Nincs szükségünk kultúrára, annál inkább pálinkára

Az RTL új sorozata, A mi kis falunk szlovák minta alapján nevetne a magyar korrupción és kilátástalanságon.

A szlovák eredeti alapján a magyar változatot Kormos Anett és Kapitány Iván írták. Kormos Anett stand-up komikus, Kapitány neve pedig elsősorban az Üvegtigris miatt vált országosan ismertté. Ha annyira le akarnánk egyszerűsíteni a valóságot, ahogy azt A mi kis falunk teszi, nyugodtan mondhatnánk, hogy a sorozat nem más, mint a két alkotó legismertebb attribútumának keveréke. Mintha az Üvegtigris útszéli romantikája vegyülne a stand-up csattanós aktualizálásával és altáji humorával.

A sorozat – legalábbis az első rész alapján – elég alacsonyra lőtte be a szintet, ami meglepő, ha az RTL másik friss sorozata, a tisztességesen sikerült Válótársakból indulunk ki. A mi kis falunk bántóan egyszerű és közönséges tréfákkal, és olyan sikamlós poénokkal igyekszik megnyerni a nézőt, amelyen legfeljebb a kiskamaszok nevettek fel zavarukban és gerjedelmükben, úgy húsz évvel ezelőtt. Ez azonban úgy tűnik, nem okoz gondot, A mi kis falunk minden várakozást felülmúlva, több mint egymilliós nézettséget produkált.

Persze nem igaz, hogy Kormos és Kapitány híján lenne a humorérzéknek. A nyitó epizód elején a faluban szobrot avatnak a híres pajkaszegi kakaós briós tiszteletére. Az emlékmű azonban nem sikerül a legjobban, hiszen nem egyéb, mint két nyitott tenyérben egy adag szar. Nem tudom, hogy ez az önironikus szimbólum szándékosan mutat-e túl Pajkaszeg fiktív világán, vagy sem, mindenesetre nehéz nem odaképzelni minden egyes jelenethez.

A legendássá vált Az én kis falum meg-, illetve újranézhető itt. „Nem akarta az arcunkba dörgölni a szocializmus abszurditását.” 

Jiri Menzel több mint harminc éve forgatta le mesterművét, Az én kis falumat. Talán szerencsétlen dolog egy 1985-ös játékfilmet egy mai magyar sorozattal összehasonlítani, de ha már az alkotók voltak annyira bátrak, hogy a címben rájátszottak a Bán János, Marián Labuda és Rudolf Hrusínsky főszereplésével és Zdenek Sverák forgatókönyve alapján készült filmre, miért ne tehetnénk meg nézőként ugyanezt? Főleg, mivel Kapitányék sorozata szinte tökéletes inverze a csehszlovák komédiának. Menzel alkotásának ereje ugyanis a humor visszafogottságában, szelídségében rejlett. Nem akarta az arcunkba dörgölni a szocializmus abszurditását, nem kényszerített minket arra, hogy mindenáron kacagjunk a saját nyomorunkon. És mert nem így tett, nem tudtunk nem sírva vigadni a kis falun, amelyben élünk.

A már említett szoboravatásra igyekszik a mi kis falunk polgármestere, késésben vannak, az asszisztense sürgeti, mire a falu vezetője visszavág, minek sietni, szobor nélkül is újraválasztják, különben is, „itt semmi szükségünk a kultúrára”. Talán ez az egyetlen igaz mondat a sorozatban, amely egyszerre ragadja meg a saját és az ország lényegét.