James Bond is Miskolcon varratja a cipőjét

Lábbeli békából vagy angolnából: a világ minden tájáról zarándokolnak a miskolci cipészmesterhez.

Varga Attila
2016. 03. 06. 13:22
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A miskolci cipőkészítő manufaktúra fogadóterében míves lábbelik sorakoznak a zongorán és a vitrinekben, a fal pedig szinte tarkállik a szakmai elismerések bizonyítékaitól. Dokumentumok cipőpróbákról, részletes taglalás, hogy az ügyfél lábfeje „csüngős”, „merev”, „csontos” vagy „húsos”, illetve lábszára, bokája, lábfeje dagadós-e. Varrógépek, sámfák, kések, tűk, valamint a régi mesterség emlékei, relikviái rejtőznek a sarokban. A helyiségben ötméteres piton lenyúzott bőre „tekeredik” plafonig érő, vastag törzsű fára. Néhány krokodilbőrt arrébb lapozva kezembe veszem egy óriásvarangy kikészített bőrét, amelyből összesen hat szükséges egy 41-es méretű férficipő elkészítéséhez.

– Ne higgye, hogy sok kis békát kellett ezért megkínozni. Az óriásvarangy roppant kártékony, agresszíven szaporodó fajta Dél-Amerikában és Ausztráliában – nyugtat meg Kovács Attila, aki a borjú és marha mellett kígyó, gyík, krokodil, rája, strucc, víziló és cápa bőréből is készít cipőket.

– Leginkább borjúbőrből készítünk cipőket, ám a különleges kínálatból az angolnabőr is nagyon népszerű. Egyszerű megjelenésű, nem feltűnő. Vékony, erős, szép fényű, strapabíró bőr ez. Aki egy ilyet felpróbál, az általában vásárol is – szögezi le a fiatalember.

Van olyan gyár Ázsiában, ahol naponta 28 ezer pár cipőt állítanak elő. Kovács Attiláék műhelyében naponta egy cipő készül el. A rendkívüli élőmunka-ráfordítás miatt termékeik nem olcsóak: férficipőik ára 120 ezer forintnál kezdődik.

– Igaz, hogy többe kerül, de ötször-tízszer annyi ideig hordható, mint egy másik, egyébként jól megcsinált cipő – mondja Kovács Attila. – Régen az ünneplőcsizma egy életen át tartott.

A cipővel bánni kell tudni.

– Ez nem azt jelenti, hogy nem rúghat bele a járdaszegélybe, nem járhat vele hóban. A cipőnek ugyanaz jár, mint az embernek: leginkább a pihenés. Ne hordjuk mindennap, mert beleizzad az ember lába, s reggelre nem szárad ki, így előbb-utóbb a formáját veszti. Azt mondanám, legyen az embernek két becsületes cipője, s felváltva viselje őket. Amikor nem hordja, tegyen bele sámfát, s időnként tisztítsa meg – ad tanácsot a cipészmester.

Kovács Attila családi tradíciót visz tovább, hiszen nagyapja és későb édesapja is cipészként dolgozott Nagyváradon. Ám döntése nem volt egyszerű. Mivel úgy érezte, hogy a susztereket gyakorta az iparosranglétra alján helyezik el az emberek, az állatorvosi pályát célozta meg, ezért 1986-ban Nagyszalontán mezőgazdasági technikumot végzett. Csakhogy a katonaságot követően nehezen tudott elhelyezkedni, s mivel fiatalként szórakozni vágyott, a szükséges zsebpénzt apja cipészműhelyében kereste meg. Hamar kiderült, hogy amikor gyermekként bejárt a műhelybe, nagyon sok mindent magába szívott. Ösztönös érzékkel kezelte a szerszámokat, ragadtak rá az új ismeretek, és jó kézügyességgel javította a lábbeliket.

Szülei 1988-ban útlevéllel Magyarországra jöttek, Kovács Attila pedig négy hónappal később a zöldhatáron át szökött az anyaországba. Új lakhelyül Debrecent választották, a fiú ott tett ortopédiai vizsgát, illetve szerzett mesterlevelet. Apjával, anyjával a Dobozi lakótelep egyik tömbházának gyermekkocsi-tárolójában működtették javítóműhelyüket. Hamar híre ment vállalkozásuknak, miután ortopéd cipők készítésébe kezdtek.

– A rendszerváltás idején kizárólag állami cégek készítettek ilyen típusú cipőket, egy-két éves vállalási határidővel. Ehhez képest áttörés volt, hogy a mi magánvállalkozásunk három hónapos határidővel vállalta őket – emlékezik vissza Kovács Attila. – Jómagam egy évvel később megházasodtam, és Miskolcra kerültem. Eleinte csak cipőjavítással foglalkoztam, hiszen öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy önállóan ortopéd cipőket készíthessek.

Gyorsan és folyamatos fejlődéssel teltek az évek. A cipészmesternek ma már tizenhárom dolgozója van a manufaktúrájában.

Leggazdagabb hagyománya az angoloknál, németeknél van a cipőkészítésnek. A wiesbadeni, hivatalos nevén Inter-Schuh-Service (ISS) elnevezésű rendezvény, amely a szakma egyetlen világszintű megmérettetése, a német cipészek nemzeti bajnokságaként indult negyven évvel ezelőtt. Idővel aztán osztrákok, hollandok is neveztek, később csatlakoztak az olaszok, franciák, s ma már Japánból és az Amerikai Egyesült Államokból is érkeznek indulók. Kovács Attila 2007-ben jelentkezett először remekeivel. Rögtön bronz- és ezüstérmet nyert. 2010-ben már három aranyat, egy ezüstöt s egy női cipőjével különdíjat is kapott. Utóbbi elismerés ezen a megmérettetésen egy kicsit mást jelent, mint általában: a cipőket bizonyos pontszám fölött díjazzák, majd az aranyérmesek közül választják ki a különdíjasokat. Így érthetően büszke rá, hogy a 2013-ban elnyert három arany és egy bronz mellett övé lett a legjobb női és a legjobb férficipőért járó különdíj is. Az idén februárban mind a három aranyérmére egyben különdíjat is kapott, tehát a verseny hat különdíjából háromra ő érdemesült. A miskolci cipész fontosnak tartja kiemelni, hogy családja nagyon sok áldozatot hozott érte, hogy a versenyeire készülhessen.

Kovács Attila tiltakozik ugyan a minősítésért, de bizton kijelenthetem: ez a világ egyik legjobb cipőkészítő manufaktúrája, ahol a külföldi és magyar megrendelők fele-fele arányt képviselnek, s tökéletes diszkrécióra számíthatnak, így szép számuk ellenére a fiatalember nem fedi fel az ismert politikusok, üzletemberek, művészek kilétét. Sir Roger Moore neve már korábban nyilvánosságot kapott, így elmondhatja, hogy a 007-es ügynök számára 2010-ben egy klasszikus, barna, borjúbőr, Budapest modellű gojzervarrott cipőt készített. A lábméret levételekor fél órát beszélgettek.

Futárszolgálattal, biztosított küldeményekkel a világ minden részére szállítanak. Gyakran postáznak Attila-cipőt európai luxusszállodák recepcióira.

Kovács Attila a helyi kamarával karöltve szakmai képzésen is gondolkodik. Csakhogy évek óta nem talál tanulót, láthatóan nem vonzó a szakma. Nem úgy a Kovács családban, ahol a két nagyobb gyerek aranyművesként, illetve Michelin-csillagos séf mellett szakácsként dolgozik, ám a két kisebb, a tizenkét és a hétéves fiú egyelőre még szeretne cipész lenni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.