Monsieur Fouché! Ha még nyitva áll az ablaka, talán eljut önhöz a szó, így szerény kérésem most előadnám. Értem én, hogy mesteriek intrikái, és kidolgozottságuk láttán elégedetten csettintenek a „szolgálatok” műkedvelői is. De nézze csak, mindig akad baj ezzel épp elég, és hiába küzd, az már csak úgy van, ilyenkor a banánhéj egyre több!
Itt van például ez a szemtelen Siewert. Az András, aki túljárt a Moszadból toborzott kopók eszén, és most úgy áll a dolog, hogy ha nem vigyáz, önre húzzák a vizes lepedőt. Bár elismerem, szép volt a terv, hogy külföldi kémeket fogadva csőbe húzzák, és a Migration Aidről lejárató cikket írassanak. Nem mással, mint párttagkönyv-tulajdonosunkkal, és nem máshova, mint a kormánylapba – bravó, bravó! De hát úgy esett, hogy jelentett önnek a célszemély is, a Siewert, hogy mi készül ellene. Ott van, ott, nézze csak, az asztalán lapul az a papír is, a lista alatt valahol. Aminek másolatait lenn az utcán már lobogtatják is a felforgatók, itt közöttünk, a mocsokban rohanva.
Szóval, kedves Fouché, ha mondhatom ily módon bizalmaskodóan – hiszen másképp nem is lehet önnel beszélni –, azt javaslom, itt hagyja abba. A helyzet az, hogy ebben a mocsárban csak elmerülni tud. Lassan harminc éve már, hogy elég lett itt lenn magukból. Elismerem, akkor lidérces álmainkban sem jött elő, hogy ismét felkapaszkodik majd fejünk fölé, és spionjait újra kiküldi ránk. De higgye el, egyszer ennek is, önnek is vége lesz megint, és közel már az utolsó menet. Ha nem megy szép szóval, kidobják majd az ablakon, ahol oly sokszor visszament.
Fouché, Fouché, ön semmit sem felejt! Miért nem tanul hát semmiből?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!