Foszló füstkarikák

Hány az óra, Vekker úr? Őze Lajos boldog ember, mert úgy halhatott meg, hogy uralta még az idő. A naptár kozmikus tekintélyének tudatában költözhetett át a túlvilágra. Igaz, a naptár is változik az idő során, és a karácsony se ugyanaz az időpont Oroszországban és Európában, de ezek a változások, például a Gergely-naptár megalkotása, épp az idő iránti alázatból fakadnak. Megpróbálják a legpontosabban közvetíteni az idő szavát. Az óraátállítás ezzel szemben Istent játszik, antikronoszi tett, az idő kizökkentése bioritmusából, és nem jelentésének pontosabb fordítása. Időrablás a szó legszorosabb értelmében.
Írtam erről már néhány hete, és akkor megkockáztattam egy merész állítást, mégpedig azt, hogy szerintem a nyári időszámítás, az óraátállítás az ökológiai önkény első jele. Ha úgy vesszük, minden önkény, ami közvetlenül és elháríthatatlanul avatkozik életünkbe. A földrengés is önkény. Az elemek a mitológiában épp ezért istenek és urak. Minden, ami nem választott és nem önkéntes, az önkényes.
Először az idő rendjéhez nyúltak hozzá, az órarendhez, energiatakarékosságra hivatkozva, most pedig azon vannak, hogy ugyancsak energiatakarékosságra hivatkozva elrabolják tőlünk a fényt. A villanykörtének annyi. A százas égőt már most betiltják, utána jön majd a hatvanas, a negyvenes, a huszonötös. Fény persze lesz ezután is, de kompakt és tompa lesz az a fény. Valami végleg el fog pislanni bennünk a villanykörte kimúltával. Az óraátállítás antikronoszi, a villanykörte kicsavarása antiprométheuszi tett. Az iparosodás eredeti reményének elárulása.
Volt valami kozmikusan nagyszerű a villanykörtében. Ezt a valamit az energiatakarékos égő sohase pótolhatja. Minden égő megszelídített kis mikrokozmosz, mely csillagászati státusa ellenére is önkörén belül otthont teremt. A művi vákuumburában izzó szénszál fajunk magányát és találékonyságát egyképp sugározza, mondhatnók: a villanykörte a tizenharmadik csillagjegy – szobánkban. Ha meghal a villanykörte, végképp vele hal Verne. Julius Verne sírkövén a halál pontos dátumát 1905. március 24-ről a villanykörte betiltásának napjára kell majd módosítani. Karády Katalin sírkövén pedig 1990. február 8-ról a kávéházi cigarettázás betiltásának időpontjára. „Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.”
Ma már ott tartunk, hogy szorgos hollywoodi cenzorok és utóretusőrök visszamenőlegesen retusálják a cigarettát a színészek kezéből, a mai kölykök pedig nem értik, hogy Humphrey Bogart udvarlás közepette miért mutatja két ujjal folyamatosan azt, amihez a lelátón egy felfelé mutató harmadik ujj is elég. Persze mi sem akarunk elmaradni Amerikától, no meg Európától. Ha minden igaz, akkor a nyílt színi és kávéházi dohányzás hazánkban is tilos lesz 2010-től. Nagy-Britanniában már túljutottak a pubok ezen a traumán, mi még a csapás előtt állunk.
Elvileg persze mindez jó. Örülnünk kell, kellene, hogy végre itt tartunk. Hisz az óraátállítás, illetve az áttérés kompakt égőkre az energiatakarékosság jegyében történik, a cigarettatörvényt pedig az egészséges életmód melletti elkötelezettség motiválja. Csakhogy ugyanilyen stílusban és felkiáltások közepette terjed világszerte a bioetanol, a bioenergia. Egyszer a Magyarország, 2025 konferencia után szóba elegyedtem Hernádi Zsolttal, a Mol elnök-vezérigazgatójával, aki elmondta, hogy amióta bejött az uniós kötelező bioetanol-kvóta, rekordprofitot produkál a Caterpillar és a Stihl. Soha ennyi fanyűvő dömper és gépfűrész nem kellett.
Mindig is voltak pusztába kiáltók. Thomas Mann egyszer felkiáltott a pusztaságban, hogy Európa, vigyázz! Rachel Carlson is felkiáltott pár évtizede a Néma tavasszal, hogy emberiség, vigyázz. A DDT halálos méreg. Amikor az emberiség valami felé csak úgy rohan – a vesztébe –, akkor némelyek hivatásuknak, tisztüknek érzik, hogy felkiáltsanak. Nem tudom, mi felé rohan most az emberiség, amikor elvileg sokak szerint épp a jó irányba megy, annyit tudok csak, hogy valami szerintem ezzel az egésszel nem stimmel.
Vegyük észre, az az erő és az a stílus, amely kikényszeríti kötelező jelleggel a nyári időszámítást, amely kikényszeríti kötelező jelleggel a villanykörte betiltását, amely kikényszeríti kötelező jelleggel a dohányzás korlátozását, az az erő rendeli el kötelező jelleggel az esőerdők további irtását szójaföldek és pálmaolaj-ültetvények végett, és ugyanez az erő rendeli el kötelező jelleggel mindenhol a klimatizációt. Kérdem én, ha értelmetlen energiapazarlásáért meghurcoltatik szegény villanykörte, akkor miért kötelező a még nálánál is sokkalta inkább energiapazarló légkondicionálás. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában hőségriadós napokon már többször összeomlott az áramszolgáltató rendszer a túlfogyasztás miatt, a klímaberendezések kivágták a biztosítékot. És miért tabutéma mindmáig a mániákus klímakényszerhez kapcsolódó légkondi-allergia? Miközben parlagfűkommandók harcolnak a mezők liliomai ellen az allergiára való hivatkozás jegyében, aközben a légkondi-allergiával senki sem foglalkozik, pedig egyre többen szenvednek ettől a betegségtől. Van olyan barátom, aki a túlkondicionált szoba miatt változtatott munkahelyet. Számos tanulmány kimutatta, hogy a klímaberendezésekben kártékony mikroorganizmusok szaporodhatnak el, többek közt a halálos kimenetelű légiósbetegség baktériumai.
Mindez nem számít. És ez a baj. Hogy egy ízlésterror és egy vitatható, önellentmondásos világdivat a politikai terror eszközeivel kényszeríti rá magát mindenkire, kivétel nélkül.
Egy önmagát igencsak demokratikusnak vélő társadalom egyre többször vonja meg polgáraitól a szabad választás jogát. Immár dohányzókocsiban sem dohányozhatok, hisz nincs dohányzókocsi. Füstölgök nem dohányosként. Nem légkondicionált vasúti kocsit sem választhatok, hisz nincs nem légkondicionált kocsi. Panaszkodom légkondi-allergiásként. És dupla árért, környezetvédelmi adóval megterhelve villanykörtét sem csavarhatok be a csillárba maholnap. Nemrég valaki a világ legnagyobb szappanbuborékjával büszkélkedett. Valamikor a Tungsram a világ legmodernebb villanykörtéivel büszkélkedett. Elpukkannak előbb-utóbb.