Nagyváradon, 1906 körül történt az eset, ha hihetünk a Nyírvidék nevű újságnak, amely 1929-ben idézte fel a történetet. A cikkből kiderül, hogy nemcsak hírlapíró, hanem egy „krajcáros esti lap” kiadója is volt. A lap egy cikkben megtámadta Kun Bélát, a Szabadság munkatársát. (A fiatal Kun Béla ekkortájt valóban Kolozsváron és Nagyváradon újságíróskodott, a dicstelen jövőt még senki nem sejthette.) Kun Béla ezután találkozóra hívta ükapámat a Pece-partra, ahová egy vasrúddal felfegyverkezve érkezett. Állítólag köszönés helyett fejbe is sújtotta vele, ami a sztori legvalószínűtlenebb pontja, mert ha valakit fejbe sújtanak egy vasdoronggal, az utána nemigen lövöldöz. A cikk szerint üknagyapám pisztolygolyója Kun Béla feje fölött süvített el.
„Ha nem téveszt célt 23 éve az a golyó ” – ezzel a félmondattal búcsúztatta hányatott sorsú ősömet a Nyírvidék, merthogy a cikk egyben üknagyapám temetéséről is tudósított. A századeleji sajtócsetepaté leírását azért nem vettem készpénznek, már csak azért sem, mert 23 évvel az eset után született. Az viszont biztos, hogy digitális adatbázis nélkül soha nem bukkantam volna rá, mert nem tehetem meg, hogy heteket töltsek családtörténeti kutatással. De ha megtehetném, akkor sem jutott volna eszembe, hogy éppen a Nyírvidéket böngésszem.
A Hungaricana oldalán nemcsak régi újságokat találunk, hanem például a büntetőeljárások során keletkezett iratokat is. Ilyenek a fogolytörzskönyvek, amiket a letartóztatott személyeknek állítottak ki. Budapest Főváros Levéltára őrzi és digitalizálta őket. Egy ilyen, 1921-es fogolytörzskönyvből további két perc kutatás után kiderült, hogy ükapám ebben az időpontban már hatszor volt büntetve sajtóvétség miatt, és csak fél lába volt, a másikat nyilván a világháborúban vesztette el. A vád sajnos lopás volt – némi vigaszt jelent, hogy a fogolytörzskönyv szerint a letartóztatás után pár nappal szabadult is. Remélhetőleg csak tévedés történt. A Budapesti Czím- és Lakásjegyzék a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár jóvoltából szintén rendelkezésre áll a Hungaricanán, kisebb kihagyásokkal az 1880-as évektől 1928-ig, ebben viszont nem találtam meg őt a fogolytörzskönyvben található címen. Lehet, hogy nem volt bejelentve?
Nyilván szerencse kérdése is, de családtörténeti kutatásban rövid idő alatt egészen szép eredményt hozott a Hungaricana. Kiindulópontot is jelent, hiszen most már úgy mehetek a levéltárba, hogy pontosan meg tudom mondani, melyik büntetőügy iratait szeretném kikérni. Ez a levéltárosoknak is könnyebbséget jelent. Ha a látogatók már tudják, hogy nagyjából mit keresnek, időt takarítanak meg a levéltárosnak, amit kutatómunkára fordíthat.
A Hungaricana persze nemcsak a hozzám hasonló amatőr, hanem a profi kutatók számára is hasznos lehet, mert a részt vevő intézmények – könyvtárak, levéltárak, múzeumok, egyházi intézmények – a legtöbbet kutatott anyagaikat igyekeztek digitalizálni. Az oldalon egyszerre kereshetünk az összes anyagban, de szűkíthetjük is a keresést egy vagy több tetszőleges adatbázisra. Egyszerű eligazodni, jól lehet keresni is.
