Történt egyszer, hogy egy testvérpár az Esseni Autókiállításon nézelődve az ifjú Ferdinand Porschéhez hasonlóan ráébredt arra, hogy a sorok között egyetlen jármű sem díszeleg, ami a szemszögükből nézve tökéletes lett volna. A megállapítást követően már nem is volt más hátra, mint hogy a rajzasztal mellett megszülethessen az az időtlen sziluett, ami a klasszikus sportautók jellegzetességeit némi modern hatással fűszerezi meg, s ami a tervek szerint high-tech hajtásláncot takar majd.
A megvalósuláshoz persze pénzre volt szükség – rengeteg pénzre. Ezen a ponton talán sokan fel is hagytunk volna a tervezgetéssel, de nem így a lelkes vállalkozók, akik jobb híján kabriókhoz kezdtek el üvegszálas műanyagból készített tetőket kínálni, s mivel ezzel sokan megszabadultak a második autó tartásának kényszerétől, az üzlet villámgyorsan virágzásnak indult.
Olyannyira, hogy öt esztendőn belül már állt az első csarnok, és 1993-ban az MF3 Roadster személyében sorozatgyártásra kész volt az első közismert Wiesmann. Hihetetlen teljesítmény, de alig 25 esztendő alatt az ötlet csírája égigérő paszullyá nőve minden várakozást felülmúlt, hogy most a csúcsmodell zengő trombitával fújhasson ébresztőt arról, hogy kellő kitartással és lelkesedéssel miként is lehet a modern technikát úgy megfűszerezni, hogy abból valódi érték születhessen.
A negyed évszázados múltról a Wiesmann a legpatinásabb márkák szokásához híven egy limitált szériás modellel emlékezik meg. A GT MF4-CS (ClubSport) a donorául szolgáló típusnál a szénszálas anyagok széles körű használatának köszönhetően mintegy 20 kilogrammal könnyebb, így aztán 1,35 tonnás tömegével 4,4 szekundum alatt röppenhet álló helyzetből 100 km/h-s sebességre. A mutatványt a BMW 420 lóerős, V8-as motorjának szabadjára engedett üvöltése kíséri, miközben kívánságra meg sem állunk a 293 km/órás végsebességig.
Az alapáron nagyságrendileg 58 millió forintot kóstáló autó persze igazi ritkaság lesz, hiszen mindössze 25 darab készül belőle. Mindenesetre a Wiesmann háza táján a konfigurációra vonatkozóan nincsenek korlátok, azaz nem kötelező a Genfi Autószalonon kiállított példány ripacskodó fényezése mellett voksolni, de az utastér csupa Alcantara kárpitozásának azért megvan a maga hangulata – őszintén szólva autórajongók számára ennél nincs jobb hely a világon.
