdában, általában a frontember és szólógitáros veszett össze. Török Ádám e szempontból is rendhagyó jelenség, zenekaraiban sok meghatározó muzsikus pályája indult el.
– Kicsit örömapa vagyok, szeretem a fiatalokat támogatni, felfedezni. Sokat tanultam a muzsikustársaimtól, az ő játékuk csak emelte a produkcióm színvonalát. Idegen tőlem az olyan attitűd, hogy előtérbe toljam magam. A csodás zenészeknek nem hátul van a helyük – mondja.
Szombaton a Petőfi Csarnokban a Mini és a R.A.B.B. legendás és jelenlegi felállásának tagjai is fellépnek Török Ádámmal. S nem fognak árnyékban állni.