Súlyos érzelem: Opel Insignia Country Tourer teszt

Az Opel Insignia csúcsverziója 250 lóerejével és kívánatosságával csábít, fogyasztásával és árával taszít.

Szív és ész párbaja ez, érzelem az értelem ellenében, ahogy az a szerelem nagykönyvében meg van írva – s mint ilyenkor szokás, az érzelmek könnyedén képesek gazul felülkerekedni az észérveken. S hogy ennek mi az oka, miért vagyunk képesek az objektív ítélet kihirdetését követően mégis minden porcikánkkal ragaszkodni a szubjektivitás csalfa álomvilágához?

A válasz egyszerűen emberiességünkben rejlik. Amennyiben megelégednénk a feltett kérdésekre adott egyenes válaszok statisztikai elemzése nyomán kapott rideg igennel vagy nemmel, aligha különböznénk az érzelmeket nem ismerő gépektől. Azonban hús-vér emberek vagyunk, minek okán sokszor épp a boldogság pillanatait vagy a bánattal elvegyülő könnycseppeket akarjuk megélni.

Nem túlzok, de valóban nem ismerek olyat, akinek ne tetszene, sokan egyenesen vágynak rá mindenféle műszaki ismeret vagy tapasztalat hiányában is. Nagy szó, hiszen aligha van még egy olyan, nem a prémiumok kasztjából kikerülő középkategóriás modell, amely elmondhatná magáról, hogy vágyak tárgya.

Természetesen mindez csupán játék az érzékekkel, a fémszobrászok által megmunkált lemezek alatt, a mélyben ugyanis a legfőbb probléma, az irdatlan tömeg megmaradt annak minden pozitív és negatív hozadékával egyetemben. Az ajtók súlyosan puffannak, sugallva a masszív építést, ám menet közben a fedélzeti számítógépre pillantva a fogyasztási adat vaskossága egyenlíti ki a számlát. A ráncfelvarrás fontos hozadéka a Country Tourer verzió, amely picit megemelve, műanyag betétekkel merészkedik a zordabb környezetbe.

Maga az utastér is megújuláson ment át, hiszen teljesen új a műszerfal – a régi számtalan kritikát kapott az egyébként logikusan kialakított gombtengere miatt. Újdonság az érintőpad használata is, amely betűk felismerésén túl az érintőképernyős, átlagos sebességgel operáló, szép grafikájú rendszer működését is vezérli. Ilyenkor az adott ikonokra irányítva a kurzort az érintőfelület rövid, intenzív rezzenéses visszacsatolást biztosít.

A műszaki extrák sora hiánytalan, távtartó tempomat, holttérfigyelő és minden finomság szerepel a repertoárban, míg a kényelmet finom bőrkárpit és elektromos mozgatású, hűthető-fűthető ülések szolgálják, van a hátsó sorhoz légbefúvó és végre az Opel is ad kulcs nélküli rendszert. Sajnos a helykínálaton a modellfrissítés nem tudott segíteni, az Insignia továbbra is egy kompakt modellel tud vetekedni leginkább, sőt a méretes panoráma üvegtetővel olyannyira lecsökken a fejtér, hogy 180-185 cm felett már kényelmetlenné válik az autó. A szituáción a csomagtér enyhít, amely tágas nyílásával és variálhatóságával növeli a kombi modell praktikumát.

A Country Tourer dögösségét persze a hajtáslánc is fokozza, hiszen ki ne kívánna egy 250 lóerős, összkerekes verziót, amely ráadásul az automata váltó kényelmével kecsegtet? Az Insignia ezúttal sem tudja meghazudtolni önmagát, s a majd kéttonás bódé robusztussága ezúttal inkább súlyosságba megy át. A kétliteres, turbós benzinmotor 250 lóereje minden egyes kilogrammal alaposan megküzd, s míg egy kompaktot ugyanennyi lóerő 6 szekundum alatt repít 100 km/h-ra, addig az Insignia 8 másodperces ideje reprezentálja a jelentős tömeg visszahúzó erejét. Szerencsére a dinamizmus azért továbbra is jó, az automata váltóval sem túl lassan reagálva könnyedén képes bármilyen helyzetből magabiztosan kijönni.

A leginkább fájó pont az étvágy: a Contry Tourer városi használat mellett 12-13 liter benzint is képes elfogyasztani, ami manapság már jelentős étvágynak minősül. Országúti vagy autópályás használattal ellenben már mérsékeltebb fogyasztási adat köszön vissza 90-100-as tempónál, illetve 130 km/h-val haladva is 8 liter alatt harap tesztalanyunk. Ettől függetlenül azonban menettulajdonságait tekintve az Insignia a jól ismert képet festi: az állítható FlexRide futómű továbbra is remekül biztosítja a feszes vagy lágyabb beállítást.

Ennek okán az úthibák csöndben, könnyedén kisimulnak, s még a puhább üzemmódot jelentő Tour gombra nyomva is gyors kanyarokat hagyhatunk magunk mögött. Az élvezetek halmozásához pedig mindemellett az okosan működő összkerékhajtás ugyancsak hozzásegít, kissé nedves útfelületen a menetstabilizátor vigyázó szemét eltakarva finom fenéktolást érhetünk el, miközben egy kis ellenkormányzással hamar stabil állapotba kerülhetünk ismét. Nyilvánvalóan terepre nem való a Haldex rendszerű, összkerékhajtással szerelt Country Tourer, azonban néhanapján, az aktívabb életet élők, a gyakran síelők számára lehet értelme a dolognak.

Summa summarum, az Insignia ebben a konfigurációban az egyedi, mokány stílus miatt talán még kívánatosabb. Egyszerűen a nyilvánvaló hibái ellenére képes arra, hogy levegyen a lábáról bárkit. Szűk, de kell, 12 litert nyel le, de akarom, a 250 paripa patakokban izzadva küzd meg a mérhetetlen tömeggel, mégis képtelenség nem szeretni. Hihetetlen, de igaz: az Insignia egyszerűen stílusával képes olyan hatást elérni, amit nehezen kompenzálnak az objektív véleményalkotás során felmerülő hiányosságok. Az Opel ezt az egyet nagyon jól eltalálta, s talán nem is véletlen, hogy oly sok Insignia szaladgál az utakon.

A Opel Insignia Country Tourer az erős benzinessel és automatával 11,6 millióról indul, ahonnan az extrákkal könnyedén lódul tovább, és a 14-15 milliós határ elérése sem lehetetlen, ahogy azt tesztalanyunk is bizonyítja.

Az írás tesztünk kivonata. A teljes anyag ezen a linken érhető el.