Kovács Attila családi tradíciót visz tovább, hiszen nagyapja és későb édesapja is cipészként dolgozott Nagyváradon. Ám döntése nem volt egyszerű. Mivel úgy érezte, hogy a susztereket gyakorta az iparosranglétra alján helyezik el az emberek, az állatorvosi pályát célozta meg, ezért 1986-ban Nagyszalontán mezőgazdasági technikumot végzett. Csakhogy a katonaságot követően nehezen tudott elhelyezkedni, s mivel fiatalként szórakozni vágyott, a szükséges zsebpénzt apja cipészműhelyében kereste meg. Hamar kiderült, hogy amikor gyermekként bejárt a műhelybe, nagyon sok mindent magába szívott. Ösztönös érzékkel kezelte a szerszámokat, ragadtak rá az új ismeretek, és jó kézügyességgel javította a lábbeliket.
Szülei 1988-ban útlevéllel Magyarországra jöttek, Kovács Attila pedig négy hónappal később a zöldhatáron át szökött az anyaországba. Új lakhelyül Debrecent választották, a fiú ott tett ortopédiai vizsgát, illetve szerzett mesterlevelet. Apjával, anyjával a Dobozi lakótelep egyik tömbházának gyermekkocsi-tárolójában működtették javítóműhelyüket. Hamar híre ment vállalkozásuknak, miután ortopéd cipők készítésébe kezdtek.
– A rendszerváltás idején kizárólag állami cégek készítettek ilyen típusú cipőket, egy-két éves vállalási határidővel. Ehhez képest áttörés volt, hogy a mi magánvállalkozásunk három hónapos határidővel vállalta őket – emlékezik vissza Kovács Attila. – Jómagam egy évvel később megházasodtam, és Miskolcra kerültem. Eleinte csak cipőjavítással foglalkoztam, hiszen öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy önállóan ortopéd cipőket készíthessek.
Gyorsan és folyamatos fejlődéssel teltek az évek. A cipészmesternek ma már tizenhárom dolgozója van a manufaktúrájában.
Leggazdagabb hagyománya az angoloknál, németeknél van a cipőkészítésnek. A wiesbadeni, hivatalos nevén Inter-Schuh-Service (ISS) elnevezésű rendezvény, amely a szakma egyetlen világszintű megmérettetése, a német cipészek nemzeti bajnokságaként indult negyven évvel ezelőtt. Idővel aztán osztrákok, hollandok is neveztek, később csatlakoztak az olaszok, franciák, s ma már Japánból és az Amerikai Egyesült Államokból is érkeznek indulók. Kovács Attila 2007-ben jelentkezett először remekeivel. Rögtön bronz- és ezüstérmet nyert. 2010-ben már három aranyat, egy ezüstöt s egy női cipőjével különdíjat is kapott. Utóbbi elismerés ezen a megmérettetésen egy kicsit mást jelent, mint általában: a cipőket bizonyos pontszám fölött díjazzák, majd az aranyérmesek közül választják ki a különdíjasokat. Így érthetően büszke rá, hogy a 2013-ban elnyert három arany és egy bronz mellett övé lett a legjobb női és a legjobb férficipőért járó különdíj is. Az idén februárban mind a három aranyérmére egyben különdíjat is kapott, tehát a verseny hat különdíjából háromra ő érdemesült. A miskolci cipész fontosnak tartja kiemelni, hogy családja nagyon sok áldozatot hozott érte, hogy a versenyeire készülhessen.
