Veszettek: a gárda és a kendőzetlen igazság

Nem szakadhat el a valóságtól, de arról meg alig mond valamit Goda Krisztina Veszettek című filmje.

Megérkezik ugyanis az új rendőrfőnök (Fenyő Iván), aki egyből meglátja a lehetőséget a helyi suhancokban, és két nap alatt ütőképes rendfenntartó gárdát farag belőlük. A város ezután Pintér Sándor legszebb álmait idéző tempóban tisztul meg a bűntől. A baj csak az, hogy a rend és a szabadság hamar összeütközésbe kerülnek. Ki a bűnös, miért az, és meddig tart a rendcsinálás? – tehetné fel a kérdést a film. Húsba vágó kérdések helyett azonban csupán olcsó sztereotípiákat kapunk.

A legfőbb problémát a telepiek, vagyis a cigányok jelentik a városnak. Őket onnan lehet felismerni, hogy sötétebb a bőrük. Van rendes és van lopós is közöttük, és van szerelmesen néző leányzó. Slussz. Persze senki sem szociológiai tanulmányokért jár moziba, de azt joggal várhatjuk el, ha súlyos témákról esik szó, a megfelelő eszközökkel mutassák be azokat, és ne odavetett közhelyekkel. Az egyszerűség és a nagyvonalúság csak akkor működik, ha eleganciával és fantáziával párosul. A Veszettekből azonban sajnos utóbbi kettő hiányzik.

Így minden jó szándék ellenére is érdektelenné válik a konfliktus. A film nem árnyal, nem jelöl ki hitelesen szemben állókat. A fiatalabbik fivér ugyan lassan ráébred, gárdistának lenni nem annyira rendfenntartás, mint inkább a vezető személyi kultuszát erősítő önkény. Ki akar szállni, és le akarja buktatni az időközben politikai pályára lépő rendőrfőnököt, de a bátyja, a csapat második embereként ezt nem hagyhatja. A vívódás és felismerés azonban csak sejthető, az alkotók ezt sem bonyolították túl. Tény, hogy az erőszak diadalát hirdető finálé váratlanul erősre sikeredett, de az azt megelőző egy és háromnegyed óra miatt mégsem üt nagyot.

És hogy jönnek mindehhez a fedetlen mellek? Két fiatal lány köszönti így az erkélyről a lakótelepen gyakorlatozó gárdistákat, mintegy jutalomként, hogy megtisztították a várost. Ez lenne hát a kendőzetlen igazság? Egy országban, ahol elharapózik a bűnözés, ahol egyes területeken a tehetetlen rendőrség helyett önkéntes igazságosztók döntenek bűnről és bűntelenségről, így kell érvényesen szólni a szélsőségekről? Aligha.

Egyetlen dolog menti meg a filmet a teljes hiteltelenségtől, a színészi játék, mindenekelőtt ifj. Vidnyánszky Attila játéka. Vagy nem is annyira a játéka, mint a jelenléte. Mindegy, milyen steril jelenetbe helyezik, képes elhitetni velünk, hogy mégis találhatunk valódi érzéseket és mozdulatokat a filmben.

Ez önmagában azonban még kevés. A téma miatt a film nem szakadhat el a valós környezettől, a mindennapi magyar valóságtól, és ha így van, kötelessége azt hitelesen ábrázolni. Máskülönben hatástalan példázatnak, vagy ami még rosszabb, veszélyes politikai provokációnak tűnik majd az alkotás.

(Veszettek. Magyar játékfilm, 115 perc, 2015. Rendező: Goda Krisztina. Forgalmazó: HungariCom)