Duplaszárnyas fejvadász: elfeledett ínyencség az Isderától

Ha azt mondom, hogy „Isdera”, sokan azonnal felkapják a fejüket, hiszen e misztikus nevet a népszerű autóverseny témájú videojáték szinte beleégette a memóriánkba.

A korábban említett modellek, valamint az Imperator után a tervező úgy gondolta, megteszi a következő lépést, ami a korábbiaknál több és különlegesebb technikai tartalmat rejthet, így ahogy a Mercedes-prototípusoknál, itt is a jövőbe mutató tervek domináltak. Schultz olyannyira hitt a dologban, hogy mintegy négymillió eurót, azaz akkoriban nagyságrendileg egymilliárd forintot költött a projektre.

A megfelelően nagy, ám az autóipar szemszögéből mégis szerény befektetés a mester munkájával társítva azonban páratlan végeredménnyel gazdagította az autós világot. A Commendatore 112i igazi mérnöki műremekként lépett színre, olyan újításokat felmutatva, amelyek sokáig nem tudtak beköltözni a szériamodellek lemezei alá. A nyílásokat a konvencionális ajtók helyett sirályszárnyak fedik, méghozzá rögtön két pár: az egyik az utasteret tárja fel, a másik pedig a motort fedi. A futómű sebességfüggő működésre képes, ennek megfelelően nagy tempónál csökkentve a hasmagasságot nagyobb stabilitást és kisebb fogyasztást eredményez, de nem feledkezhetünk meg az aktív aerodinamikáról sem. Izmos fékezések alkalmával hátul egy terelőlap nyílik ki, így a légellenállás jelentősebb növelése is hozzájárul a fékezések hatékonyságához.

Ahogy a korábbi Isderák esetében, Schultz itt is a Mercedes erőforrását használta művéhez. A sofőr mögé, középmotoros elrendezésben beépített egység igazi lóerőgyár, a maga 6 literes lökettérfogatával és tizenkét hengerével igazán combos teljesítményt előállítva. A V12-es 402 lóerejét hatfokozatú kézi váltó továbbítja a hátsó kerekekhez, ahol aztán elszabadul a pokol. Az 1450 kilogrammos Commendatore 112i 342 km/h-s csúcssebességre képes és a 0–100-as tempóhoz is mindössze 4,8 szekundumra van szüksége.

Így már kiválóan látszik is, mire locsolta el Schultz a legtöbb pénzt: a futómű, a komoly térhálós vázszerkezet, az aerodinamika és az akkoriban kapható legöblösebb V12-es Mercedes-motor követelte a legnagyobb áldozatokat az anyagiak oltárán. A Mercedes génjei mellett a Porschénél töltött évek hatását sem tagadhatja le Schultz, az Isdera Commendatore 112i ugyanis számos stíluselemet örökölt a zuffenhauseniektől, így a Porsche 917-éhez hasonlatos, hosszú hátsó traktust vagy a 968-astól származó lámpákat is említhetjük.

Végül azonban a 112i nem jutott el a gyártás fázisába, sőt kifejezetten szerencse, hogy az egyetlen prototípus épségben megmaradt a csődeljárás alá kerülő gyárban. A szépséges példány mindössze 3000 mérföldes futásteljesítménnyel rendelkezik, ráadásul már olyan előrehaladott prototípus volt, hogy gyakorlatilag a gyártás küszöbén állt.

Az Isdera azonban megállíthatatlanul közeledett a szakadék felé, pénzügyileg igen rossz passzban volt, így a csőd után megmaradt martalékok svájci érdekeltségek kezébe kerültek. A finanszírozási problémák kegyetlenek, hiába küzd ellenük az ember, a mérnöki munka, a tehetség és a verejtékes erőfeszítések sem érnek ellene semmit. Épp ezért nem maradhatott tovább fenn az Isdera sem, noha olyan fejlesztések jelezték útját, amelyekre sok nagy autógyártó is büszke lehetett volna.