John Lukacs: Hitler forradalma meghatározóbb volt, mint Leniné

Nyugathoz vagy Kelethez tartozunk? A világszerte elismert John Lukacs szerint a mai napig kettősség él ezzel kapcsolatban a magyar lelkekben.

A huszadik századi magyar függetlenségre a legnagyobb veszélyt szerinte a hitleri birodalom jelentette, amely éppen azt a polgárosult Nyugatot kívánta elpusztítani, ami Magyarország számára is minta volt addig.

– Nem emésztettük meg mai napig a Kiegyezést – fogalmazott Lukacs a huszadik századi magyar történelmi tragédiák előzményei kapcsán. Bár az ezzel a történelmi fordulóponttal fémjelzett korszaknak számos hibáját fel lehet sorolni, mégsem lehet eltagadni a látványos eredményeket, a gazdasági fejlődést, a modernizációt, Budapest világvárossá válását. Még az akkori állapotok legelszántabb kritikusai nem gondolták azt – többek között Ady sem –, hogy nem a Nyugathoz kötődünk. Persze a később jelentkező súlyos válság számos csíráját hordozták már azok a békebeli évtizedek is. De tévedés azt hinni, állítja Lukacs, hogy a kisebbségekkel való bánásmód javításával megmenthető lett volna a monarchia. Ugyanakkor a korban azok a politikusok – mint például Tisza István – gondolkodtak reálisan, aki úgy vélte, Magyarország megmaradása nem lehet független a kettős monarchia lététől.

A huszadik századi magyar történelmi tragédiák kapcsán szerdai, második előadásában Lukacs kitért a tizenkilencedik századot meghatározó liberális-konzervatív ellentét és dialógus háttérbe szorulására, amit nálunk a zsidósággal kapcsolatos ellenérzések felerősödése is terhelt. A professzor röviden elidőzött a judeofóbia és antiszemitizmus különbségénél. Míg előbbi vallási eredetű, és a Krisztust megtagadó zsidósággal szembeni ellenérzésekből táplálkozott, de nem érintette például a kikeresztelkedett zsidókat, addig utóbbi már egyértelműen az asszimilálódott zsidóság ellen is irányult. A kapitalizmus, és ezzel összefüggésben a szabadelvűség magyarországi válságának köszönhetően ez utóbbi irányzat erősödött meg nálunk is, és éppen ezért leegyszerűsítés azt állítani, hogy a Tanácsköztársaság és Kun Béláék szerepe játszotta volna az egyedüli kiindulópontot a huszadik századi magyar antiszemitizmus megerősödésében.

Lukacs ezen a ponton visszautalt a Kiegyezés korszakára, amely szerinte a magyar önbizalom túltengését hozta magával, míg 1919 után ez az önbizalom vészesen megingott, és ekkor formálódott meg az a sajátos viszony, ami az antiszemitákat a zsidósághoz fűzi, aminek egyaránt része a lenézés, és valamiféle alsóbbrendűség érzése, ami félelmet és gyanakvást szül.

A Horthy-korszakra rátérve Lukacs arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy az akkor meghatározó keresztény középosztály legpontosabb leírását a korabeli írók munkásságából lehet igazán megismerni, egyúttal kitért egy fontos, a kort meghatározó, de mai napig érvényes különbségre is a kétféle jobboldaliság vonatkozásában. Szerinte ugyanis akkoriban a hazafias jobboldal küzdött a németbarát nacionalista jobboldallal. Előbbit olyan személyiségek jellemeznek, mint Szekfű Gyula, Bajcsy-Zsilinszky vagy éppen a Magyar Nemzetet megalapító Pethő Sándor, akik eleinte maguk is közeledtek a fajvédőkhöz, de később, látva a német veszélyt, egészen más útra léptek.

Lukacs ezen a ponton hangsúlyozta a különbséget nacionalizmus és hazaszeret között, utalva Hitler egyik kijelentésére is, aki egyszer azt mondta: nacionalista vagyok, de nem patrióta. Ezt a történész még egy vallomás felidézésével is nyomatékosította, amit Horthy tett egyszer magánkörben, amikor kijelentette: egy magyar zsidó becsületesebb a hazájához, mint az a nyilas, aki a németekhez dörgölőzik. Lukacs szerint a németekkel ellentétben a magyarság jó része csupán lenyelte, de meg nem emésztette azt a tragédiát, ami a zsidó származású honfitársaival történt. Ezt még kiegészítette azzal a meggyőződésével is, hogy a huszadik század legnagyobb szabású forradalmát Hitler, és nem Lenin vagy Sztálin hajtotta végre, elég csak utalni arra, hogy amíg Hitler halála után tömegesen követtek el öngyilkosságot Németországban, addig az orosz vezér halála után nagyítóval sem találni hasonló példát. Tévúton járnak ellenben azok – intett a történész –, akik Hitler esetleges győzelmében látták volna Magyarország további sorsának kedvező alakulását.

John Lukacs Orbán Viktor miniszterelnökkel

Fotó: Éberling András

A szocializmus évtizedeivel kapcsolatban úgy vélekedett: ez idő alatt is tovább élt a magyar nép szelleme, az elnyomás lényege pedig nem a kommunizmus eszméje volt, hanem az orosz katonai megszállás. E nélkül a magyar kommunisták sohasem jutottak volna a hatalom közelébe.

Előadása végén Lukacs néhai barátjának, a politikus Varga Bélának a szavait idézte, amiket az első szabadon választott magyar országgyűlés megnyitásakor mondott el. Varga akkor úgy fogalmazott, hogy el kell jönni végre annak az időnek az ország életében, amikor felületes szólamok helyett végre valódi magyar egység alakul, és többé senki nem formál jogot arra, hogy mások magyarságát kétségbe vonja.