A Volvo KERS rendszere lényegében nem más, mint a hátsó tengelyre kapcsolt lendkerék, amely a fékezések alkalmával mintegy hatvanezres percenkénti fordulatszámra pöröghet fel. Amikor a sofőr elindulna az autóval vagy a fékezést követően gyorsítana, a nagy fordulaton pörgő lendkerék energiáját a hátsó tengelyre vezetve jelentősen megkönnyítenék a belső égésű motor dolgát. Mindehhez speciális hajtóműre is szükség van.
Ezt kiegészítendő, a belső égésű motor már a fékezés megkezdésekor leállna, hogy a motorfék helyett a KERS szippanthassa magába a lehető legnagyobb energiamennyiséget, hogy a következő gyorsításkor a motor segítségére siethessen. A gyártó mérnökei szerint a felvázolt rendszer leghatékonyabban a városi forgalomban működne, ahol a fékezéseket rövid gyorsítások követik, a belső égésű motor az utazási idő mintegy felében nem is zakatolna.
Tehát a lendkerekes támogatás legjobban az állandó váltakozással járó városi forgalomban teljesít, s épp ezért minden tulajdonságát e körülményekhez igazították. (Mindenesetre a hangszigetelésen és a kenésen túl nem kis kihívás lehet a lendkerék hajtását finom, rántásmentes indulásokra kihasználni.) További érdekesség, hogy a KERS természetesen pluszteljesítménnyel is szolgáltathat, így egy hagyományos motorral szerelt S60 is képes 5,5 másodperc alatt 100 km/h-ra gyorsulni, amit még a sportkompaktok is bőven megirigyelhetnek. S ez már nem is kalkulált adat, a prototípust mérték le a gyár belső tesztjein a szakemberek.
A Volvo garázsában nem új keletű a lendkerekes asszisztencia, hiszen a göteborgiak már a nyolcvanas évektől kezdődően kísérleteznek ezzel a technológiával, első ízben a 260-ast építették át. Akkoriban még acélt alkalmaztak, a modern verzióban viszont jóval könnyebb karbont használnak. A lendkerék átmérője 20 centiméter, tömege pedig kevesebb mint 6 kilogramm.
