Gutai Mátyás mert nagyot álmodni – világsiker lett belőle

El tudja képzelni, hogy az otthonát minden oldalról víz vegye körül?

Gutai Mátyás a tettek embere. Még építészhallgatóként gondolt egy nagyot, és a mesterfokozatot Japánban végezte el. Azóta már harmadik ösztöndíjával tanul és dolgozik a felkelő nap országában, most posztdoktori tanulmányait végzi. Közben kifejlesztett egy saját ötletet, az úgynevezett vízházat, amelyet néhány nappal ezelőtt Kecskeméten mutatott be a magyar közönségnek. Ez az első, egyelőre még 10 négyzetméteres vízház. Első pillantásra talán nem is tűnik különlegesnek az üvegből és betonból készült kocka. Ám ha kicsit jobban szemügyre vesszük, kiderül a turpisság. Zseniális találmány

– Hogyan kerül egy magyar hallgató Japánba?
– A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán kezdtem építészi tanulmányaimat, mestereim Kerényi József és Balázs Mihály voltak. Kerényi tanár úr mutatta meg nekünk Bognár Botond Mai japán építészet című könyvét, ami a modern japán építészetről szólt. Ez volt az első szakkönyv, amit külföldi építészetről olvastam. Nagyon megfogott, hogy teljesen máshogy látták az építészetet. Akkor döntöttem el, hogy keresek egy lehetőséget arra, hogy Japánba utazhassak. Ez végül négy évvel később, egy ösztöndíjjal valósulhatott meg, amikor japán állami ösztöndíjjal (MEXT) a Tokiói Egyetemen tanulhattam.

– Mennyiben más a tanulás Japánban?
– Az építészeti oktatásokra véleményem szerint jellemző, hogy a helyi körülményekre készítenek fel, így a különbségek is ebből erednek. Budapesten és hazánkban elvárják, hogy az építész széles látókörrel rendelkezzen, ami biztos tudást feltételez nemcsak a tervezés, hanem mondjuk a kivitelezés vagy a gépészet terén is. A hangsúly egyfajta általános, komplex látásmódon van, ami valóban nagyon fontos. Japánban ezzel szemben az elméleti tervezésen van a hangsúly abban az értelemben, hogy a legfontosabb feladat egy erős koncepció megalkotása, minden csak ezután következik. A koncepció a terv ereje, a téralkotás jellemzően fontosabb, mint a forma és a tömeg. Általánosan fogalmazva, ha mi egy házat látunk, akkor az anyagokra és a szerkezetekre koncentrálunk, a japán számára viszont jellemzően a tér a fontos, ami ezek között van. Számomra meghatározó volt ez a kettős képzés, hiszen a vízházhoz mindkét tudásra szükségem volt.

– Ha jól értem, Ön most javarészt Japánban él és dolgozik.
– Igen, jelenleg is Japánban vagyok, posztdoktori ösztöndíjjal a Tokiói Egyetemen, Kengo Kuma professzor laborjában.

– Mennyiben más Japánban dolgozni, üzletelni? Az üzleti kultúra is más?
– Sok tekintetben más a gondolkodás. A döntések előkészítési fázisa jellemzően hosszabb, mint Nyugaton, ugyanakkor ha a döntés megszületett, akkor a végrehajtás rendszerint gyorsabb, hiszen addigra minden szereplő pontosan tudja, hogy mi a pontos feladata a teljes folyamatban.

– Hogyan fogadják el mint nyugati szakértőt, üzletembert?
– Én ebből a szempontból nem éreztem különbséget Nyugat vagy Japán között. A japán társadalom véleményem szerint nagyon pragmatikus, és ennek megfelelően hoz döntéseket is, így a siker záloga a technológia vagy a projekt műszaki tartalma, illetve jelentősége. A japánok legfeljebb kommunikációban vannak előnyben.

