Villámlás a Hungaroringen – Opellel hangoltunk

Az Opel hétvégéjére való felkészülés már a csütörtöki napon megkezdődött egy kis bemelegítéssel, néhány adrenalinpirulával és Joachim Winkelhock versenyzővel.

A rüsselsheimi alakulat méltán lehet büszke magára, hiszen az elmúlt években nem várt feltámadással újra a visszakerült a legnagyobb pörgésbe, az offenzíva pedig épp emiatt nem is áll meg.

Noha a Hungaroringre elsősorban az OPC modellcsalád kiválóságainak próbatétele miatt invitáltak a villámosok, a gumiabroncsok végrendeletének alákörmölése előtt azért jutott idő a márka legújabb büszkeségeinek mustrájára, valamint a stratégiai pontok ismertetésére is.

Egyrészt tiszteletét tette a haszonjárműves különítmény, amely egyre szélesebb palettát képes lefedni, s ezúttal már – a mentőautó kivételével – magyar honban készült felépítményekkel jelentek meg az Opel igáslovai, hogy aztán a sátrak bontása után az egész országot körbejárják, népszerűsítve a márkát és a felépítmények tervezőit. Szükség is van az ilyen akciókra, hiszen a hazai vállalkozások magas szintű munkája megérdemli a promóciót, legyen szó bútorszállító felépítményről vagy önműködő lépcsővel ellátott, tucatnyi ember szállítására alkalmas mikrobuszról.

A munkások mellett az Opel Adam sziluettje ugyancsak felsejlett, s a vibráló, forró levegőben a bohókás kis stílusautó mellett annak R2-es versenyváltozata és a szériagyártásra érés országútján gyanúsan előrehaladott Rocks mutatta meg az Opel következő nagy dobását, s természetesen a májusi napsütésben a hamarosan hazánkban is debütáló Cascada sem hiányozhatott a repertoárból.

A németek kabriója roppant ígéretesnek tűnik a tetszetős és sok igényes részletet tartalmazó, stílusos vonalai miatt, vagy éppen a tágas, ténylegesen négy személy számára készült, jó minőségű anyagokból építkező utastér miatt. Szerencsére a szürke-feketeség már messze a múlté, az Opel világos árnyalatokkal, barna színnel is operál, a külső fényezések tekintetében pedig szintén megannyi elegáns árnyalat áll rendelkezésre. Mindeközben az OPC-k motorjai már ketyegtek, hogy üzemmelegen várják a határok feszegetését. Első körben a tesztünkben is szereplő Corsa OPC Nürburgring kiadása villanthatta meg oroszlánkörmeit.

A kis élménygyáros még mindig nem vesztett erejéből, s a 210 lóerős teljesítmény mellé járó önzáró differenciálmű ismételten bizonyította, hogy kora ellenére nem érdemes leírni. Az élmény gokartszerű, s a virgonc kisautót vígan repíti az 1,6 literes, leköszönő turbómotor. A kormányzás tisztességes és a túlszervózástól sem kell félnünk, a kanyarok kijáratánál pedig a már említett sperr nyújt hathatós segítséget. A Corsa legmérgesebb verziója persze nem lesz a ring bajnoka, ellenben a kis mozgékony autó élénksége kárpótol az erő hiányában elvesztett másodpercekért. Az útfelület minden apró egyenetlenségét érezzük, a fenék meg-megmoccan, széles mosolyt csalva a sofőr és utasa arcára.

S aztán felbőg az Astra OPC mélyebb orgánumú kétliterese, hogy immáron a lóerők terén se szenvedjünk hiányt, kihasználva a Hungaroring hosszabb egyeneseit. Már az első kanyarnál megmutatta az Opel sportkompaktja minden előnyét és hátrányát: a sperr itt is remek, jó szolgálatot tesz, azonban a Corsáénál jóval nagyobb tömeg is rendesen megérződik, s a WTCC-k által a pályán felejtett gumitörmeléken bizony képes finoman elkúszni a kanyar külső íve felén az autó orra.

Természetesen az OPC gomb megnyomása ezúttal nem opció, hanem kötelező gyakorlat, s a németek adaptív futóműve máris alkalmasabb a pályázásra. A kormányzás az Astra valamivel túrázósabb jellegéhez igazodva könnyebb, de a visszajelzésekben ezúttal sem szenvedtünk hiányt, a célegyenes végén pedig a 190 km/h-t is elhagyta a mutató, hogy aztán a méretes Brembo tárcsákba marjanak a betétek.

Mindezt azonban tekinthetjük előjátéknak, mégpedig azért, mert az Opel a 24 órás nürburgringi versenyen útnak induló Astra CUP-ot is elhozta Mogyoródra, a volán mögött pedig Joachim Winkelhock várta, hogy minden szerencséssel két kört tehessen meg a magyar Formula–1-es nagydíjnak otthont adó aszfaltcsíkon. A mester rutinját és rátermettségét eredményei bizonyítják: 1987-ben másodikként, 1988-ban pedig bajnokként zárt a német Formula–3-as sorozatban. ’88-ban pedig megnyerte a Formula–3-as Európa-kupát is. 1989-ben a már a Forma–1 világába is belekóstolt, de ez csupán rövid kitérőnek bizonyult.

A következő években nagyrészt hazája túraautó-bajnokságában szerepelt, ahol több futamgyőzelmet is szerzett. 1993-ban, első németként megnyerte a brit túraautó-bajnokságot. 1999-ben győzött a Le Mans-i 24 órás versenyen. A futamot Pierluigi Martini és Yannick Dalmas váltótársaként teljesítette. 2000 és 2003 között az Opel versenyzője volt a német túraautó-bajnokságban, manapság pedig a villámosok pilótájaként tevékenykedik.

Teljesítményében nem csalódtunk, hiszen 140-es tempóval tsiztességesen engedte be a gyári verziónál mintegy 300 kg-mal könnyebb Astra versenyautót a Mansell-kanyarba, maradandó élményt biztosítva. Az Opel családi napján a szerencsések ugyancsak beülhetnek Joachim mellé, ám a márka számtalan programmal szolgál a Hungaroringre kilátogatók számára, így garantált, hogy senki sem fog unatkozni a szombati napon.