Evolúcióelmélet – új Dacia Logan menetpróba

A Dacia menetelésének következő állomása a Logan újabb generációja, ami a Sandero lépcsős hátú átirataként kíván a szedánok pártolóinak kedvében járni.

Ami a külcsín vonzerejét illeti, a teljes kép kialakítása mindenkinek a saját ízlésére bízható, de ettől függetlenül kétségtelen, hogy a lekicsinylő sztereotípiákat jó messzire elhajíthatjuk magunktól, hiszen az újdonság modern megjelenése még a bemutató helyszínéül szolgáló luxushotel parkolójában sem adott volna okot a szégyenkezésre.

Noha a típus a cég miden termékéhez hűen a B0 elnevezésű padlólemezre épül és az autó a B oszlop vonaláig nem is különbözik a Sanderótól, tengelytávolsága előfutáránál 45 mm-rel hosszabb, amiből bizony a második sor utasai profitálhatnak, hiszen 180 centiméteres termetű felnőttek egymás mögött tökéletes kényelemben foglalhatnak helyet.

Mindeközben a hátsó túlnyúlás gyarapodásával méretes csomagtartónak örülhetünk, noha a VDA szabvány szerinti 510 literes űrtartalom azért a fedél egyszerű, lengőzsanéros megoldásának hatására maradéktalanul nem kihasználható. Öröm az ürömben, hogy a középső felszereltségi szinttől a 2/3-1/3 arányban egyetlen mozdulattal a padló síkjába dönthetőek a háttámlák.

Tesztautóink a legmagasabb felszereltségi szintet képviselték, azaz a minden változatban rendelkezésre álló szervokormányt magasságában is tudtuk állítani. Motorháztetőnk alatt az a belépő szinten is rendelhető szívó 1149 köbcentiméteres, négyhengeres benzines erőforrás teljesített szolgálatot, ami 5500-as fordulaton ébredő 75 lóerős teljesítménnyel és 4250-es magasságoktól rendelkezésre álló 107 Nm-es nyomatékkal szolgál.

Bizonyára már a puszta számadatokból sejthető, hogy a viszonylag rövid áttételek ellenére az alsó tartományban igencsak erőtlen és „tüdőgyenge” a kis hengerűrtartalmú szívómotor, ami csak 4000 felett talál érdemileg magára. Kész szerencse, hogy a tökéletlen kapcsolási érzetű ötfokozatú manuális váltó pontos, minden kombinációra jól szinkronizált, s a fürge mozdulatok sincsenek ellenére, így a 14,5 szekundumos sprintidő dacára a hétköznapokban való helytállásra minden további nélkül képes a méretes, ám csupán 979 kg üres tömegű Dacia.

Noha a gyáriak 5,8 literes vegyes fogyasztást helyeztek kilátásba, ez terhelve bizonyosan elszabadul, hiszen ekkor a motort bizony pörgetni kell, míg intenzív szélzajjal társuló gyorsforgalmi szakaszokon szintén a magas fordulatok szedhetik meg a maguk vámját (100 km/h-nál 3000/perc), azaz a rövid menetpróba tanulságaival a valóságban inkább 7-8 literhez konvergáló átlagokat sejtetnék.

Az elöl MacPehrson, hátul csatolt lengőkaros futóművet a mérnökök kifejezetten rosszabb minőségű utakra tervezték, így az ígéretek szerint a tartóssággal e tekintetben sem lehetnek problémák. Mindenesetre a felfüggesztés hangolása meglehetősen lágy és sima felületen kifejezetten komfortos, de a terhelve is igazán tisztességes, 155 mm-es hasmagassággal földes szakaszon garázdálkodva sem bizonyult felütésekre hajlamosnak a Logan.

A kényelemért ívmenetben hozhatunk majd áldozatokat, hiszen a karosszéria erős oldaldőléssel riogat, ám csak azután, hogy az oldaltartást mellőző ülések természetes kantára már visszarántott volna minket a további szárnypróbálgatásoktól.

A kormányzás az arany középutat keresve jelentős fejlődésen ment keresztül, de a tengelye körül 3,2-et forgó volán a középállástól való kitérés első 1/3-ában mégis túlzottan lágy és szintetikus, igaz, a Logan egyenesfutását a korábbi generációval való összehasonlításban csak méltatni tudjuk.

Az 1,2 literes motorral szerelt Logan már 1 990 000 forinttól elérhető, amivel nem csak a Dacia és a Renault Thalia korábbi híveinek kínál alternatívát, de azok számára is, akik korábban csak használt négykerekűekben gondolkodtak.

Választani azonban a típus megtalálása után is nehéz lesz, hiszen az 1,2 literes benzinmotor erőtlennek és élettelennek tűnik, de a 72 tagú ménessel szolgáló LPG kivitel (+250 000 Ft) sem ígér sokat. Korábban a szinte tökéletesen azonos tömegű Renault Clioban tesztelt háromhengeres 0,9 literes TCe turbómotor sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Az autó jellegéhez illően a kínálat legjobb választása tehát a stop/start rendszerrel nem felvértezett, ám már valóban takarékos 1,5 literes dCi dízelmotor lehet, ami kizárólag a legmagasabb felszereltségi szinten, 2 990 000 forintért kelleti magát. Ezen a ponton jegyzendő meg, hogy a 200 Nm-es értékével kellően nyomatékos öngyulladós a Loganban egyelőre csak 75 lóerős teljesítményszinten elérhető.

Mondanunk sem kell, hogy árban a Dacia gyakorlatilag verhetetlen, hiszen hasonló ellátmány mellett a Peugeot 301/Citroën C-Elysée duó akár 800 ezer forinttal is tud drágább lenni, a Škoda Rapid pedig akciós áron is csak hasonló cipőben evezhet. Veszélyt házon belül a felfrissült Renault Fluence jelenthet, ami a friss árcédula szerint 3,34 millió forintról startolva is vészesen közeli célcsoportot igyekszik meggyőzni.

Leszögezhető hát, hogy a Dacia az evolúciós törzsfejlődés jegyében képes volt alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, így aztán pillanatnyilag a hazai táplálkozási piramis 11. helyezettjeként dinamikus növekedéssel szorongatja ellenfeleit.

Az írás cikkünk kivonatolt verziója. A teljes verzió ezen a linken elérhető.