Ilyen, amikor a politika rátenyerel a sajtóra

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Hogy lehetett kibújni egy sztálinvárosi riport alól? Simándi Irén könyve az ötvenes évek Magyar Rádiójáról.

R. Kiss Kornélia
2017. 01. 01. 5:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Néhány renitens rádiós azért az ötvenes évek elején is felemelte szavát egy-egy keményebb pártutasítás ellen, amikor a hatalmas eredményekről vagy a sztahanovistákról kellett volna beszélniük, miközben nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy nincs élelmiszer.

El kellett mondaniuk, hogy Sztálinvárosban a nagy kohó építésénél X. Y. brigád 400 százalékkal túlteljesítette a normát, miközben tudták, ez nem igaz. Volt egy-egy ember, aki erre nemet mondott, mégsem tudtak megválni tőlük, mert kevesen ismerték a rádiózást.

Szirmai István vezérigazgató büntetésből általában az ifjúsági osztályra tette át őket egy-két hónapra, hogy olvassanak be meséket: „Jó reggelt, gyerekek!” S miután lecsillapodtak, visszavette őket az eredeti helyükre. Szirmai 1953-ban távozott, letartóztatták, és majdnem maga is kirakatperek áldozata lett, a Sztálin halála utáni enyhülés mentette meg.

A kritika és a viták a szerkesztőség falai között maradtak. Sok mindenről tudott a rádió vezetősége és szerkesztőségei, amit sosem hoztak nyilvánosságra. Értesültek például arról, hogy Rákosit Moszkvába rendelték, ám az országnak fogalma sem volt erről.

A tájékoztatás és a valódi történések elképesztő távolságát érzékelteti: a rádió még arról sem tudósított, hogy saját épületét ostromolja a forradalmi tömeg.

Nagy Imre kormányprogramját viszont támogatták. Furcsa módon – Simándi Irén szerint – ez a vezetésnek és a munkatársaknak a döntése volt, nem pedig felső utasítás. Nagy Imre nem nagyon használta ki a rádió adta lehetőségeket saját politikai kurzusa számára.

A korszakban az egyik jellemző tanulság Simándi Irén szerint az, hogy miként torzította el a sajtószabadság hiánya a társadalom teljességét.

Mint a történész mondja, úgy tűnik, a politika és a média viszonyában manapság mintha visszatérnének bizonyos ötvenes évekbeli minták. Érdekes tapasztalni, hogy az egyetemi hallgatói maguktól is ráismernek e párhuzamokra, amikor arról az időszakról beszél nekik.

Szerinte a közmédia átszervezésében, a médiapiac átrendezésében, a média kontrolljára való törekvésben akkor is felfedezhető az ötvenes évek emléke, ha a módszerek és a határok ma mások.

1956, a rádió ostroma

Simándi Irén elmondása szerint fel sem merült 1956-ban, hogy a rádiót átadják a forradalmároknak. Amikor megjelent a tüntető tömeg az épület előtt, a rádió szerkesztőségében támogatták a délutánra meghirdetett tüntetést. Később változott a helyzet: miközben a rádió előtt összegyűlt tömeg a diákság pontjainak beolvasását követelte, a rádióban zenét sugároztak, és bár tárgyaltak a tüntetők küldötteivel, utána is csak a kormány közleményeit olvasták be. Este pedig közvetítették – már a pártközpontból – Gerő Ernő beszédét, amely tovább szította az indulatokat. Arról, hogy ki adta le az első lövést, pontos információnk máig sincs, de biztosan egy ÁVH-s szolgálati fegyveréből adták le, pedig tűzparancsuk akkor még nem volt. Hozzátartozik a történethez, hogy Benke Valéria, a rádió akkori elnöke Nagy Imre támogatója volt, de később is élvezte a politikai vezetés bizalmát.

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.