A Toyota jó érzékét mutatja, hogy a RAV4 bemutatkozását követően lassan, de biztosan gyarapodó szegmens mára roppant népes, s jóformán nem is létezik olyan gyártó, amely ne árusítana valamilyen méretű hobbiterepjárót, legyen szó a legkisebb SUV-ról vagy a legnagyobb szabadidőmodellről. Amikor a RAV4 belépett a piacra, a japánoknak nem voltak nagy elvárásaik az újdonsággal kapcsolatosan.
Az előre tervezett 4500-as éves darabszámot már a kezdetekben sem lehetett tartani, hiszen az első hónapban rögtön 8000 megrendelés futott be, s a Toyota csak a kapacitások megduplázásával tudta tartani a lépést az igényekkel. Az autót egyébként az 1989-es RAV-FOUR tanulmányautó vetítette előre, s a későbbi fejlesztések során a főtervező, Maszakacu Nonaka meglehetősen nehéz feladat előtt állt: egy nem létező kategóriába kellett új modellt terveznie.
Eleinte sokak számára érthetetlen volt az irány, holott egyértelmű előnyökkel kecsegtetett már akkor is a koncepció: a személyautós platformot a 4×2 vagy 4×4 terepesek tulajdonságaival ötvözi, nem is beszélve az emelt hasmagasságról, miközben a kérhető összkerékhajtás ellenére stabilitás vagy fogyasztás tekintetében a kompakt modellek értékeit tudja hozni.
Az első évben már 53 000 vásárló igazolta, hogy igenis van igény az újfajta szemlélet szerint készülő autóra, az 1995-ben megduplázott, 1996-ban pedig megháromszorozott darabszám pedig csak újabb bizonyítékkal szolgált az SUV-k létjogosultságára. 1994 és 2013 között a Toyota több mint 5 millió példányt értékesített, amelyből 1,3 millió Európában talált gazdára.
A Toyota elmondása szerint ráadásul az eladott RAV4-ek 90 százaléka még ma is az utakat rója, ami sokat elmond a japán márka megbízható, közkedvelt hobbiterepjárójáról.