Érdemes cél nélkül is böngészni, mert sok érdekes anyagot meg lehet itt nézegetni, például háromszázezer képeslapot öt intézmény gyűjteményéből, amelyeket a térképen is elhelyezhetünk. A majdnem négymillió oldalnyi anyag digitalizálását jórészt a Nemzeti Kulturális Alap támogatta pályázati úton. A közös honlap, a Hungaricana azért jött létre, hogy a digitalizálás eredménye el is jusson a felhasználókhoz; a digitális gyűjtemény gazdája az Országgyűlési Könyvtár.
„Ha nem téveszt célt 23 éve az a golyó ” – ezzel a félmondattal búcsúztatta hányatott sorsú ősömet a Nyírvidék, merthogy a cikk egyben üknagyapám temetéséről is tudósított. A századeleji sajtócsetepaté leírását azért nem vettem készpénznek, már csak azért sem, mert 23 évvel az eset után született. Az viszont biztos, hogy digitális adatbázis nélkül soha nem bukkantam volna rá, mert nem tehetem meg, hogy heteket töltsek családtörténeti kutatással. De ha megtehetném, akkor sem jutott volna eszembe, hogy éppen a Nyírvidéket böngésszem.
| Háromszázezer képeslapot is megnézegethetünk |
| Fotó: Hungaricana |
A Hungaricana oldalán nemcsak régi újságokat találunk, hanem például a büntetőeljárások során keletkezett iratokat is. Ilyenek a fogolytörzskönyvek, amiket a letartóztatott személyeknek állítottak ki. Budapest Főváros Levéltára őrzi és digitalizálta őket. Egy ilyen, 1921-es fogolytörzskönyvből további két perc kutatás után kiderült, hogy ükapám ebben az időpontban már hatszor volt büntetve sajtóvétség miatt, és csak fél lába volt, a másikat nyilván a világháborúban vesztette el. A vád sajnos lopás volt – némi vigaszt jelent, hogy a fogolytörzskönyv szerint a letartóztatás után pár nappal szabadult is. Remélhetőleg csak tévedés történt. A Budapesti Czím- és Lakásjegyzék a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár jóvoltából szintén rendelkezésre áll a Hungaricanán, kisebb kihagyásokkal az 1880-as évektől 1928-ig, ebben viszont nem találtam meg őt a fogolytörzskönyvben található címen. Lehet, hogy nem volt bejelentve?
Nyilván szerencse kérdése is, de családtörténeti kutatásban rövid idő alatt egészen szép eredményt hozott a Hungaricana. Kiindulópontot is jelent, hiszen most már úgy mehetek a levéltárba, hogy pontosan meg tudom mondani, melyik büntetőügy iratait szeretném kikérni. Ez a levéltárosoknak is könnyebbséget jelent. Ha a látogatók már tudják, hogy nagyjából mit keresnek, időt takarítanak meg a levéltárosnak, amit kutatómunkára fordíthat.
A Hungaricana persze nemcsak a hozzám hasonló amatőr, hanem a profi kutatók számára is hasznos lehet, mert a részt vevő intézmények – könyvtárak, levéltárak, múzeumok, egyházi intézmények – a legtöbbet kutatott anyagaikat igyekeztek digitalizálni. Az oldalon egyszerre kereshetünk az összes anyagban, de szűkíthetjük is a keresést egy vagy több tetszőleges adatbázisra. Egyszerű eligazodni, jól lehet keresni is.
Érdemes cél nélkül is böngészni, mert sok érdekes anyagot meg lehet itt nézegetni, például háromszázezer képeslapot öt intézmény gyűjteményéből, amelyeket a térképen is elhelyezhetünk. A majdnem négymillió oldalnyi anyag digitalizálását jórészt a Nemzeti Kulturális Alap támogatta pályázati úton. A közös honlap, a Hungaricana azért jött létre, hogy a digitalizálás eredménye el is jusson a felhasználókhoz; a digitális gyűjtemény gazdája az Országgyűlési Könyvtár.
