Egy vezető teljesítményét eleve tévedés lenne megítélni csupán extravagánsnak ható szokásai alapján. Itt volt például Churchill (elnézést az összehasonlításért), akinek háborús hatékonyságát láthatóan nem korlátozta, hogy kora délutánig általában ki sem kelt az ágyából, és onnan irányította a Brit Birodalom még haló poraiban is igen tekintélyes méretű maradékát.
Eközben úgy tűnik, az, ami Churchill viselkedésében arisztokratikus hóbort volt – vagy éppen személyes autonómiájának biztosítéka –, az Trumpnál egy olyan műsor része, amellyel elérheti, hogy a média ne a lényegre koncentráljon.
De mit csinál eközben a populáris Trump-ellenes mozgalom? Ha úgy adódik, egyes vezéralakjai boszorkánygyűlést szerveznek „A” Donald New York-i felhőkarcolója vagy a washingtoni Fehér Ház elé, hogy ráolvasással kipurgálják onnan a gonoszt. Ez nem vicc: számtalan ilyen tömegrendezvényt tartottak az elmúlt évben az Egyesült Államokban. A magát mérvadónak tartó sajtó egy része pedig nemegyszer komoly politikai fejleményként állítja be az efféle, a popbaloldal legrosszabb kellékeit felvonultató ostobaságokat.
Pedig ha például a közelmúltban elfogadott adócsökkentési csomagról a retorikai mázat lepucoljuk, akkor láthatjuk a lényeget. Azt, hogy
miképpen terelik a pénzt a leggazdagabbak felé, hogyan segítik a minden eddiginél nagyobb tőkekoncentrációt Amerikában, és hogy hogyan folytatódik változatlanul a középosztály kifosztása.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!