Fél lábbal a nagyok között – Opel Mokka 1.4T 4WD teszt

Az új Opel Mokka megérkezett, mi pedig neki szánt körülmények között teszteltük. Átvágtunk vele hóakadályon és viharon is. De hogy éreztük magunkat eközben?

A helykínálat ellenben meglepően bőséges. Bár a belső szélességen érezhetőek a Mokka kompakt méretei, ezáltal öt személynek nem igazán kényelmes az utastér, egyéb téren nem panaszkodhatunk. Négy 190 centis felnőtt gond nélkül elfér, s hátul is elég magasra lehet felhúzni a fejtámaszokat, a könyöklők jól pozicionáltak, a háttámla dőlésszöge eltalált, s szerencsére úgy elegendő a fejtér, hogy az ülőlap megfelelő magasságban van. A 100 ezer forintot kóstáló, kihúzható combtámaszos sportülésekben az elöl ülők magasabb kategóriákra jellemző kényelemnek örvendhetnek, de a testesebb sofőröknek túl szűkek a finom fotelok, így ők jobban járhatnak a szériában járó ülőalkalmatosságokkal. A szabályos formájú csomagtartó viszonylag kis méretét már megemlítettük, de örömteli, hogy bővítve teljesen síkba dönthetőek a háttámlák, s ilyenkor közel 1,4 köbméternyi pakkot képes elnyelni a törpeterepes.

A következő oldalon a lovak közé csapunk, és az is kiderül, hogy mennyire jó vétel a Mokka.---- Vezethetőség, költségek ----

Vezethetőség

Amint útnak indulunk, még tovább erősödik bennünk a Mokka felnőttes volta. A futóművet csak dicsérni tudjuk; bár szerkezetileg egyszerű megoldással van dolgunk és a márka nagyobb modelljeire jellemző állítható felfüggesztések nem érhetőek el a típushoz, a 18 colos kerekek dacára kiemelkedő komfortot biztosít az autó, mégpedig úgy, hogy szerpentinre érve könnyedén mosolyt csal a sofőr arcára.

A csatolt lengőkarok ellenére a hátsó futómű oldalirányban is teljesen stabil, ráadásul a csillapítás nem csupán finom, de csendes is, a halk futás pedig minden téren vonatkozik a négykerekűre, amiről zajszintméréseink ugyancsak árulkodnak. A Mokka továbbá nem csupán komfortosan dinamikus, de minden körülmények között biztonságosan, kiszámíthatóan irányítható. Az elektromos kormányzás adhatna több visszajelzést, de áttételezése és a kormánymű pontossága rendben van.

Hajtáslánc

A hajtáslánc tekintetében szintén nem érheti komolyabb kritika a crossovert, de ezen a téren már nem teljesít olyan kiemelkedően a villámosok büszkesége, mint az eddigiekben. A tesztautó motorházteteje alatt a jól ismert 1,4 literes, 140 lóerős turbós benzinmotort köszönthettük, amit már számtalan típusban vallatóra fogtunk. Az 1850-es fordulatszámtól jelentkező 200 Nm-es csúcsnyomaték jól hangzik, de a valóságban 2000 alatt kissé lustácska a feltöltött négyhengeres. Középtartományban aztán magára talál, fent pedig szépen kibontakozik a 140 lóerő. A 10 másodperces 0-100 km/h-s sprintidő és a 195 km/h-s csúcssebesség bőven kielégíti az átlagos igényeket, s szorgos váltómunkával szépen szedi a lábát az autó, amit a jól kapcsolható hatsebességes szerkezet hátrálás nélkül támogat.

