Szimulációs programon jártunk az Opelnél

Szentgotthárdon jártunk az Opel Magyarország jóvoltából, ahol egy délelőttöt operátorként töltöttünk.

Érdekes feladat elé állítottak minket, újságírókat a gyáriak, ugyanis mi általában késztermékekkel állunk szemben, azokat vezetjük és bíráljuk el. Most azonban mi kerültünk a gyártósorba, és megtapasztalhattuk, hogy milyen is lehet egy gyárban dolgozó szakember hétköznapja. A gyárcsarnokba való belépés után meglepődve tapasztaltuk, hogy bizony nem egy különálló, erre kialakított helyiségben fogjuk rövid felkészítésünket végrehajtani, hanem valós munkakörülmények között, a két gyáregység határán szimulációs tréningre kialakított kis területen, így nem voltunk megkímélve a külső behatásoktól sem.

Érdekes, hogy az Opel két másik ilyen betanító programjának helyszínén, Üzbegisztánban és Németországban egyébként valóban egy, a gyártól elválasztott helyiségben zajlik az oktatás. Hatan álltunk a nagy feladat elébe, miszerint tizenhat motort kell szét- és összeszerelnünk húsz perc alatt. Természetesen jól összeszokott, nagy rutinnal rendelkező tréningvezetőink, Zoltán és Károly előre felkészítettek minket a feladat nehézségeire. Mi persze csak egy rövidített, körülbelül négyórás programon vettünk részt, melyet a gyárba felvételizők négynapos felkészítés keretein belül végeznek el.

Az első napon mindössze általános információkról esik szó, a másodikon egy bővített tájékoztatást kapnak, mely kiterjed az Opelt tulajdonló GM vállalatigazgatási rendszerének megismertetésére is. A harmadik napon kezdődik meg a gyakorlati szimuláció, mely a hosszabb program esetében nyolcórás műszaknak felel meg, majd a negyedik napon egy igazi motorral ismerkednek meg közelebbről, ugyanis a tréningen fával dolgoznak a delikvensek.

Hogy mit értek azalatt, hogy fával? Mi is sokat gondolkodtunk a kollégákkal, hogy vajon hogyan is kell elképzelni ezt, mennyire lesz részletes a megvalósítás. Mikor először pillantottuk meg a fa alkatrészeket, kisebb csalódás lett úrrá rajtunk, ugyanis nem sok hasonlóság mutatkozott egy valódi motorral. Ez a csalódás aztán gyorsan kámforrá vált, miután elmagyarázták, hogy erre bizony azért van szükség, hogy a kezdő munkatársak figyelmét ne vonják el a részletek, csakis arra koncentráljanak, hogy minden időben a helyére kerüljön.

Visszatérve a mi feladatunkhoz, a rövid felkészítés után nekiveselkedtünk az első húszperces etapnak, melyet a tapasztalatoknak megfelelően nem sikerült abszolválnunk. Ha gyors fejszámolást végzünk, hamar kijön, hogy egy embernek hetvenkét másodperce van arra, hogy elvégezze a feladatát egy motoron, mely ellenőrzésből, valamint alkatrészek le- és felcsavarozásából állt. A gyárban dolgozóknak egyébként erre ennek az időnek a fele, azaz 36 másodperc áll a rendelkezésükre. Három ember szerelte szét a motorokat, és hárman rakták össze. Szétszerelésről természetesen nincs szó a gyárban, nekünk azonban az alkatrészek véges száma miatt a feladat teljesítéséhez szükséges volt.

Rövid megbeszélés és az olyan hibák javítása után, mint az egyenlőtlen munkamegosztás, illetve a túl messze helyezett alkatrészek, sikeresen teljesítettük a kirótt darabszámot, így kiérdemeltük, hogy hivatalosan is jelentkezhetünk a gyárba mint operátor.

Miután elismerték munkánkat egy oklevéllel, egy valódi motor összeszerelése következett. Méghozzá a terítéken az Opel vadonatúj egyliteres turbós benzinmotorja szerepelt, melyet nemsokára éppen Szentgotthárdon kezdenek sorozatban gyártani. Ezt a munkát persze nem mi végeztük, de folyamatos magyarázat mellett érdeklődve figyeltük, ahogy Károly és Zoltán körülbelül egy óra alatt rakja össze kétasztalnyi alkatrészből a kis háromhengerest.

Érdekes és mindemellett tanulságos program volt ez számunkra, melyből kiderült, hogy nagy tudásra és odafigyelésre van szüksége az ott dolgozóknak ahhoz, hogy ezt az egyébként cseppet sem könnyű feladatot megbízhatóan és sikeresen teljesítsék. Le a kalappal előttük! Ezt a szimulációs programot egyébként bárki elvégezheti, aki kedvet érez iránta, az ára 15 ezer forint. Mindenképpen csak ajánlani tudjuk.