Rossz autók, hová tűntetek?

Manapság már másképpen tesztelünk, mint 10 vagy 20 éve. Nehéz igazán rossz autót találni, így maga a tesztelési módszer is megváltozott mára.

Csizsek Ádám
2013. 02. 16. 17:14
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gyermek- és ifjúkorom emléke lebeg előttem: bőszen lapozom fel a postaládából frissen kihámozott, izgatottan várt autós újságot, hogy illatából nagyot szippantsak és első körben a képaláírásokkal, majd később a részletekbe merülve a magvas tesztekkel elégítsem ki a vágyott információ iránti éhségemet. S bizony, akkoriban még nem egyszer fordult elő, hogy kőkemény kritika zúzta porrá egy típus hírnevét.

 

Számos tesztautó és megannyi menetpróba, mustrával töltött kilométerek sokasága után kezdtem el töprengeni az újságírói szakma jelen helyzetén, összevetve azokkal az évekkel ezelőtt olvasott tényekkel, amelyek meghatározták az autókról alkotott elképzeléseimet. Noha korábban nem volt ritka egy-egy modell botrányos, de jogos kritikája, mára már annyit fejlődött az autóipar, hogy ilyet aligha kell eszközölnünk.

A számítógéppel segített procedúra az eszközök teljesítményének és tudásának ugrásszerű növekedésével a Moore-törvény dogmatikus kijelentését még mindig nem tudja megcáfolni, így maga az alkotási folyamat hatékonyabb, célravezetőbb és magabiztosabb lehet, mint valaha. Mindezt a legyártott modelleken is kiválóan érezzük, a jól együttműködő mérnökcsoportok fáradtságos órái meghozták gyümölcsüket: nehéz igazán rossz autót találni a mai felhozatalban. Félreértés ne essék, közel sem arra kívánok ezen kijelentésemmel célozni, hogy a piac résztvevői hibátlanok volnának, csupán arra, hogy megváltoztak a dolgok, mások a szerepek, s nekünk, újságíróknak is idomulnunk kell ehhez a módosult világhoz.

 

Sokkal kevesebb a makroszkopikus, égbekiáltó hiba, még a magam alig néhány évre visszatekintő karrierje alatt is egyértelműen a finomabb részletek megfigyelése, nüansznyi különbségek felfedésére felé tolódott a szakma. Az ergonómiai bakik hada, a veszélyes limbó-futóművek, a használhatatlan szűkösség és a kibírhatatlan komfort jórészt már a múlté, alig érünk tetten tesztautót ilyen markáns problémával.

Az élhetetlen hajtásláncok, borzalmas karakterisztikájú motorok ugyancsak kikoptak már, ellenben jóval több figyelmet kell fordítanunk az automaták kapcsolásának finomságára, gyorsaságára, a hétköznapi forgalomban használatos fordulatszámon mutatott produkcióra, mindemellett pedig a futómű alapos mustrája sem maradhat el, ahol az aktuális kategória által megkívánt komforthoz vagy épp sportossághoz képest hozunk ítéletet, ráadásul a hangerőmérés is ott van a sorban, ami mára szintúgy kiemelkedő szerepet kap. A régebben észre sem vett neszek, a kárpitok mocorgása mára bizony aligha maradt tolerálható jelenség – az autók néhány év leforgása alatt is decibelekkel lettek halkabbak.

 

És itt jön az egyik legnagyobb kérdés, a legnehezebben kiszámolható ismeretlen az egyenletben: a megbízhatóság. Nem egyszer kapunk kritikát amiatt, hogy nem tudjuk előrelátva megállapítani, a tesztelés mindössze egyetlen hetéből megjósolni az adott modell várható életkorát, ám lássuk be, balgaság volna ilyen rövid együttélés után messzemenő következtetéseket levonni. Habár vannak megérzéseink azzal kapcsolatosan, hogy bizonyos megoldások, anyagok és mechanizmusok nagyjából mennyire bírják majd kemény használatot, biztosat mégsem mondhatunk, legfőképp a hajtásláncokat illetően nem.

Mindemellett tudatában vagyunk, hogy a költségeket tervszerű karbantartásai és nem várt javításai miatt legjobban a motor képes megnyomni, azonban a szinte minden esetben ferdítő statisztikákból is maximum csak trendekre érdemes következtetni.

 

Sötét és fenyegető tény, de bárkinél bármikor kifoghatunk rosszul teljesítő modellt – maximum a trendeket figyelve ennek valószínűségét csökkenthetjük. Elfogadhatóbban megfogalmazva: ami elromolhat, az előbb-utóbb el is romlik. De nem mindegy, hogy mikor. Azonban a megjósolhatatlan eseményeken kívül igyekszünk minél pontosabban és precízebben tapasztalni, mérni, majd a teszthét végeztével megosztani minden lényeges információt Önökkel.

Ehhez arra van szükség, hogy immáron a lehető legkisebb részleteket, az árakban mért különbséget és a kedvezményeket, a várható karbantartások körülményeit, a használat közben jelentkező apró, de korunkra annál jelentőségteljesebbé váló apróságokat figyeljük meg, miközben jól kell ismernünk a konkurenciát is, ugyancsak ilyen aprólékos szinten. Az autós újságírás tehát nem csak fenékig tejfel, sőt, soha nem volt még ilyen nehéz a szakma és ennyire élre menő a küzdelem.

Ez pedig a vásárlóknak egyértelműen jó hír: egyre bátrabban hagyhatjuk, hogy a marketing gépezete elcsábítson minket, fejünket új irányokba, avagy régi álmok felé is fordíthatjuk, a sokszor nüansznyi különbségek miatt a legtöbb kategóriában igazán rossz választást már csak erősen keresve találunk.

Baljós fellegként egyedül az ipar kényszerű önfenntartási procedúrája húzódik felettünk, amely a tartósság kérdését egyre inkább a szemünk elé tolja. Végtére is, valahogy rá kell venni az ügyfelet, hogy újabb és újabb autóba üljön. Ha pedig autónk hosszú évek távlatából is újkori használati értékét adja, amely ahogy egykoron, úgy valószínűleg most is megfelel nekünk, akkor bizony szerelem kell a javából, hogy újabb milliókat adjunk ki.

Az írás cikkünk kivonatolt verziója. A teljes verzió ezen a linken elérhető.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.