A sorozatgyártásra kész autó belső terébe is bepillanthatunk, ahol ezúttal 3 helyett 2 ülést találunk, amelyet végletekig letisztult műszerfal körít. A teljesen szénszálas külsőhöz jól igazodik a beltér is, amelynek digitális műszerfala mellett alig néhány kapcsoló ragadhatja meg a figyelmünket.
Nem csoda, hogy a sallangok nem kerülnek elő, ugyanis a gyáriak szerint a P1 a vezetési élmények terén szeretne maradandót alkotni úgy, hogy közben pályaautós kvalitásokat tud felmutatni. Ebben az aerodinamika lesz az egyik nagy fegyvere: a szinte már kötelező „hangulatválasztó” kapcsoló Race, azaz verseny állásában az adaptív légterelők optimálisabb pozícióba húzódnak, még jobban az aszfalthoz tapasztva a P1-et. Mondanunk sem kell, hogy ez is a Forma–1-re hajaz, ahogy például a zöld, vörös, majd kék fénydiódákkal működő váltási segédlet is.
Márpedig nem árt a segítség és a figyelem összpontosítása, a csúcs McLarenben ugyanis nagyon gyorsan történnek az események. Erről nemcsak egy bődületes teljesítményű motor, hanem a súlycsökkentés radikális mértéke is gondoskodik. A lehető legkönnyebb anyagokból készülő modell vázát is a szénszál adja, és szinte mindenhol csak a nemes műanyaggal találkozhatunk. Olyannyira a tömegfaragás megszállottai voltak a tervezők, hogy a karbon lakkozásától is eltekintettek – ez nem csak természetesebb felületet ad, de minden egyes autó tömegén 1,5 kilogrammot farag. Így már nem is csoda, hogy lábszőnyeget csak opcionálisan rendelhetünk a modellhez, de azért automata klíma, navigációs rendszer és egy Meridian csúcs audiorendszer befért az alapfelszereltségek közé. A luxusban való dagonyázás tömegnövelő bűnéért az ülések vezekelnek: az állítható kagylóülések darabja mindössze 10,5 kilogrammot nyom.
A többi részletről továbbra is kitartóan hallgat a gyártó, de a belső információk kiszivárgását így sem tudják apasztani: egyes információk szerint az F1-ből ismerős KERS rendszer további 150 lóerővel toldja majd meg a teljesítményt.
Az elektromos lóerők jótékony hatása, a kedvező karakterisztika, úgy tűnik, hamarabb támadta meg a csúcskategóriát, mint a népautókat, s így a legerősebbeknek sem kell a szén-dioxidot szigorú szemmel néző normáktól megriadniuk. A brit P1-es szuperautóról már korábban is sejtettük, hogy a benzinmotor mellett villanyos egységet is rejt, mára azonban már minden adatot ismerünk vele kapcsolatban.
A középmotoros elrendezés szinte evidens, a sofőr mögött az MP4-12C-ből ismerős, M838T kódnéven futó 3,8 literes, ikerturbós V8 bújik meg, amely elektromos segítséggel összesen 916 lóerőt szabadít a hátsó kerekekre, amihez 900 Nm-es csúcsnyomaték társul. A benzines 7500-as percenkénti főtengelyfordulaton 625 helyett ezúttal 737 lóerő, valamint 4000-től 720 Nm leadására képes, ehhez adódik a villanymotor 179 lóereje és 260 Nm-es forgatónyomatéka.
