Észrevétlen evolúció – Suzuki Swift 1.2 GS teszt

Csak úgy repül az idő: bármennyire is hihetetlen, 3 év és 1 hónap telt el, mióta a Suzuki Swift bemutatkozott.

Elöl nem lehet szavunk a helykínálatra, és szerencsére a hátul ülők sem panaszkodhatnak: 185 centiméteres magasságig kényelmesen el lehet férni, a nagyobbra nőtteknek viszont a fejtér már nem lesz elégséges, és a lábhely is korlátozott. A korrekt helykínálat levét leginkább a csomagtartó issza meg, ugyanis abba sajnos nem túl sok poggyász fér, és már egy nagyobbacska sporttáska is könnyedén kitölti a rendelkezésre álló alig 200 literes teret.

A Start gomb megnyomásával újabb erős ponthoz érkezünk, ugyanis a kis 1,2-es erőforrás ekkor szót kér magának. Ezt nem a hangerejére értem, hanem a produkciójára. A kétoldali változó szelepvezérléssel felvértezett, 1242 köbcentis négyhengeresből 94 lóerőt és 118 Nm-es csúcsnyomatékot hoztak ki a mérnökök, ami kellő dinamikával mozgatja az 1 tonna alatti üres tömegű Swiftet. Nincs ellenére a magas fordulatszám sem, ráadásul egészségesen pörög fel és vidáman tűri az 5000-es percenkénti főtengelyfordulat feletti mutatványokat is. Az ötfokozatú váltó mindemellett remekül aládolgozik a motornak, áttételezése is jól eltalált, maga a váltás folyamata pedig precíz, pontos és könnyű, olyan, amilyennek egy kisautóban lennie kell.

Eközben pedig a motor alig kér enni. Finoman közlekedve majdhogynem tartható a gyártó által megadott 5 literes fogyasztás, de sok városi etappal, nehezebb jobb lábbal sem okoz problémát a 6 liter alatti érték produkálása. A kormányzás persze kissé puhára sikerült, de ez egy városi manőverezésre szánt autónál nem is baj, emellett a szerkezet a kategóriához mérten elegendően precíznek bizonyult. Hasonlóan jól szerepelt a fék is, a négy tárcsa határozottan fogja vissza a lendületet, amennyiben az szükséges.

Igaz, nem túl sportos a futómű hangolása, mégis, az autó magasságát kompenzálandó, az elég feszes karakterisztika lehetőséget ad a lendületesebb fordulókhoz, ráadásul alulkormányzottsági hajlama sem túlzó. Az ESP kellő szigorral nyúl bele a játékba, kisebb csúszásokat sem enged meg, habár kikapcsolva is csak a felépítésből adódó, markáns gázelvétellel járó fenékriszálást kell korrigálnia. Gond nélkül, viszonylag csöndben átlépi a kisebb-nagyobb úthibákat a Swift és szerencsére komoly felütésekkel sem kell számolnunk.

Mindezért ráadásul nem is kérnek sokat a Suzukinál: az ötajtóst a remek kis 1,2-essel már hárommillió forintért megkaparinthatjuk (3 ajtóval 200 ezer forintot spórolhatunk), és dicséretes tény, hogy már a legszegényesebb verzióból sem maradt ki a hét légzsák, az elektromos első ablakemelők és a klíma sem. A tesztelt példány a maradéktalan extralistával és a metálfényezéssel már alulról súrolja a négymilliós összeget. Az észrevétlen ráncfelvarrás tehát nem igazán adott hozzá, de nem is vett el az autó magas kvalitásaiból. Csak az a használhatatlan csomagtartó lenne egy kicsit tágasabb

Az írás tesztünk kivonata. A teljes anyag ezen a linken érhető el.