– Hogyan született meg a vízház ötlete? Miért pont a víz?
– Japán tanulmányaimat (Master és PhD) Kazuhiko Namba professzor laborjában végeztem a Tokiói Egyetemen. Namba professzor kutatásának fő területe a fenntarthatóság volt. Valamennyi diákjának ezzel a témával kellett foglalkoznia. Innen jött a gondolat, hogy olyan fenntartható szerkezetet tervezzek, ami a fenntarthatóság céljait (anyagtakarékosság, újrahasznosítás, energiatakarékosság stb.) minél inkább építészeti eszközökkel éri el. Hamar kiderült számomra, hogy ha a hagyományos fenntartható technológiákat (napelem, napkollektor stb.) elhagyjuk, akkor valamilyen hibrid rendszerrel hasonló eredményt érhetünk el. A vízház ötlete így született. A víz ugyanis remek adottságokkal rendelkezik: a Föld legnagyobb területén hozzáférhető, nagy hőtároló képességgel rendelkezik és átlátszó, esztétikus anyag.

– Mi a szabadalom, a vízház lényege?
– A vízház azon a felismerésen alapszik, hogy a magukra hagyott folyadéktömegek a hőmérsékleti különbségeket hatékonyan kiegyenlítik egymás között akár egy épület léptékében is. Ezt az energetikai modellt már a PhD-tanulmányaim alatt készítettem el, amit később a szabadalomban fejlesztettem építőipari rendszerré.

– Milyen előnyökkel szolgálhat a vízház az építkezésben?
– A rendszer egyik legfontosabb előnye az igen magas komfortérzet. Valamennyi felület az épületben azonos hőmérsékletű, ami jelenlegi ismereteink szerint a lehető legjobb komfortérzetet biztosítja számunkra. Hogy ennek jelentőségét megértsük, elég ha összehasonlítunk egy kellemes hűvös szellőt egy medencével. Az utóbbi nyilván sokkal kellemesebb hőérzetet ad egy forró nyári napon. Hasonló a különbség egy légkondicionáló és a vízház között is. A legmeghatározóbb előnye a fenntarthatóság és az energiatakarékosság. Az épület könnyen építhető, mert az önsúly kicsi, hiszen a vizet csak a végén töltjük bele. A víz sok energiát megtakarít egy hagyományos épülethez képest. Mivel a vizet nem szennyezzük, így az újrahasznosítás is biztosított, hiszen a vizet csak kölcsönvesszük a természettől, bontás után visszaadjuk azt. A legkülönlegesebb előnye a szerkezetnek a szépsége, amit az épületnek biztosít. Az üvegszerkezetek sokkal vékonyabbak a víz hatására, ami meghatározó egy szép épületnél. A víz különleges fényhatásokat kölcsönöz a belsőnek, így egészen különleges esztétika érhető el. Hőtechnikai tulajdonságai miatt pedig sokkal több átlátszó felületet tervezhetünk egy épületbe anélkül, hogy az energiafogyasztás vagy a komfortérzet romlana.

– Vajon drágábbá teszi-e az építkezést ez a technológia?
– Az Allwater panel sok szempontból többet tud, mint a mai technológiák, különösen az említett komfortérzet miatt. Pontos árat még nem határoztunk meg, ebben majd partnereinkkel, a licenc tulajdonosaival is egyeztetni kell. Mivel az épület energiatakarékos, ezért mindenképpen egy magasabb igényszinttel lehet csak összehasonlítani, így viszont a különbségek is csökkennek. Célunk, hogy a közeljövőben egy passzívház árszínvonalában tudjunk maradni.

– A házak üzemeltetése, fűtése és hűtése olcsóbb lesz? Vagy gyorsabb, kényelmesebb?
– Mindkettő, vagyis az épület „reakcióképessége” is gyorsabb és az energiafogyasztás is csökken, magasabb komfortérzet mellett. A végső megtakarítás az alkalmazott gépészettől is függ majd, ezen a téren az építtetőnek több választási lehetősége van. Egyelőre csak becsléseink vannak az első tesztek után, de jelenleg az energiamegtakarítást körülbelül 30 százalékra várjuk.

