Önmaga kihívója – Volkswagen Golf Variant teszt

Ez a tesztelés nem éppen hálás feladat, hiszen az ellenfelek generálta „lincshangulat” diktálja az ütemet.

Nem ám a Golf csinál közellenséget magából, hanem a piac és a sikerre éhező konkurens gyártók kiáltanak egyhangúan bűnöst a wolsburgiak sikertermékére. Bárminemű elfogultság nélkül kijelenthető, hogy a Golfnak nem a többiekkel kell szembenéznie a generációváltás alkalmával, hiszen ha önmagát múlja felül, már nyert ügye van.

Ettől a helyzettől egyszerűen el kell vonatkoztatni, máskülönben nem lehet tisztességesen, objektív szemlélettel próbára tenni a Golfot. Ezúttal pedig a budapesti Porsche M5 márkakereskedésnek köszönhetően Magyarországon elsőként nyúztuk teszt keretében a vadonatúj kombi karosszériaváltozatot, azaz a Variantot. A Golf temérdek újdonsággal szolgál a hetedik generáció esetében, noha küllemét tekintve akár egy erőteljesebb ráncfelvarrásnak is elmenne a legfrissebb kiadás.

A külső tehát lényegi elemeiben nem változott, a klasszikus, golfos sziluett megmaradt, s a konzervativizmus ezúttal is csúcsra ért, hiszen aligha találunk olyan részletet, ami ne lenne letisztult, elegáns és visszafogott. Az érzelmes íveket, a szenvedéllyel meghúzott karaktervonalakat hiába keressük, a Golfon nem találunk, sosem találtunk és sosem fogunk ilyesmit találni, egyszerűen a márka vásárlóinak igényei szerint az ilyesmi nem passzol az autóhoz.

Odabenn pedig nagyobb rend nem is uralkodhatna. Már az első beülés alkalmával sem kellett hosszú másodpercekig keresgélni az egyes funkciókhoz tartozó kezelőszerveket, ami az autó ergonómiáját dicséri. Az utastérben felvonultatott formák esetében ugyancsak igaz az állítás, miszerint leginkább az előző generáció alapos frissítésének hat az összkép, holott a kárpitok alatt messze modernebb technika bújuk meg.

A minőségbe sem az anyagok, sem pedig az összeszerelés tekintetében nem tudunk belekötni. Rég volt már olyan tesztautó a kezeim között, aminek ennyire nesztelen, zörgésmentes utastere lett volna, s ez a dicséret egy kombi esetében meglehetősen nagy szó. A helykínálat ezúttal sem hagy kívánnivalót maga után, a hátsó sor kényelmét pedig légbefúvók növelik, de a fő attrakciót esetünkben nyilvánvalóan a csomagtér jelenti. Az ötödik ajtó feltárásával elsőre nem tűnik fel, de kimondottan méretes hely áll rendelkezésre: az alaptérfogat 605 liter (Passat Variant: 603 liter!).

Az asszisztensek és technokrata extrák terén szintén jól áll a Volkswagen, a tesztautóhoz adaptív távolságtartó tempomat, ráfutásgátló, parkszenzorok és érintőképernyős multimédiás egység járt, de ezeken túl sávtartót, holttérfigyelőt, adaptív kanyarfényt, automata parkolórendszert rendelhet a vásárló, hogy csak a fontosabbakat említsem.

Ha eddig találtunk is egy-két nüansznyi csomót a kákán, a hajtáslánc esetében bizony nem fogunk tudni, ugyanis az 1,4 literes, négyhengeres turbós benzines továbbra is kifogástalan produkciót nyújt.

Ezúttal a már-már sportos 140 lovasnál közel 300 ezer forinttal olcsóbb, 122 lóerős verziójában tehettük próbára, s szinte minden szempontot megelégedéssel pipáltunk ki. Az 1.4 TSI dinamikusan mozgatja a meglepően könnyű, 1,25 tonnás autót, és kellőképpen rugalmas.

A hatfokozatú kézi váltóval mindeközben pontosan és közepesen hosszú utakon gangolgathatunk, továbbá az áttételezés ugyancsak passzol a motor karakteréhez: 130-nál 2800-at forog a TSI. Éppen ezért, valamint az alacsony tömeg ismeretében nem meglepő, hogy 6,1 literes átlagfogyasztással teljesítettük az együtt töltött napokat. Városban közlekedve, valamint autópályán haladva megvagyunk 6,5 literen belül, és a betondzsungelből kiérve, országúton könnyedén 5 liter alá csúszhatunk.

Belekötni a futómű képességeibe, s hangolásába sem könnyű. Kényelmes, mégis feszes és gyors, ráadásul szinte hangtalanul simítja ki az úthibákat. Persze nem szerpentinre született a Golf Variant – főleg nem a tesztpéldány kényelmes és praktikus 15 colos kerekeivel –, de az autó nem okoz csalódást kanyargósabb utakon sem, csupán komolyabb terhelésváltáskor moccan meg annyira a hátulja, hogy a menetstabilizáló rendszer beleszóljon a dologba.

„Golf, Golf, megint jól teljesítettél” – mormolom magamban, s valóban, szinte 1-2 apróbb hibával körbejártuk a történetet. Lehet, hogy pont emiatt kívánják oly sokan a pokolba a Golfot? Mert egyszerűen mást nem tudok elképzelni – de hiába, megszokhattuk, hogy a stréberek az embereknek sokszor nem rokonszenvesek.

Aztán lehet kifogásolni az árképzést. Szokás mondani, hogy a Volkswagen mindig drága a nem prémium modellek között, azonban vessünk csak egy pillantást az árlistára: normafelszereltséggel a Golf Variant listaáron 6,4 millió forintért hozható el, és a folyamatos akcióknak, kampányoknak köszönhetően ennél jóval olcsóbban tudhatjuk magunkénak. Emellett érdemes egy picit a jövőre is gondolni, s akkor már az értéktartás is tesztalanyunk mellé áll, igaz, a szervizköltségek nem éppen a Volkswagennél a legolcsóbbak, amit a négyéves, 200 ezer kilométerig szóló garancia ellensúlyoz némileg. A konkurensekhez mérten árban a differencia átlagosan nem több 5-6 százaléknál. És kár is savazni, a Golf jelenleg ennél többel múlja felül konkurenseit a kvalitások tekintetében.

Köszönjük a tesztautót a budapesti Porsche M5 kereskedésnek!

Az írás tesztünk kivonata. A teljes anyag ezen a linken érhető el.