Ráadásul miközben részletgazdag, képes elkerülni a túldíszítettséget. Miután kitárjuk a keret nélküli ajtókat, az itt valóban sportosan elegáns utastér láttán sem lehet majd panaszunk. A nemzetközi szaksajtó egységesen a szűkös helykínálat miatt kritizálja a CLA-t, pedig ennyi szépségért szerény ár, hogy a hátsó sor bőséges lábtere mellett 180 centiméteres magassággal már kissé le kell csúsznunk az ülőlapon, ha nem akarjuk, hogy a fejünk a kárpitot súrolja.
Az enteriőrben minden kifinomult és kiforrott, a kezelőszervek, gombok, kapcsolók működése határozott, érintésük kellemesen hűvös, s mindez kifogástalan minőségről árulkodik, ám a harmonikus benyomásokkal szembeüvölt a központi kijelző hanyagsága. Hazafias érzelmekkel hiába is szeretném az összeszerelési minőséget méltatni, sajnos a műszerfal a márkához és a kategóriához méltatlan módon meg-megzörren.
A CLA-ban mégis kiváltságos öröm helyet foglalni, hiszen a vezetői ergonómia tökéletes, és a vaskos kormánykereket megragadva még akkor is pezsegni kezd a vérünk, ha a sportos felszín ellenére csak 2,2 literes, 170 lóerős és 350 newtonméteres dízelmotor dohog a motorháztetőnk alatt. Az opcionális AMG és Urban csomaghoz egyaránt társuló sportos futómű és az elektromechanikus szerkezet dacára kiemelkedően direkt kormányzás olyan közvetlenséget szavatol, hogy néhány nap után még rutintalan pilóták is képesek lennének tökéletesen egybeforrni a kocsival.
A Mercedes persze enyhén alulkormányozott, ám ezt a határon autózva a kormány nyitásával bármikor oldhatjuk, sőt gázelvétellel a far is kiszámíthatóan csúszik az ívre. Az elöl MacPherson-, hátul térlengőkaros futómű megalkuvást igénylő hangolása most előnyünkre válik. Normál használatban ugyanis a Mercedes sztereotip tulajdonságainak hívei csalódni fognak, a kocsi ugyanis ebben a konfigurációban meglepően kemény, s rövid úthibákra érzékeny. Kátyúkon fel-felüt, ismétlődő hullámokon pedig berezonál a felfüggesztés.
Noha a rezonanciától sem mentes dízelmotor alacsony fordulaton kerregésben tetten érhető kulturálatlansága az utastérben kevésbé zavaró, a külső szemlélődő számára messziről szemet szúr. Kész szerencse, hogy a flúgos futamok során a hétfokozatú dupla kuplungos váltó kielégítő fürgeséggel dolgozik, miközben sport állásban a lehető legnagyobb rugalmasságot szavatoló tartományból nem engedi leesni a fordulatot, s ilyenkor a minden körülmények között gyorsan reagáló és jó gázreakciójú erőforrás hangja már igazán vérpezsdítő.
Éppen a motor fölényességének köszönhető, hogy a gyári sprintidőre több mint 6 tizedet verve nem egészen 7,6 szekundum alatt gyorsulhatunk álló helyzetből 100 km/h sebességre, miközben talán a 230-as végsebességig sincs az a szituáció, ahonnan ne tudnánk bármikor kilőni – csak éppen hirtelen gyorsítási igényünket nem árt a kocsival egy másodperccel korábban közölnünk. A kormány mögötti fülekkel is vezérelhető automata váltó reakcióideje ugyanis nem érdemel dicséretet, hiszen a konkurencia nyolcfokozatú konstrukciói rendre ügyesebben dolgoznak nála, s jobban alkalmazkodnak a hektikus vezetői stílushoz. Ettől függetlenül a mindig finoman és lágyan kapcsoló szerkezetet érett kora ellenére sem érheti éles kritika, csupán a márkától elvárt vezető szerepe halványult meg.
Utazóautói minőségében az olykor túlságosan is feszes felfüggesztéstől eltekintve remekel a CLA, s ilyenkor a szerény légellenállási együttható is megteszi a magáét. Igaz, az AMG kivitel a toldatoknak és a szélesebb abroncsoknak köszönhetően a maga 0,27-os adatával már elmarad a CLA BlueEfficiency promotált 0,22-os Cw értékétől, de a hatékonyságra ezzel együtt sem lehet panaszunk. Noha 5,5 literes normakörünk kerek egy literrel marad el a gyáriak jóslatától, az autó képességeihez mérten ez nem számít soknak, s országúton mindenféle erőfeszítés nélkül bőven 5 literen belül autózhatunk, normál használatban pedig 6 liter körül ingadozó vegyes átlag lehet reális.
Látatlanban talán azt gondolnánk, hogy a sportos futómű, az AMG csomag és a kimért dízel hajtáslánc majd diszharmonikus egyveleget eredményez, ám a CLA annak ellenére is meghódította a szívünket, hogy messze nem tökéletes. Ebben a konfigurációban a hazánkban gyártott típus több mint egy köztiszteletnek örvendő túrakupé.
A CLA ugyanis sportos sziluettje ellenére jól kihasználható, s tulajdonképpen ügyesen állhat helyt a mindennapokban. A kiemelkedően közvetlen kormányzással és a még éppen elviselhető módon feszes futóművel van benne olyan sportos spiritusz, amely mosolyt csal a benzinvérűek arcára is, és mindeközben az automata váltó hanyag kényelmet, a nyomatékával fölényeskedő dízelmotor pedig hatékonyságot szavatol.
Összegezve: önök a képeken egy biztonságos és praktikus élményhajhászt látnak, amely utazóautói minőségében is remekel. Kívánhatnánk még többet? Nos, talán egy E osztályú kupé volánja mögött, ahonnan még nehezebb lenne elképzelni, hogy ennyi kényeztetés után mire lehet még képes a CL vagy éppen az „über” S osztály.
Az írás tesztünk rövidített változata. A teljes cikk ezen az oldalon érhető el.