– Milyen visszajelzés érkezett a találmányra szakmai körökből és a piacról?
– Számos érdeklődő van a technológia iránt itthon és külföldön is. Minket is meglepett, hogy az első cikkek után egyre többen keresnek meg minket, aminek nagyon örülünk. Több építtetővel, kivitelezővel és építőanyag-gyártóval is tárgyalunk mintaház építéséről, illetve licenc eladásáról. Mivel a találmányt szabadalom védi, ezért a technológia piaci értéke is nagyobb. Külön megtiszteltetés számunkra, hogy a rendszer iránt még Japánban is érdeklődnek, most is azon dolgozom, hogy a jövőben egy mintaépület Tokióban is megépülhessen. Bizonyos szempontból az érdeklődés érthető, hiszen nemcsak újszerű technológiáról van szó, hanem olyan rendszerről, aminek hírértéke is van, így egy ilyen épület vagy licenc megszerzése már önmagában is figyelemre tarthat számot.

– Kikkel készítették el az első építőelemeket?
– A projektben rengeteg szakértő vett részt. Az egyetemi oldalról hálával tartozunk Kazuhiko Namba professzornak, aki a rendszert kezdetektől fogva támogatta. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar Épületgépészeti Tanszékén Kontra Jenő és Várfalvi János professzorok segítsége elengedhetetlen volt a sikerhez. Az épület megépítésében meghatározó volt magyar cégek és szakemberek támogatása: Guardian Hungary (üveg alapanyagok és méretezés), Jüllich Glas (üveggyártás), Schal-Tech (üvegszerkezet-építés), Knauf Insolation (hőszigetelés). Nagyon sokat segített a projektben gimnáziumi osztálytársam és barátom, Berényi Milán, aki megteremtette a lehetőségét, hogy az épület EU-s támogatással megépülhessen. A Prima Junior Díj miatt pedig külön köszönettel tartozom, hiszen a díjjal kapott támogatás tette lehetővé a szabadalom megszerzését, enélkül a találmány már biztosan nem magyar kezekben lenne.

– Milyen tervei vannak? Mit vár a vízház projekttől?
– Rövid távon szeretnénk minél több vízház projektet megvalósítani, jelenleg is több érdeklődővel tárgyalunk erről. Minden lehetséges érdeklődőnek igyekszünk segíteni, ha épületfelújításhoz vagy új épülethez szeretne részben vagy akár egészben Allwater panelt beépíteni. Minden lehetőség megtiszteltetés, legyen szó vízházról vagy más technológiájú épületről. Az Allwater mögött nem egy személy, hanem egy csapat áll, olyan kollégák és szakemberek, akik egy korszerűbb fenntartható építészetben gondolkoznak, így eddig még az sem volt akadály, hogy én külföldön élek, hiszen a csapat tagjai nemcsak kiváló szakemberek, hanem a barátaim is. A siker záloga emellett nemcsak a csapat, hanem a kettős tudás, ami az otthon megszerzett tudás mellett külföldi tapasztalataimban is gyökerezik.

Emellett feltalálóként a legfontosabb célom az, hogy a technológia minél gyorsabban elterjedhessen. Ennek érdekében folyamatosan tárgyalunk olyan partnerekkel, akiket érdekel a licenc megszerzése, vagy a rendszer alkalmazása. Ilyen megkeresés is mindig nagy öröm számunkra, hiszen szeretnénk, hogy a találmány minél sikeresebb legyen. Számomra személyes álom volt, hogy az első épület a városomban, Kecskeméten épülhessen fel. Gimnáziumi osztálytársamnak és barátomnak, Berényi Milánnak és számos támogatónknak köszönhetem, hogy ez megvalósulhatott. Őszintén remélem, hogy a találmány a jövőben is sikeres lehet, és egy picit mindannyian magunkénak fogjuk érezni. Ha ez így lesz, akkor ezen az úton biztosan egy lépés sem vész kárba.