Miért a magyar vízilovak a legszaporábbak?

Hogyan került magyar víziló Phenjanba? És mi köze ehhez a Széchenyi fürdőnek? Mondjuk a válaszokat.

Valószínűleg kevesen gondolnák, hogy a magyaroknak a gulyáson, a paprikás ételeken, a Kodály-metóduson, a Rubik-kockán és más ismertebb hungarikumokon kívül egy igen meglepő dolgot is köszönhet a világ: az állatkerti vízilovakat. A magyar fogságban tartott vízilovak ugyanis már több mint 70 éve a legszaporábbak Európában. De vajon mi lehet annak az oka, hogy ezek a nílusi állatok itt nálunk, még a Dunától is relatíve messze, ilyen jól érzik magukat? És hogyan lett a magyar a legkiválóbb fogvatartotti vérvonal?

A válasz egy városi legendában rejtőzhet. Úgy tartják ugyanis, hogy az állatkerttel szomszédos Széchenyi gyógyfürdő vize egyben afrodiziákum is. Bár ez a mai napig nem bizonyított, a vízilovakra viszont határozottan pozitívan hatott, hiszen amióta a budapesti példányok vizét termálvízzel keverik, meglepően egészségesek és szaporák lettek, olyannyira, hogy ha rábökünk egy véletlenszerű állatkertre Európában, biztos, hogy az ottani vízilovak valamelyike a budapesti ősanyától, Aranytól származik.

Arany és Bandi 1912-ben került a magyar fővárosba. Őket nevezik a fogságban tartott vízilovak arany vérvonalának (ezért keresztelték át Aranyra az eredetileg Arának nevezett tehenet). A harmincas években érték el ivarérettségüket és ekkortájt vezették be a medencéjükbe a termálvizet is. A vízilópár 11 borjúnak adott életet, majd Bandi elpusztulása után Arany egy másik, fiatalabb hímmel együtt újabb hármat hozott világra. Ez a fogságban tartott példányok között addig egyedi esetnek számított.

A második világháborút alig élte túl néhány víziló Európában, közülük kettő, Kincsem 1 és Kincsem 2 Arany és Bandi borjai voltak. Kincsem 1 Budapesten maradt és szüleihez hasonlóan nagyon termékeny életet élt, tíznél is több porontyot hozott világra. Eközben Kincsem 2 külföldön vízilovaskodott tovább, egész pontosan Rotterdamban, ahol nyolc borjúnak adott életet.

Az 50-es években a víziló volt a legkeresettebb és legértékesebb csereállat az állatkertek körében. Ennek köszönhetően a remek magyar vérvonal igen népszerű volt (ráadásul egy másik német mellett nagyjából az egyetlen is). A Szovjetunió tagállamainak állatkertjeibe szinte csak magyar példányokat telepítettek be és így voltak ezzel az angol és a holland parkok is. De nemcsak Európába, hanem a világ minden tájára kerültek vízilovak Budapestről, Egyiptomtól kezdve Uruguayon át a mai észak-koreai fővárosig.

A másik budapesti eredetű víziló-dinasztia a második világháború után beszerzett Mombassával és Nairobival indult. 1958. július 7-én kerültek Afrikából a magyar fővárosba. A két állat frigyéből tizenhárom borjú született, ami ismét komoly bravúr volt. Később Nairobinak öt további utódja is lett a háborút túlélő idős Kincsemtől. Mombassának pedig Nairobi pusztulása után további három borja született, amelyeknek az 1985-ben érkezett, Süsü nevű hím volt az apjuk. Jelenleg az ő leszármazottjai vannak a pesti kifutón.

Így történhetett hát, hogy a világ számtalan pontján a mi tenyészállataink leszármazottai találhatók meg, immáron a hatodik generációban, mint például az angliai Bewdley szafariparkjában a két legidősebb vízilóhölgy, aki Arany és Bandi ükunokája. Itt három fiatal is van, Augustus, George és Pinky, akik már a szépunokák generációját képviselik. Hanga Zoltán, az állatkert szóvivője megkeresésünkre elmondta: bár nem bizonyítható, hogy a termálvíz volt ilyen hatással évtizedeken keresztül a szaporulatra, de kétségkívül amióta belekeverik az állatok vizébe, egyértelműen számottevő a különbség a világ más állatkertjeinek termékenységével szemben. Ezt azonban sajnos manapság nem tudjuk megfigyelni, hiszen két azonos nemű vízilovunk van.