Nemváltoztató beavatkozások gyerekeken

Amerikában egyre nő azoknak a hormonblokkoló kezeléseknek vagy akár sebészeti beavatkozásoknak a száma, amelyekkel gyerekek nemét változtatják meg.

Az Egyesült Államokban, ahol az egyén szabadsága és akarata mindenekfelett áll, nem kell sok ahhoz, hogy ha – teszem azt – egy kislány úgy dönt, ő mától fiú, akkor megkapja környezete teljes támogatását célja megvalósításához. Így volt ez annál a 18 hónapos kislánynál is, akinek egyik első mondata az volt: „Én fiú.” A szülők a kósza és bizonytalan első szavakat szentírásnak tekintették, s onnantól a kislányra kizárólag kisfiúként volt szabad tekinteni. A gyermek most 8 éves, és hamarosan megkapja első olyan kezelését, amely blokkolja a női hormonok termelődését.

Ugyancsak sokkoló annak a 11 éves kaliforniai kisfiúnak az esete, akit leszbikus „szülei” arra biztattak, kezdjen el olyan hormonblokkoló szereket szedni, amelyek késleltetik a pubertást. Így lett Thomasból Tammy.

„A gyermekorvosoknak fontos arról tudni, hogy léteznek ilyen gyerekek és joguk van a kezeléshez” – mondja dr. Norman Spack, a bostoni gyermekkórház nemiidentitás-klinikájának (mert az USA-ban ilyen is van) vezetője.  Eredetileg a jelenséget nemi identitászavarnak hívták (nyilván sértő módon), azonban Spack doktor sok kollégájával egyetemben úgy véli, ez helytelen kifejezés, hiszen csupán arról van szó, hogy a nemileg bizonytalan gyerekek agya jobban hasonlít a sajátjukkal ellentétes nemű emberekéhez.

Szerencsére vannak olyan vélemények is, amelyek szerint lehetővé tenni egy 18 év alatti fiatalnak a nemváltoztató beavatkozást, komoly etikai kérdéseket vet fel. Az amerikai gyermekorvosok egy része szerint sokszor a szülői akarat dönt. Ha például egy gyerekről kiderül, hogy homoszexuális hajlamai vannak, inkább alávetik a nemváltoztató kezeléseknek, mert azt jobban el tudják viselni, mint egy leszbikus vagy meleg utódot

A bioetikai szepontból közelítők szerint rendkívül káros és veszélyes egy visszafordíthatatlan hormonblokkoló folyamatot alapos megfontolás nélkül elkezdeni, a nemváltozatás mellett érvelők viszont épp azt hangoztatják, hogy minél tovább húzzák az időt, annál többet szenved az a gyerek attól, hogy nem érzi jól magát a testében.

Az internet tele van olyan „szívszorító” videókkal, amelyeken szegény transznemű gyerekek mesélnek arról, milyen szörnyű volt régen, amikor olyan ruhákban kellett járniuk, amiket nem tudtak magukon elviselni, és mindenki kiközösítette őket furcsa viselkedésük miatt. Most azonban már boldogok, és nyugodtan vállalják másságukat, új énjüket különböző valóságfeltáró filmekben és talkshow-kban.

Ahhoz valóban nem fér kétség, hogy ezek a gyerekek szenvednek. Sokan csonkítják meg valamiképpen magukat, depressziósok, és gyakran kísérelnek meg öngyilkosságot. Számtalanszor esnek verbális vagy fizikai erőszak áldozatául. Dr. Spack szerint mindezen problémák egy csapásra megszűnnek a hormonális beavatkozásokat követően.

A transznemű gyerekek számára kifejlesztett hormonkezelések egyik legnagyobb kockázata, hogy amennyiben túl korán kezdik el alkalmazni, annak visszafordíthatatlan és nagyon komoly egészségkárosító hatása lehet. Az előírások szerint a pubertáskor előtt kizárólag hormonblokkolókat szabad szedni, s csak utána kerülhet sor a nemváltozató hormonok alkalmazására, amelyeket életük végéig szedniük kell! A pubertást megakadályozó injekció vagy implantátum nagyjából havi ezer dollárba kerül a nemváltoztató gyerekek szüleinek.

És akkor még nem beszéltünk a műtétekről. Noha az ilyen beavatkozásokra még Amerikában is csak néhány orvos vállalkozik, szorgalmas keresgéléssel mindig megtalálhatóak egy pénisz- vagy melleltávolítás erejéig.

A fent említett, nemrég megnyílt bostoni klinika akár 7 éves gyerekeket is fogad. Az egyik ott dolgozó orvos szerint fontos felhívni rá a figyelmet, hogy egy nemváltoztató műtét nem okoz változást a kromoszómákban, így sokszor nem éri el a kívánt hatást, ráadásul a kezelések során alkalmazott hormonok kísérleti fázisban vannak, s a mellékhatások sora és típusa is ijesztő.