105 éve hunyt el a rablóból lett író

Karl May műveit itthon is nemzedékek falták, őt magát mégsem ismerik igazán a magyar olvasók.

Talán nincs olyan műfaj, amely jobban jellemezné Amerikát, mint a western. Persze létezett a vad és poros nyugati határvidék, voltak ott „nemes” és veszélyes indiánok, szűkszavú cowboyok, igazságosztó seriffek, pisztolypárbajok és gaz banditák, de az a kollektív kép, amely a temérdek regény, film és képregény kapcsán él az emberben, sosem volt igaz. Így volt ez már akkor is, mikor a romanticizált és dramatizált események valóban történtek: Buffalo Bill utazó vadnyugati cirkusza kora valóság-show-ja volt, amely csak távoli kapcsolatban állt a határvidék valóságával, és az előző század elején még Magyarországra is eljutott. 

Egyáltalán nem furcsa dolog tehát, hogy egy kalandos életű német szerző, a százöt éve meghalt Karl May lett az indiántörténetek világának egyik legtöbbet olvasott szerzője úgy, hogy személyesen sosem járta meg az amerikai határvidéket. Az itthon May Károly néven is ismert német szerző 1842-ben született Szászországban. Fiatalkorának jelentős részét különböző kisstílű bűncselekmények és csalások elkövetésével töltötte, így gyakorlatilag ki-be járt a különböző német államocskák börtöneiből. Az egyik ilyen börtönben aztán a börtönkönyvtár vezetője lett, így rengeteget olvasott.

Szabadulása után, 1874-től már íróként és szerkesztőként dolgozott több kiadónál, és csak úgy ontotta magából a regényeket: 1912-ben bekövetkezett haláláig több százat alkotott rengeteg műfajban. Legismertebb alkotásai az amerikai vadnyugaton játszódnak, elbeszélőjük az Amerikába keveredett német, Old Shatterhand és a „nemes vadember” toposzát megtestesítő apacs törzsfőnök, Winnetou. May ugyan járt Amerikában, de sosem merészkedett New York államon túlra, így ismereteit másodkézből szerezte a vadnyugatról: útleírások, térképek, tudományos munkák adták az alapot az élénk képekben papírra vetett környezet és világ leírásához.

Őt tartják az egyik legszélesebb körben olvasott német szerzőnek: mai napig összesen mintegy kétszázmillió példányban fogytak könyvei. Írásai formálták a németek elképzeléseit Amerikáról és az indiánokról: Albert Einsteintől Adolf Hitlerig rengeteg emberre hatott. Történeteit színdarabban, képregényben, sorozatban és filmen is feldolgoztak. Az európai westernfilmek nagy felfutásának időszakában, a hatvanas évektől kezdve tizenkilenc alkotás készült May művei alapján, és manapság is több helyen tartanak Karl May-fesztiválokat. 

A huszadik század a May-életművel sem bánt kesztyűs kézzel. Adolf Hitler May művei iránti rajongása, illetve a történeteket átható keresztény szellemiség nyomán Karl May regényei legalábbis gyanúsnak számítottak a vasfüggöny mögött, az NDK-ban 1981-ig ki sem adták a műveit, akkor viszont rögtön negyedmilliós példányszámokkal jelentek meg a rendszer elvárásaihoz igazított művek, amelyeket rögtön el is kapkodtak. 

Magyarországon nem kellett a nyolcvanas évekig várni, hogy az ifjúság kezébe vehesse May klasszikusait, a hatvanas évek közepén kezdődött kiadásban azonban nem volt sok köszönet. A Winnetou először 1904-ben Szekrényi Lajos, majd 1927-ben Kosáryné Réz Lola fordításában jelent meg, ezek még teljes fordítások voltak. A magyar szocialista könyvkiadásban azonban ugyanúgy nem volt helye néhány dolognak, mint később az NDK-ban. A regény és May többi műve viszont nem csupán a szokásos delfinizálás – azaz átfogó, ideológiai alapon elvégzett szövegcsonkítás – áldozata lett: a fordító Szinnai Tivadar tulajdonképpen teljesen átírta a műveket. 

A Duna Könyvklub 2012-ben indított Karl May-életműkiadásában hosszú idő után először az eredeti szöveg alapján készültek el a történetek fordításai, ezek alapján pedig több olvasó is beszámolt róla, hogy Szinnai „javításai” nem szorítkoztak a keresztény témák és más, ideológiailag „nem megfelelő” elemek kigyomlálására: egész oldalakat, fejezeteket írt át más stílusban, vagy hagyott ki teljesen a könyvből. A szövegek összehasonlítása alapján világossá válik, hogy a hatvanas években készült „rövidített, átdolgozott” kiadáson felnőtt nemzedék valójában nem ismerheti May műveit. 

„Szinnai szövege kemény, lényegre törő, objektív. May valódi szövege költői, patetikus, szubjektív” – írta a fordításokat blogján összevető Baranyi Katalin. Azt is megjegyezte, hogy a magyar fordításban felcserélődnek vagy éppen teljesen más kontextusba kerülnek különböző események, így teljesen máshol vannak a szöveg, a karakterek motivációinak etikai hangsúlyai is.

A Szinnai-átiratokban ismert amerikai vadnyugat tehát sokszoros fikció: a német szerző által megálmodott sosemvolt vadnyugat kivonata a kommunista ideológia által megszűrve. Valamiért viszont még így is működött. Manapság pedig szerencsére arra is van lehetőség, hogy May eredeti szövegeit is elolvassuk magyarul.