Rizlingdoktorok

Hazánk erdőkben leginkább bővelkedő, nyugodalmas megyéjében és a határ szlovéniai oldalán lélegző hajdani zalai, hetési részeken a szőlőtermesztés, a borászat nem egyszerűen hobbi vagy komoly gazdasági tevékenység, sokkal inkább életforma – vallják a helybeliek. Ahogy Nógrádi László, a Zala vármegye bortörténete című kötetet kiadó Lenti város polgármestere, országgyűlési képviselő fogalmaz: a történelmi zalai borvidék „kétszer élte meg Trianont”, hiszen 1920. június 4-én nemcsak családokat, barátokat választottak el egymástól, hanem például a Tenke- vagy a Lendva-hegyen szőlősorokat, -tőkéket is régi gazdájuktól; ráadásul az ötvenes években elvették Zalától a balatonfüredi, keszthelyi, sümegi és tapolcai járásokat. Ugyanakkor van vigasza és jövőképe is a délnyugat-zalai lokálpatriótáknak: a határok légiesedése nyomán a Muravidéket új borutak hálózzák be, amelyeket már csak össze kell kötni. Erre kitűnő lehetőséget biztosít a Muránia idegenforgalmi övezet, amely Szlovénia északkeleti és Magyarország délnyugati részén létesült, horvát és osztrák partnerek bevonásával – derül ki az egyik fejezetből.
Ám a rendkívül informatív kötetből megtudhatunk még számos további érdekességet is. A környék egyik elismert szakmabelijének, a „rizlingdoktornak”, az „ideáti” csörnyeföldi Bussay Lászlónak a bemutatása mellett Áprily-Kovács Krisztina összefoglalást ad a hazai szőlő- és borágazat jelenlegi helyzetéről. Értékes tanulmány született Molnár László tollából is, így méltó képet kaphatunk például a délnyugat-zalai pinceépítésről. Az „odaáti” Lendva-hegyi borászat jelene és jövőbeli lehetőségei is hangsúlyosan jelennek meg a könyvben, amelyből persze nem hiányozhat a közép-zalai szőlőművelés múltját és a megyei összeírásokat taglaló fejezet sem.
Mindazonáltal a szerkesztő és munkatársai elsősorban a délnyugati végekre, a határ két oldalán fekvő gyönyörűséges „kertekre”, a talán legrendezettebb magyar borvidékre helyezték a fő súlyt, ezért is tájékozódhatunk részletekbe menően a Muránia területén igénybe vehető túralehetőségekről és persze borszolgáltatókról. Az összegzést pedig a szlovéniai, közelebbről lendvai Bence Lajostól olvashatjuk, aki maga is többszörös aranyérmes borász, amellett hogy jeles és elismert költő, irodalomtörténész, sőt a muravidéki magyar hetilap, a Népújság főszerkesztője is. A vonatkozó szakirodalom csakúgy helyet kapott a könyvben, mint az adatközlők névsora, és persze nem maradt ki a képek, az ábrák jegyzéke sem. Jövőbe mutató, derék munka.
(Zala vármegye bortörténete – A zalai bortermelés múltja és jelene. Szerk.: Bence Lajos. Lenti Város Önkormányzata, 2007. Ármegjelölés nélkül)