Telekre fel! – Chevrolet Trax 1.4T és 1.7D próba

Még a hazai start előtt lehetőségünk volt Horvátországban kipróbálni a 4,25 méter hosszú Chevrolet Traxot, s kifejezetten kellemes emlékekkel tértünk haza.

Alig több mint fél év telt el azóta, hogy az Opel piacra dobta városi kisterepjáróját, a Mokkát, s a típus kedvezőbb áron elérhető ikertestvére, a Chevrolet Trax máris megérkezett a márkakereskedésekbe. A villámos testvérénél Trax egyértelműen maszkulinabb (és tán kevésbé szofisztikált) megjelenéssel büszkélkedhet, bár a Chevrolet határozott formái sokaknak jobban tetszenek. A beltérben egyszerűbb kivitelezéssel találkozhatunk, ám az összhatás kellemes, s ennyit bőven elnézünk az autónak a kiviteltől függően 10-15 százalékkal alacsonyabb vételárért cserébe.

Most azonban fontosabb dolgok miatt vagyunk itt, minthogy a külcsín és a történelem apró részleteit taglaljuk, így aztán helyet is foglalunk a kényelmes, nem mellesleg pedig méretes első ülésekben, amelyek mögött 190 centiméteres termetemmel még bőséges fej-, s éppen kielégítő lábtér mellett helyezkedhetnék el. Az autó viszonylag szerény külső méretei dacára ügyesen fokozták a térérzetet.

A vezetői ergonómia ezzel együtt közel kifogástalan, noha a kákán csomót keresve kisebb termetűeknek nehezen esik majd kézre a kissé hátul helyet kapó kézifékkar, míg magasabbaknak a manuális váltó egyes fokozatai bizonyulhatnak távolinak. Keltsük életre az 1,4 literes, 140 lóerős benzines turbómotort, ami egyelőre kizárólag négykerékhajtással kérhető, ám a következő modellévtől szerencsére „elsőkerekesként” is megvásárolhatjuk, mégpedig 400 ezer forinttal olcsóbban és mintegy fél literrel kedvezőbb átlagfogyasztással. Az 1850-es fordulatszámtól jelentkező 200 Nm-es csúcsnyomaték jól hangzik, de a valóságban 2000 alatt kissé lustácska a feltöltött négyhengeres. Középtartományban aztán magára talál, fent pedig szépen kibontakozik.

A 10 másodperc körüli 0–100 km/h-s sprintidő és a közel 200 km/h-s csúcssebesség bőven kielégíti az átlagos igényeket, s szorgos váltómunkával szépen szedi a lábát az autó, amit a jól kapcsolható hatsebességes szerkezet tétovázás nélkül támogat. A kis crossover legnagyobb erénye egyébiránt a kényelmes és átgondolt beltér mellett inkább az aktív biztonság alapköveinek kiváló finomhangolásában keresendő. A sebességfüggő elektromos szervokormány ugyanis például úgy képes könnyűnek bizonyulni, hogy sohasem titulálható túlszervózottnak, s közvetlenségét sem illethetném kritikával, így bizony az épeszű határokon belül a sportosság sem áll távol tőle.

Hasonlóan elismerő szavakkal szólhatok a futóműről is, ami inkább feszes, semmint lenne lágy, így a rövid úthibákra való mérsékelt érzékenységétől eltekintve a menetkomfort szinte felhőtlen. Ilyen kellemes hangolást a kategóriában csak nagyon kevesen mondhatnak magukénak. A fordulaton ércesen duruzsoló 140 lóerős benzinmotor elnyerte tetszésünket, de a gyári 6,4 literes átlagfogyasztással szemben inkább 8 literhez konvergáló vegyes értékekkel számolhatunk.

Pedig a Traxhoz a mindössze háromtagú motorkínálatból mégiscsak ezt az erőforrást javasolnánk, hiszen a nemrégiben aktualizált, Isuzu-féle régi 1,7 literes dízel bár „középtájtól” egész jó erőben van, sajnos továbbra is tolakodó hangjával, kulturálatlan járásával hívja fel magára a figyelmet. Mindez annyit tesz, hogy a minden kivitelben széria start-stop rendszer rángatását is aláfestő, kerregős belépő gyorsítás során sem szűnik, igaz, a kívánt sebesség elérésével azért kisimul. Noha a 130 lóerős teljesítmény négyezres fordulaton tetőzik, ennél zavaróbb, hogy a nyomatékgörbe 300 Nm-es fennsíkja 2000 és 2500 / 1 perc között áll rendelkezésre, azaz a motor kezdeti tetszhalott mivolta igen szűk tartományban feledhető, s ez bizony ad munkát a hatfokozatú manuális váltóval. A szerényebb fogyasztás kárpótol majd, hiszen ha a gyári 4,5 literes érték nem is fedi a valóságot, 5-5,5 liter bőven reálisnak tűnik.

Belépő szinten a fokozottan árérzékeny piacok kedvéért egy 1,6 literes benzines szívómotor is kelleti magát 115 lóerős teljesítménnyel, de ilyen változat tiszteletét sem tette a menetpróbán, aminek a relatíve kis piaci szerep mellett a nem igazán meggyőző viselkedés lehet az oka. A négykerékhajtás, a hatfokozatú váltó, s a biztatóbb turbómotor együttes felára 750 000 forint, s azonos felszereltség illetve elsőkerékhajtás mellett a belépő benzineshez képest 1 millió forint a gázolajos egység.

Ekkor persze 5,5 milliónál járunk, összkerékhajtás esetén pedig alulról súroljuk a hatmilliós lélektani határt. Összességében ugyan kompromisszummentes hajtáslánc nincs a Traxhoz, az autó szerény külső méreteihez társuló kiemelkedő praktikum, a kiváló végső beállítások, de egyáltalán a hobbiterepjárók életérzése mégiscsak megér egy misét, ráadásul a Chevrolet újdonsága árban is kedvez az SUV kategóriával akár újonnan szemezőknek is.

A Trax a Mokkához hasonlóan a hobbiterepjáróktól eddig ódzkodók számára is alternatívát kínál, amit a futómű kompromisszummentes hangolása okán már könnyelműen javasolhatunk is, így aztán egy Chevrolet kereskedésbe betérve nyugodtan tessék a praktikum kapcsán is körülbelül azonos használati értékű és kommerszebb ötajtós kompaktok felett elnézve inkább a divatos újdonság felé kacsintgatni – nem fogják megbánni.

Az írás tesztünk kivonata. A teljes anyag ezen a linken érhető el.