Elbeszéléséből kiderül, milyen pezsgő társadalmi élet folyt ezen a helyen a múlt század elején, hála Liva bácsinak, aki a XIX. század második felében még a Ganznak üzemelt be malmokat a Monarchia legkülönbözőbb pontjain, mígnem asszonya el nem unta a folytonos költözködést. Liva József 1893-ban telepedett le Újpalotán, de itt sem tagadhatta meg önmagát: kibővítette az itt álló XVII. századi malmot, és a láp és a Szilas-patak közötti szintkülönbséget kihasználva zseniális rendszerben, négyszer hasznosította a vizet, míg az a Dunáig ért.
A tóból induló felső patak vizét egy fadeszkákból épített medencén vezette át. Ez volt a község első nyilvános strandja, amely 1898-ban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A hússzor huszonöt méteres medence kezdetben ketté volt választva, hogy külön tudjanak fürdeni benne a férfiak és a nők. Később a megnövekedett forgalom miatt egybenyitották, és délelőtt a nők, délután a férfiak mártózhattak meg benne. Az erdélyi mintára hajópadlóból épített medencét évek múltán feszített víztükrű, vasbeton medencére cserélte Liva József, akinek a strand csak mellékes bevételt hozott, így nem sajnálta fejlesztésekre fordítani a pénzt.
– Liva bácsi megvásárolta az 1896-os millenniumi kiállítás néhány pavilonját, ezek szolgáltak öltözőül a vendégek részére – meséli Merk Péter, akinek mindkét nagyapját foglalkoztatta még az öreg molnár. – Anyai nagyapám csinálta a jégvermet, ahová a tavon tört jeget tették le télen, apai nagyapám pedig, az építőmester a malom épületén szükséges javításokat végezte el – mondja Merk Péter, akivel időközben átsétálunk az épület romjaihoz: bár a műemlék malom 1995-ben még teljes berendezésével együtt, üzemképesen állt, ma már csak a falai meredeznek az ég felé. Annak idején Ráday Mihály is felfigyelt a malom különös történetére, de filmjéhez már csak a Merk Péter által készített amatőr vágóképeket tudta felhasználni.
– A fémgyűjtők gyújtották fel 1995-ben, mert másképp nem tudták kiszedni belőle a nyolcméteres transzmissziós tengelyeket. Nem sokkal azelőtt halt bele a zaklatásokba Mariska néni, Liva József lánya és utolsó örököse, aki itt élt a malom melletti házban, és akire azokban az időkben, 93 évesen már minden éjszaka rátörték az ajtót. Vitték a mozsarát, a varrógépét Próbáltam neki egy garzonlakást intézni az önkormányzatnál, de már késő volt – emlékezik Merk Péter, aki szívesebben idézi fel azokat az aranyidőket, amikor még Karády Katalin és Jávor Pál járt ide fürdőzni, s amikor a fóti Károlyi-kastélyból még ide hordták ökrös szekéren az őrölnivalót, és hogy ne kelljen megvárakoztatni az urakat, Liva József gőzgépet építtetett a malomhoz.
– Minden hónapra megvolt a bevétele. Télen a környék nádtetőit látta el a levágott náddal, nyáron a jeget árulta, őrölt a malomban, fürdőt üzemeltetett, és mellette a duzzasztótérben haltenyészetet is alapított. Ráadásul a zöldár nyáron kiegyenlítette a patak és a láp közötti szintkülönbséget, így a tóba fel tudtak úszni a nagyobb halak a Dunáról, amelyek a felmelegedő vízben rögtön ívni kezdtek, fenntartva, sőt serkentve ezzel a természet körforgását. Ma ezt az egészet, amit Liva József létrehozott, úgy hívják az egyetemeken: fenntartható fejlődés – fűzi hozzá Merk Péter, aki önkormányzati képviselőként évtizedek óta küzd azért, hogy az egykori Liva-féle körforgást visszaállítsák.
– Mindenkinek jó lenne: a gyerekek a tanösvényen megismerkednének a láp élővilágával, télen megtudnák, mi az a jégvágás, nádvágás, tavasszal az ivadéknevelés folyamatába tekinthetnének be, nyáron élvezhetnék a strandfürdőt, kosarat fonhatnának fűzfavesszőből, és megnézhetnék, hogyan őrölték régen a lisztet – magyarázza Merk Péter. Az ügy mellé már sikerült másokat is odaállítania.
– Juhász Nóra építész elkészítette a terveket, Szegvári Katalin tornász pedig fölépített egy sportprogramot erre a területre – mondja Merk Péter, aki szerint a gödöllői Szent István Egyetem használhatná tanulmányi célokra az ivadéknevelőt. Merk 1992-ben megírta és azóta minden évben beadja a malom megmentéséről szóló javaslatát, mert szentül hisz benne, hogy a műemlék épületet lehet nemesebb célokra is használni, mint hogy egy lakóparkhoz tartozó záportározó vagy szennyvíztisztító legyen belőle.
Liva Józsefet a kommunizmus alatt minden eszközzel megpróbálták ellehetetleníteni. Mivel államosítani nem tudták a malmot, először elvezették a felső patak vizét. Miután az öreg molnár áramot vezetett be a malomba, törvényt hoztak arról, hogy csak kukoricát őrölhet. Az utolsó vízimolnár 1953-ig élt. Azok, akik most azért aggódnak, hogy a láp közelébe tervezett nagyberuházásokkal felborul az ökoszisztéma, és ezzel megszakad az a zöld gyűrű, amely, mint a főváros tüdeje, körbeveszi Budapestet, igyekeznek felhívni a figyelmet arra, hogy létezik alternatív megoldás. Ha a Nevesincs-tavat sikerül megmenteni természetes formájában (akárcsak azt az újpesti mocsarat, amelynél néhány éve sikerült elkerülni, hogy bevásárlóközpontot létesítsenek mellette), létre lehetne hozni újra Liva József hibátlan találmányát, amely ma a városi gyerekek paradicsoma lehetne.
Sétánk elején, amikor az egész Európában eltűnőben lévő mesebeli aranyhal fölé hajoltunk a láp partján, Merk Péter azt mondta:
– Nézzék meg! Mennyivel szebb ez, mint egy lakópark!
Ami igaz, az igaz. Ráadásul ha felülkerekedik a kínai tucathal, már a csodában sem bízhatunk. Mi lesz akkor a három kívánsággal?