Igen ám, de a temperamentumosabb stílust jócskán megugró fogyasztással bünteti a manapság már kissé elavultnak számító turbómotor. A papíron megadott 6,4 literes vegyes értéket jobb, ha elfelejtjük, normakörünkön például a gyári adatnál 10 százalékkal magasabb adatot produkált a Mokka. Az 1200 kilométeres síutat három fővel, jócskán megpakolva nyolcliteres étvággyal abszolváltuk, odafigyelve. Országúton 5,5-6, autópályán 8, városban pedig a széria start/stop rendszer ellenére 9 literrel számolhatunk. Az 140 lovas motorhoz különben szériában jár a lamellás kuplunggal operáló, gyors reakcióidővel bíró összkerékhajtás, amely alapesetben kizárólag az első kerekekhez továbbít nyomatékot, igény szerint pedig akár 50:50 százalékos hajtáseloszlást tesz lehetővé a tengelyek között.

Az Opel ügyes 4WD rendszerét a koros 1,7 literes 130 lóerős (300 Nm) dízelmotorhoz – amely 670 ezer forinttal drágább a benzinesnél - érdekes módon felár ellenében kínálja, ám 370 ezer forintot mindenképp megér a rendszer azok számára, akik kihasználnák előnyeit. Azt azért sajnáljuk, hogy a turbós benzinest nem lehet kombinálni az olcsóbb hajtással, ám ezen bizonyára rövidesen változtatni fog az Opel. Frontos-benzines alternatívaként egyelőre csak az öregecske 1,6 literes, 115 lovas szívómotor szerepel a listán, de a nyomatékszegény egységet jobb, ha rögtön elfelejtjük. Annyi bizonyos, hogy motorizáltság szempontjából a szentgotthárdi 1,6 literes turbós benzines/gázolajos egységekkel lesz a típus igazán versenyképes, amelyeket remélhetőleg rövidesen viszontláthatunk a vidám crossover orrában.

Árak

Az árképzéssel kapcsolatban nem szidalmazhatjuk az Opelt. A listaárak szerint legolcsóbban 4,63 millió forinttól ülhetünk be a Mokkába, az összkerekes 1.4 Turbo kivitel pedig kereken 1,1 millió forinttal drágább, igaz, ebből 370 ezret az összkerékhajtás, 400-at pedig a magasabb felszereltség tesz ki.

Az extrák terén nem fukarkodik a márka, normafelszereltséggel így már 6 millió forinton belül megkaparinthatunk egy 4x4-es változatot. Az extrákat korrekt áron méri az Opel, s a villámosok általában a kedvezményeket is bőkezűen mérik.

A konkurensek tekintetében könnyű dolga van a márkának: egyedül a Nissan Juke és a MINI Countryman említhető félig-meddig egy lapon a Mokkával, de előbbi remek vezethetőségét leszámítva objektíven minden tekintetben a Mokka alatt teljesít, utóbbi pedig prémium volta, így jóval magasabb ára miatt nem focizik egy ligában tesztalanyunkkal. Így a Peugeot 2008 érkezéséig kimondottan jó lapokkal játszhat a fél lábbal a nagyok közé lépő Opel, amely ha megkapja a modern szentgotthárdi erőforrásokat, bizony piszok erős versenyzővé érik meg.

Néhány szóban

Elsőre talán úgy tűnhet, hogy a Mokka csupán egy szűk réteg autója, de mint bebizonyosodott, ez nem így van. A kis Opel családi használhatóságát egyedül viszonylag szűkös csomagtartója árnyalhatja be, praktikus és tágas utastere viszont teljesen famíliabarát. Az otthonos, igényes berendezés tovább erősíti versenyképességét, mint ahogy a remek futómű, valamint az ügyes, jó áron kínált összkerékhajtás is. Szó mi szó, a menő Mokka a legfiatalabbaktól kezdve a nyugdíjasokig sokak számára megfontolandó alternatívát képezhet, de érdemes lehet még egy picit várni a motorkínálat bővítéséig – ha minden igaz, rövidesen megérkeznek hozzá a modern szentgotthárdi motorok.

Előnyök: vagány, fiatalos koncepció; tágas, kényelmes, igényes és praktikus utastér; magas szintű szolgáltatások, felnőttes extrák; remek futómű; jó ár/érték arány

Hátrányok: kissé iszákos és lent nyomatékszegény turbómotor; a csomagtartó lehetne nagyobb; egyelőre szűkös motorkínálat