Akármennyire is gyerekes, a mi generációnk számára az autózást, a szuperautók és az igazi különlegességek sorát jóformán a Need for Speed sorozat jelentette, a beszédes nevű játék ugyanis számtalan modellt ismertetett meg az akkor még internet és hasonló médiumok nélkül is eléldegélő srácokkal.
Sajnos, ahogy sok más hasonló kaliberű különlegesség, úgy a Commendatore 112i is feledésbe merült, mára már sokan nem ismerik szinte még a gyártó, az Isdera nevét sem, holott ténylegesen mestermunkáról beszélünk, amit értő, korábban más legendás német sportmárkánál edződött kezek terveztek.
Már maga a gyártó neve is elárulja, hogy termékei nem mindennapiak: Isdera – Ingenieurbüro für Styling, Design und Racing, azaz a rövidítés a stílusért, a szépséges vonalakért és a versenyzésért folytatott mérnöki munkára utal. A Hildsheim székhelyű kis német cég még 1981-ben tűnt fel, első terméke a Spyder 033 modell volt, de eredete 1969-re vezethető vissza, ekkor kelt életre ugyanis az Isdera legfőbb szellemiségéért felelős Eberhard Schultz első alkotása.
Ha a Commendatore 112i különlegessége nem lenne elegendő, akkor a megrendelés módja biztosítja a végletekig feszített exkluzivitást. Akinek Isderára fájt a foga, annak egyenesen a gyártó vezérigazgatóját kellett a telefon végére csábítania és egyenesen tőle megrendelni, kikönyörögni a hőn áhított álomautót.
Ezek pedig természetesen egytől egyig kézzel készültek, illetve magára a vevőre szabták az autókat, így ténylegesen a lehető legprofibb végeredményben bízhattunk. A múlt idő használata indokolt, hiszen a cég majdnem két évtizeddel ezelőtt csődbe ment, mégpedig pontosan cikkünk tárgya, a Commendatore 112i idejében. Azóta mindösszesen két prototípus épült az Isdera neve alatt, ám midez már teljes csöndben történt.
Ahogy a többi Isdera-modell tervezése, úgy a 112i esetében is Eberhard Schultz, valamint két fia munkásságáról beszélhetünk. Apró érdekesség, hogy a Need for Speed II-ben szereplő, már említett Ford GT90 tanulmány ugyancsak Schultz alkotása. Az apa nevéhez köthető a középmotoros Mercedes–Benz C111 tanulmány megálmodása is, a több prototípust számláló középmotoros sorozat pedig olyan utódokat nemzett, mint a Mercedes–Benz 300 SL, illetve a koncepcióban megjelent technikai újdonságokból is átkerült néhány a csillagos márka szériamodelljeibe. Amikor Mercedes megálljt parancsolt ennek az iránynak, Schultz saját úton indult el, aminek eredménye az Isdera lett.
A korábban említett modellek, valamint az Imperator után a tervező úgy gondolta, megteszi a következő lépést, ami a korábbiaknál több és különlegesebb technikai tartalmat rejthet, így ahogy a Mercedes-prototípusoknál, itt is a jövőbe mutató tervek domináltak. Schultz olyannyira hitt a dologban, hogy mintegy négymillió eurót, azaz akkoriban nagyságrendileg egymilliárd forintot költött a projektre.
A megfelelően nagy, ám az autóipar szemszögéből mégis szerény befektetés a mester munkájával társítva azonban páratlan végeredménnyel gazdagította az autós világot. A Commendatore 112i igazi mérnöki műremekként lépett színre, olyan újításokat felmutatva, amelyek sokáig nem tudtak beköltözni a szériamodellek lemezei alá. A nyílásokat a konvencionális ajtók helyett sirályszárnyak fedik, méghozzá rögtön két pár: az egyik az utasteret tárja fel, a másik pedig a motort fedi. A futómű sebességfüggő működésre képes, ennek megfelelően nagy tempónál csökkentve a hasmagasságot nagyobb stabilitást és kisebb fogyasztást eredményez, de nem feledkezhetünk meg az aktív aerodinamikáról sem. Izmos fékezések alkalmával hátul egy terelőlap nyílik ki, így a légellenállás jelentősebb növelése is hozzájárul a fékezések hatékonyságához.
Ahogy a korábbi Isderák esetében, Schultz itt is a Mercedes erőforrását használta művéhez. A sofőr mögé, középmotoros elrendezésben beépített egység igazi lóerőgyár, a maga 6 literes lökettérfogatával és tizenkét hengerével igazán combos teljesítményt előállítva. A V12-es 402 lóerejét hatfokozatú kézi váltó továbbítja a hátsó kerekekhez, ahol aztán elszabadul a pokol. Az 1450 kilogrammos Commendatore 112i 342 km/h-s csúcssebességre képes és a 0–100-as tempóhoz is mindössze 4,8 szekundumra van szüksége.
Így már kiválóan látszik is, mire locsolta el Schultz a legtöbb pénzt: a futómű, a komoly térhálós vázszerkezet, az aerodinamika és az akkoriban kapható legöblösebb V12-es Mercedes-motor követelte a legnagyobb áldozatokat az anyagiak oltárán. A Mercedes génjei mellett a Porschénél töltött évek hatását sem tagadhatja le Schultz, az Isdera Commendatore 112i ugyanis számos stíluselemet örökölt a zuffenhauseniektől, így a Porsche 917-éhez hasonlatos, hosszú hátsó traktust vagy a 968-astól származó lámpákat is említhetjük.
Végül azonban a 112i nem jutott el a gyártás fázisába, sőt kifejezetten szerencse, hogy az egyetlen prototípus épségben megmaradt a csődeljárás alá kerülő gyárban. A szépséges példány mindössze 3000 mérföldes futásteljesítménnyel rendelkezik, ráadásul már olyan előrehaladott prototípus volt, hogy gyakorlatilag a gyártás küszöbén állt.
Az Isdera azonban megállíthatatlanul közeledett a szakadék felé, pénzügyileg igen rossz passzban volt, így a csőd után megmaradt martalékok svájci érdekeltségek kezébe kerültek. A finanszírozási problémák kegyetlenek, hiába küzd ellenük az ember, a mérnöki munka, a tehetség és a verejtékes erőfeszítések sem érnek ellene semmit. Épp ezért nem maradhatott tovább fenn az Isdera sem, noha olyan fejlesztések jelezték útját, amelyekre sok nagy autógyártó is büszke lehetett volna.
