Városnézés

Ami­kor még tér ál­lott a mai Komjádi uszo­da he­lyén, ott fo­ciz­tunk a ha­ve­rok­kal, ha csak idõnk en­ged­te. A szom­szé­dos Csá­szár­ból sza­lad­tunk ki két edzés kö­zött – öt­tu­sáz­tunk an­nak ide­jén, majd­nem a de­re­ká­ig ér­tünk Balczónak. Mi­nap jár­tam ar­ra, már föl sem is­mer­ném a kör­nyé­ket, aho­gyan Szindbád sem a ma­ga Óbu­dá­ját, mert sem itt, sem ott nem ma­radt kõ kö­vön. Ak­kor a bol­do­gult 66-os vil­la­mos­sal po­rosz­kál­tam át a vá­ro­son, té­len-nyá­ron haj­na­li hat óra­kor kez­dõ­dött az edzés a nyi­tott öt­ve­nes­ben, il­let­ve fu­tó­lé­pés­ben föl a Fe­nyõ­gyön­gyé­ig vagy a Hár­mas­ha­tár-he­gyig. Azok vol­tak a szép idõk…
A múlt­kor majd­nem el­té­ved­tem ar­ra­fe­lé; az egyik vén cim­bo­rá­mat ke­res­tem, úszó­mes­ter­ként dol­go­zott egy­kor, örök­ké síp ló­gott a szá­já­ban. Er­re nem el­vitt a vil­la­mos a Mar­git-kór­há­zig, ami meg ál­lí­tó­lag már nincs is… Tel­jes volt a ká­osz, egy hely­be­li a Fi­la­to­ri-gát fe­lé irá­nyí­tott, egy kis­ma­ma meg az ön­kor­mány­zat­hoz a Fõ tér­re. Nagy sze­ren­csém­re út­köz­ben szem­be­ta­lál­koz­tam Vég­sõ Ot­tó­val, aki ve­lem együtt öt­tu­sá­zott an­nak ide­jén. Szen­ve­dé­lye­sen el­be­szél­get­tünk, köz­ben fel­száll­tunk egy ér­ke­zõ HÉV-re, ame­lyik az­tán el­vitt Szent­end­ré­ig. Ami­kor be­mond­ták, hol va­gyunk, egyi­künk sem volt bol­dog, így mind­járt be­men­tünk a leg­kö­ze­leb­bi ivó­ba, mon­da­nák már meg, hol van a Komjádi uszo­da. Fá­rad­tan né­zett rám a csa­pos, mi nem is na­gyon for­szí­roz­tuk a vá­laszt, fel­száll­tunk egy vis­­sza­fe­lé in­du­ló HÉV-re, ame­lyik be­vitt a Bat­thyá­ny té­rig.
Az egé­szet csak azért me­sé­lem, hogy sen­ki ne vág­jon meg­gon­do­lat­lan tú­rák­ba, mert ugyan­így jár­hat. Es­té­re egyéb­ként meg­ta­lál­tam a Komjádi uszo­dát.