Nem édes élet

Egy elefántcsontparti kakaóültetvény-tulajdonos a termést ellenőrzi (balra). A fa termésében elhelyezkedő kakaóbabok (középen) hosszú utat tesznek meg, míg mondjuk Magyarországra érnek (jobbra). Az édesipar azonban nem mindenkinek édes: Elefántcsontparton a sokszor gyermekmunkával megtermelt kakaó és kávé az ország exportbevételeinek negyven százalékát adja, és e gyarmatárukból származó bevétel jelentős részben finanszírozta az afrikai országot tönkretevő polgárháború fegyvereseit

Keserű szájízzel gondolnak a nyugat-afrikai kakaóültetvényekre a gyermekmunka visszaszorításán fáradozó szervezetek, az érintett országokban készült felmérések és riportok alapján ugyanis rá kellett jönniük: az ültetvényeken dolgozók többsége – köztük sok ezer gyermek – éhbérért, borzalmas körülmények között termeli a kakaóbabot főként a jóléti országok édesség- és kozmetikai ipara számára. Igaz, ha ez a munkalehetőség sem létezne, akkor nem kizsákmányolásról, hanem éhínségről beszélnénk.
A világ kakaótermésének mintegy fele Elefántcsontpartról és Nyugat-Afrika néhány másik országából származik, ahol az amerikai Állami Emberjogi Hivatal (US State Department Human Rights) adatai szerint 110 ezer gyermek dolgozik veszélyes körülmények között, de vannak szervezetek, amelyek háromszázezerre teszik a számukat. A Nemzetközi Munkajogi Alapítvány (International Labour Rights Fund) szerint ráadásul a gyermekmunkaerő egy része emberkereskedelem révén kerül többek között Maliból és Burkina Fasóból az elefántcsontparti, esetleg ghánai ültetvényekre. A térségben az ezredforduló idején mások mellett a brit BBC és a Channel 4 is riportfilmet készített, amelyekben elhangzott: egyelőre nincs válasz arra a kérdésre, miként javíthatók a munkafeltételek, s szorítható vissza a gyermekmunka anélkül, hogy a piac összeomlana.
Az amerikai kongresszus szerint ugyanakkor a nyugat-afrikai kakaóültetvényeken dolgozók mindössze egy százaléka kiskorú. Elliott Engel képviselő és Tom Harkin szenátor 2001-ben ennek ellenére azt kezdeményezte, a csomagoláson tájékoztassák a vevőket arról, hogy a vásárolt termék gyermekek kizsákmányolása révén vagy anélkül került a fejlett országok áruházainak polcaira. A kezdeményezés nyomán létrejött „kakaóegyezményt” (Cacao Protocoll) az összes nagyobb, a térségben érdekelt vállalat aláírta, vállalva, hogy ezentúl betartja a nemzetközileg előírt munkavédelmi alapszabályokat. Ez azonban a jelek szerint legföljebb néhány mintafarmon sikerült, hiszen – mint azt a BBC újabb, 2006-os riportfilmje bizonyította – nem kell sokat autózni ahhoz a polgárháborús Elefántcsontparton, hogy machetékkel felszerelt gyermek munkásokat találjunk.
Történik mindez a világ egyik legszegényebb térségében, ahol a kistermelőket még a világpiaci ár ingadozása is mindjobban sújtja. A Világbank a nyolcvanas–kilencvenes években jelentős mértékű hiteleket biztosított Elefántcsontpart számára, ezzel is a termelés növelésére biztatva az afrikai országot. A piacot liberalizálták, a minimális felvásárlási árat viszont megszüntették, így az a szociális háló is szétfoszlott, amely addig úgy-ahogy a szegénységi küszöb felett tartotta a mezőgazdaságból élő afrikaiakat. Mivel a kényszer így hozta, a családok a kisgyerekeket is kivitték az ültetvényekre dolgozni, ahelyett hogy az iskolapadba ültették volna őket, ez pedig csak növelte a kiszolgáltatottságot és a kilátástalanságot.
A térség mintaállama, Ghána kevésbé engedett a nemzetközi nyomásnak, így ott nemcsak hogy kevesebb gyerek lett kényszerből munkás, de még a bérek is magasabbak. Szerencsére néhány nagyobb vállalat is felismerte felelősségét, s a jól hangzó „Fair Trade” mozgalomhoz csatlakozva ma már többé-kevésbé biztosítja, hogy a termelők megfelelő körülmények között dolgozhatnak, munkájukért pedig méltányos(abb) bérezést kapnak.
A következő évek mindazonáltal hozhatnak még érdekes fordulatokat a kakaópiacon, olyan mértékben növekszik ugyanis a kereslet a csokoládékészítmények iránt, hogy hamarosan hiány mutatkozhat. A jelenség legfőbb oka Kína, ahol egy közelmúltban készült felmérés szerint évente kilenc százalékkal növekszik az igény a kakaótermékekre. A „tudatos vásárló” mozgalom szakértői addig is azt javasolják: lehetőség szerint vegyünk minél magasabb kakaótartalmú édességeket, hiszen azoknak nemcsak az ízük jobb, hanem az árukból is több pénz jut a szegény afrikaiaknak.