Nem, Orbán Viktor nem Hitler. Nem, Orbán rendszere nem fasizmus, és nem is terrorállam. De átlépett egy határt, ahonnan az európai politikában nincs visszaút: a polgári Magyarországot lecserélte a legsötétebb indulatokkal játszadozó ösztön-Magyarországra.
Annak idején, amikor Gyurcsány Ferenc végigverette Gergényi Péterrel a pesti utcát, a liberális Hajós Andrásban volt annyi becsület, hogy a Hír TV-be bemenjen, és szépen megkérje az ámokfutásba kezdett miniszterelnököt: ugyan mondjon már le. Bemegy-e most valaki a Fidesz értelmiségi holdudvarából ugyanabba a stúdióba, hogy felemelje a szavát a döbbenet ellen, ami a propagandasajtóban és a közmédiában, a kormányplakátokon és a fideszes sajtótájékoztatókon nap nap után szembejön velünk?
Vannak kétségeim. Pedig Gyurcsány Ferenc bukása magával rántotta a balliberális értelmiséget is. Mégis, a Fidesz szellemi emberei egyelőre riadtan, de némán tekintgetnek a barátságos, meleg szobából a migránsozó-sorosozó télbe.
Talán ők is arra várnak, hogy meglebbenjen a függöny, előlépjen a szónok, és elmondja, nem gondolta komolyan. És ahogy tizenhat éve arról beszélt, hogy „itt valami elkezdődött”, most kimondja: „Kedves barátaim, köszönöm, hogy eddig kitartottak. Itt most valami befejeződött.”
