Az 1956-os forradalom és szabadságharc kiábrándító felismerése a nyugati hatalmak tétlensége és passzivitása volt. Kevesen tudják, hogy az Amerikai Egyesült Államok sajátos módon mégis hallatta hangját az eseményekben. Egy hónappal a felkelés kitörése után, november 23-án az Amerika Hangja (VOA) rádió jazzműsora magyar együttesek – nem sokkal a felkelés kitörése előtt készült – felvételeit sugározta. Műsorvezetője azzal vezette be az összeállítást, hogy Budapesten fegyverek ropognak, de reméli, hogy a muzsikusok életben vannak, és hallgatják az adást.
Az 50-es évek a jazz magyarországi történetének legsötétebb fejezeteként marad meg az emlékezetben. Az amerikai eredetű, ritmikus, improvizatív zene az 1920-as években jelent meg Magyarországon, s hamarosan a rádióadások, hanglemezek és a szállodákban, éttermekben, bárokban muzsikáló zenekarok révén egyre nagyobb népszerűséget vívott ki magának. Ugyan a rövid nyilas uralom tiltólistára tette, de a II. világháborút követő demokratikus időszak a kibontakozást hozta el a jazz számára a Kárpát-medencében. A kor tánczenéjeként ismét birtokba vette a pódiumokat, az újjászerveződő zenekarok mellett fiatal, tehetséges muzsikusok léptek színre, akik a modern, művészi igénnyel fellépő irányzatok iránt is nyitottnak mutatkoztak. Mindaddig, amíg a kommunista hatalomátvétel elejét nem vette a további tájékozódásnak.
Természetesen az új ideológia, a szocialista realizmus jegyében fogant tilalom nem csak erre a zenére vonatkozott: érintett minden nyugati eredetű és absztraktnak minősülő művészeti formát és irányzatot. A jazzt a háború előtti időszak polgári csökevényének, a „hanyatló” amerikai imperializmus válságtermékének bélyegezték, és még a tánczenéből is száműzték a jazzes elemeket. 1952-ben az állami rádió beszüntette a jazz sugárzását, az étert a szocialista tömegdalok, operettslágerek és magyar nóták töltötték meg. Föld alá kényszerült a szabadságot és a nyugati kultúrkörhöz való kapcsolódást megtestesítő jazz; hívei magánlakásokban, titkos összejöveteleken hallgatták, művelői éttermekben, bárokban, záróra után, a maguk kedvére hódolhattak szenvedélyüknek.