Színes világ szitanyomatokon

Szellemes címet talált Szép Katalin, a szekszárdi IV. országos színesnyomat-grafikai kiállítás legfiatalabb, 1979-ben született résztvevője kiállított művének. A Szitaszótár A-tól W-ig cím ugyanis egyszerre utal rá, hogy mint minden műfajban, a szitanyomatban is vannak olyan állandóan visszatérő elemek, amelyeket jobb elkerülnie a grafikusnak, ha egyéni arculatot akar kialakítani. S arra, hogy az eljárás nem kis részben az amerikai pop-art művészet mesterének, Andy Warholnak köszönhetően vált mondhatni klasszikus eljárássá.
Igaz, a szitanyomtatás maga is évszázadok óta ismert, hiszen a XVII. századi Japánban készültek az első nyomtatásra használt sziták, széles körben elterjedtté azonban csak a XX. század közepére vált. A művészetben pedig azok alkalmazták nagy kedvvel, akik a korábbinál szélesebb körben kívántak hatni munkáikkal: például a pop-art mesterei vagy Victor Vasarely. Nem véletlenül szerepelt a hetvenes évek óta a kortárs magyar grafikai tárlatokon is egyre több szitanyomat. A színes nyomatok egyszerre foglalják magukba a grafika és a festészet értékeit: sokszorosíthatók, kitüntetett szerepük lehet a művészet széles körű terjesztésében, ugyanakkor a technikai lehetőségek javulásával, növekvő méretekkel a grafika is képes a festészetéhez hasonló, intenzív színélménnyel megajándékozni nézőjét.
Ennek a felismerésnek köszönhető több más műhely, grafikusi közösség mellett a Váci Grafikai Műhely intenzív fejlesztése is, így mára a kortárs magyar grafika számos jeles képviselője dolgozott ott. Az ott készült művek fontos bemutatási fórumává vált a szekszárdi Művészetek Háza kiállítássorozata. A korábbi három „vegyes színes” grafikai ízelítő után a mostani, november 16-ig nyitva tartó kiállítással új szakasz kezdődik a triennálék történetében. Alkalomról alkalomra egy-egy sokszorosító technika eredményeit szeretné bemutatni a rendező Magyar Grafikusművészek Szövetsége. Az alkotók élénk érdeklődése miatt a választás elsőként a szitanyomatra esett.
A „festő grafikusok” és a „grafikus festők” művei találkoznak a tárlaton, hiszen a szentendrei konstruktív festészet olyan jelentős képviselői is kiállítanak, mint például Balogh László, Aknay János (Magyar Grafikáért Alapítvány díja), de részt vesznek a tárlaton olyan, a műfajjal hosszú idő óta foglalkozó grafikusok is, mint Benes József, a groteszk, zsákszerű figurák mestere és Prutkay Péter, aki Küszöb előtt címmel a szó szoros értelmében padlógrafikákat kínál, hiszen különböző színű, anyagú lábtörlőkből komponálta nyomatát.
Nem utal ez másra, mint hogy a műgond, a strukturális elemek, szimbólumok vizsgálata (a nagydíjas Gallusz Györgyi, a MAOE-díjas Kótai Tamás, a grafikusok szövetsége díját elnyert Dékányné Varga Krisztina) jól megfér a profánabb fogalmazásmóddal, a művészet, az élet, a történelem, a populáris művészet kapcsolatának elemzésével (Stefanovits Péter, a Művészetek Háza díja). Kiállít a tárlaton iparművész, aki egyébként mostanában sokat fest is, de itt művészkönyvet mutat be, s van a résztvevők között olyan is, aki a művészkönyv igazi mestere, itt azonban kisméretű grafikáját láthatjuk. Nos, bár az utóbbi alkotás – Kiss Ilona lapja – ezt a címet kapta, ezen a színes, nyomatos tárlaton nem „Szétfütyülők” az ilyen grafikák alkotói sem.