Kinek hány felesége van?

A n y a n y e l v ü n k

Vannak olyan nyelvhelyességi tételek, amelyeket sokan törvénynek vélnek, pedig rugalmasabban kell kezelni a problémát. Ilyen például a következő: a birtokos személyjelezés típushibája, hogy tévesen egyeztetik a birtokost és a birtokszót több birtokos – egy birtok esetén. Ilyenkor nyelvünkben értelmi egyeztetést tartunk, azaz ha több birtokoshoz külön-külön azonos birtok tartozik, akkor a birtokszó egyes számban marad. Helytelen például a következő mondat: Kérjük vendégeinket, hogy foglalják el helyeiket. Helyesen: Kérjük vendégeinket, hogy foglalják el helyüket. Kommunikációs zavart nem fog okozni a helyeiket szó, hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy egy személy csupán egy helyet fog elfoglalni. A Nyelvművelő kéziszótár is sokkal árnyaltabban fogalmazza meg a problémát: „Ha több 3. személyű birtokosnak egyenként egy birtokáról van szó, a hagyománynak az felel meg jobban, ha egy birtokra utaló birtokos személyjelet használunk. Például: Lemásolta a könyvek címét (nem pedig a címeit).” Tehát az egyes szám a hagyománynak jobban megfelel, de óriási nyelvi vétségnek semmiképpen nem tekinthető. A színházban gyakran hallani: Kérjük kedves nézőinket, szíveskedjenek kikapcsolni mobiltelefonjaikat. (Igaz, sok mindenkinek már kettő is van belőle.)
Vannak persze kivételek. Vajon helyes-e a sajtóban megjelent következő, pikáns, leleplező mondat: „Titkolni igyekeztek azt a sportban valóban képtelen helyzetet, hogy előzetes ígéretnek megfelelően a játékosok feleségei kimentek a döntő mérkőzés előtti napon Bernbe, s július 3-án (szombaton) estétől július 4-én reggelig együtt lehettek törvényes férjeikkel.” Természetesen nem az „erkölcscsőszködés”, hanem inkább a „nyelvcsőszködés” a mi dolgunk. Tehát kinek hány felesége és hány férje van?
Mielőtt erre válaszolnánk, említsük meg, hogy már a Magyarosan folyóirat 1934. március–áprilisi száma is foglalkozik e problémával, pontosabban Csűry Bálint Feleségeikkel, feleségükkel vagy feleségestül című írásában. Ő azt mondja, hogy ha a birtokos több (esetünkben egy-egy férj), használjuk a -stul, -stül ragot. Azonban ez a megoldás számunkra nem jó. Egyrészt ez a rag, már mondhatjuk, kissé elavult, régies, különlegesen hangzana egy publicisztikai írásban, másrészt a mondatunk így nem lenne értelmes: „…együtt lehettek törvényes férjestül.”
Nézzük végre az igazi megoldást! Itt tehát célszerűnek tűnik az a szabály, miszerint ha azt akarjuk kifejezni, hogy több birtokoshoz egy-egy birtok tartozik, akkor ne tegyük ki az -i birtoktöbbesítő jelet! Tehát mondatunk második fele helyesen: „…együtt lehettek törvényes férjükkel.” Mondatunk első fele szabályunk szerint a következő lenne: „…előzetes ígéreteknek megfelelően a játékosok felesége kiment…” Ebben az esetben valóban (félre)érthetnénk úgy, hogy a játékosoknak egy közös felesége van. Ezt is elkerülve a legjobb megoldás: „…minden játékos felesége kiment…”
Feltételezem, hogy az újságíró esetében csak nyelvi bakiról van szó, s nem kívánta még azt is ráfogni a játékosokra, hogy illegális mohamedánok. Akkor lehetnének a játékosoknak feleségei – mindegyiknek külön-külön több is.
S még egy gondolatot. Vajon miért csak abban a mondatban tűnik fel inkább ez a probléma, ahol férjről, feleségről van szó? Miért nem szokatlan annyira például a következő esetben: a játékosok táskája / a játékosok táskái elvesztek. Természetesen azért, mert táskája mindenkinek lehet egy vagy több. Mindegy. De férje vagy felesége nálunk eleddig mindenkinek csak egy lehet.