– A Superbia szerepelt a tavalyi Cannes-i Fesztiválon is. Milyen reakciókat kapott, milyen eredményei voltak azóta a szereplésnek?
– Azóta is számos fesztiválon megfordult, és nehéz pontosan megmondani, mi volt Cannes hatása. A Kritikusok hete szekcióban szerepeltem, nagyon sok biztatást, hozzáértő megjegyzést kaptam ott. Szlovákiában, Csehországban mozikban is vetítették azóta, továbbá hívtak már koppenhágai workshopra, és ajánlottak animációs munkát is a fesztiválos közegből.
– Cannes-ban a Superbia mellett Andrasev Nadja rövidfilmjét, A nyalintás neszét játszották még tavaly. Hasonlóságokat bőven fedezhettünk fel: Andrasev munkájában is erotika vegyült feszültségkeltéssel, és a macskákkal is egyfajta állatiasabb ösztönvilág jelent meg. Hasonló munka volt még Lovrity Annától a Vulkánsziget és Wunder Judittól a Kötelék. Generációs sajátosságok okozzák ezeket a hasonlóságokat?
– Azt hiszem, bizton mondhatom, hogy a macska véletlen! Nem tudok róla, hogy macskás generáció váltaná fel a korábbit. Egyfajta korképnek azonban nyugodtan tekinthető, hogy az erotika szorongással keveredik. Hogy miért, azt nem tudom. Más művészeti ágaknál ez a szorongó, szürreális hangulatkeltés nem számít új keletűnek: Kafka is megfestett már nyomasztó, abszurd világokat. Nálunk, úgy tűnik, mostanában lett releváns ez a fajta érzékeny hozzáállás a szerzői animációban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!