Észrevétlen evolúció – Suzuki Swift 1.2 GS teszt

Csak úgy repül az idő: bármennyire is hihetetlen, 3 év és 1 hónap telt el, mióta a Suzuki Swift bemutatkozott.

Viszont hiába a sok pozitív visszajelzés, a modellciklus fele környékén esedékes ráncfelvarrást az új Swift sem úszhatta meg: a változás szele éppen harmadik születésnapjára érte el a modellt, s a frankfurti autószalonon találkozhattunk első ízben a módosításokkal. Ám nem véletlen, hogy a gyártó nem verte nagy dobra a ráncfelvarrást: a legnagyobb újdonság az összkerékhajtás megjelenése volt (kizárólag az alap benzinmotorhoz), továbbá az izgalmas, 136 lóerős Sport kivitel immár ötajtós kivitelben is elérhető.

Azt persze nem hagyhatták a gyáriak, hogy a „sima” modellek változatlanul folytassák pályafutásukat, így érintetlen beltér mellett minden Swift enyhén átrajzolt első lökhárítókat kapott, és új (metál)színek, illetve divatos könnyűfém keréktárcsák jelentek meg a kínálatban. A GS csúcsfelszereltség arzenálja továbbá feltűnő és modern kiegészítővel gazdagodott a formás LED-es nappali menetfények személyében, amelyek igazán feldobták tesztautónk megjelenését, a vidám napsárga fényezéssel és a csinos, 5×2 küllős, 16 colos alukerekekkel egyetemben.

Nem kérdés, ezen formájában a Swift kimondottan vagány képviselője a forgalomnak, és azok, akik nem ismerik még a modell legfrissebb generációját, talán nem is gondolnák, hogy mennyire jó, szinte hibátlan autóról beszélhetünk a „mi autónk” személyében.

Az ötajtós Swift, mint azt fentebb is említettük, a legmagasabb, GS felszereltségi szinten érkezett meg szerkesztőségünkhöz. Ebben a formájában a Swift igazán sokat nyújt, hiszen minden olyan extrát tartalmaz, amit egy ilyen kisautótól elvárhat az ember: elektromos ablakok és tükrök, automatikus klímaberendezés, kulcsnélküli rendszer, USB, Bluetooth, tempomat, ESP, a szokásos lufikon kívül térd- és függönylégzsákok, automatikusan felkapcsolódó fényszórók, ülésfűtés és még sorolhatnám a tételeket. Mindent összevetve szinte semmi nem hiányzik belőle, s talán egyedül egy navigációs rendszert fogadnánk örömmel, ha már csúcsmodellről és városi kategóriáról beszélünk.

Az utastérben egyébként minden a helyén van, a szabványos palackok számára ideális ajtózsebek és ügyes rekeszek várják az apróságokat, ráadásul a kidolgozási és összeszerelési minőségre sem lehet panasz, egy-két apróbb kivételtől eltekintve. Nincs baj a műszercsoporttal sem, jól áttekinthető, egyszerű, mégis pofás egység van előttünk, ráadásul a két nagy óra közötti digitális kijelzőn a fogyasztási és egyéb kilométeradatok is kiválóan megjeleníthetők, a gombokkal teli, kellemes tapintású bőr multikormány pedig üde színfoltként hat.

Elöl nem lehet szavunk a helykínálatra, és szerencsére a hátul ülők sem panaszkodhatnak: 185 centiméteres magasságig kényelmesen el lehet férni, a nagyobbra nőtteknek viszont a fejtér már nem lesz elégséges, és a lábhely is korlátozott. A korrekt helykínálat levét leginkább a csomagtartó issza meg, ugyanis abba sajnos nem túl sok poggyász fér, és már egy nagyobbacska sporttáska is könnyedén kitölti a rendelkezésre álló alig 200 literes teret.

A Start gomb megnyomásával újabb erős ponthoz érkezünk, ugyanis a kis 1,2-es erőforrás ekkor szót kér magának. Ezt nem a hangerejére értem, hanem a produkciójára. A kétoldali változó szelepvezérléssel felvértezett, 1242 köbcentis négyhengeresből 94 lóerőt és 118 Nm-es csúcsnyomatékot hoztak ki a mérnökök, ami kellő dinamikával mozgatja az 1 tonna alatti üres tömegű Swiftet. Nincs ellenére a magas fordulatszám sem, ráadásul egészségesen pörög fel és vidáman tűri az 5000-es percenkénti főtengelyfordulat feletti mutatványokat is. Az ötfokozatú váltó mindemellett remekül aládolgozik a motornak, áttételezése is jól eltalált, maga a váltás folyamata pedig precíz, pontos és könnyű, olyan, amilyennek egy kisautóban lennie kell.

Eközben pedig a motor alig kér enni. Finoman közlekedve majdhogynem tartható a gyártó által megadott 5 literes fogyasztás, de sok városi etappal, nehezebb jobb lábbal sem okoz problémát a 6 liter alatti érték produkálása. A kormányzás persze kissé puhára sikerült, de ez egy városi manőverezésre szánt autónál nem is baj, emellett a szerkezet a kategóriához mérten elegendően precíznek bizonyult. Hasonlóan jól szerepelt a fék is, a négy tárcsa határozottan fogja vissza a lendületet, amennyiben az szükséges.

Igaz, nem túl sportos a futómű hangolása, mégis, az autó magasságát kompenzálandó, az elég feszes karakterisztika lehetőséget ad a lendületesebb fordulókhoz, ráadásul alulkormányzottsági hajlama sem túlzó. Az ESP kellő szigorral nyúl bele a játékba, kisebb csúszásokat sem enged meg, habár kikapcsolva is csak a felépítésből adódó, markáns gázelvétellel járó fenékriszálást kell korrigálnia. Gond nélkül, viszonylag csöndben átlépi a kisebb-nagyobb úthibákat a Swift és szerencsére komoly felütésekkel sem kell számolnunk.

Mindezért ráadásul nem is kérnek sokat a Suzukinál: az ötajtóst a remek kis 1,2-essel már hárommillió forintért megkaparinthatjuk (3 ajtóval 200 ezer forintot spórolhatunk), és dicséretes tény, hogy már a legszegényesebb verzióból sem maradt ki a hét légzsák, az elektromos első ablakemelők és a klíma sem. A tesztelt példány a maradéktalan extralistával és a metálfényezéssel már alulról súrolja a négymilliós összeget. Az észrevétlen ráncfelvarrás tehát nem igazán adott hozzá, de nem is vett el az autó magas kvalitásaiból. Csak az a használhatatlan csomagtartó lenne egy kicsit tágasabb

Az írás tesztünk kivonata. A teljes anyag ezen a linken érhető el.