Bébibúm – Vezettük a megújult Opel Merivát

Mit is várunk el egy négykerekűtől, amelyben életünk legdrágább kincseit, szeretteinket szállítjuk?

A kis Meriva e tekintetben óriásivá nőtt, legalábbis rögtönzött római vakációnkon erről tett tanúbizonyságot. Noha a robusztusság az Opel háza táján eddig is a termékek sajátossága volt, ezt most a TÜV a kétévesnél nem idősebb autók meghibásodási statisztikájával is alátámasztja, ez alapján a típus második nemzedéke kiérdemelte a legmegbízhatóbbnak járó címet.

A Meriva a maga módján igyekszik divatosabbá válni, s ügyesen konfigurálva nem is lehet panaszunk rá. A lényeg azonban a külcsín mögött rejlik, az Opel újdonsága ugyanis leginkább sokoldalúságával és praktikumával kíván meggyőző lenni, mégpedig igencsak hatékonyan.

Az egymással szemben 84 fokos szögben nyíló ajtókat konzervatív nézőpontból lehetne kritizálni, de megszokásuk a gyakorlatban csupán néhány alkalmas tapasztalatot igényel, innentől kezdve pedig már kizárólag a kényelemé a főszerep – valóban könnyebb a ki- és beszállás és gyermekesek számára, akadálytalanabb a fotelek hozzáférhetősége. Az alapesetben 400 literes csomagtartó a hosszában is állítható hátsó ülések ledöntésével 1500 literesre bővíthető, s a jármű a számtalan beállítási lehetőségnek köszönhetően minden szituációra felkészíthető, legyen szó komfortos utazásról vagy éppen váratlanul felmerülő fuvarozási feladatokról.

Ilyen kis alapterületre nehéz ilyen nagy teret varázsolni, de a Meriva elöl-hátul szellős, és a vezetői ergonómián is nehéz lenne fogást találni; az Opel ülései már hagyományosan kiválóak. A berendezés a márka ismerői számára nem fog meglepetést okozni, hiszen az Insigniában már nyugdíjazott gombrengeteg változatlan, új azonban a kiforrottabb összeszerelés és a kategórián túlívelő általános anyagminőség.

Menetpróbánkon kétféle hajtásláncot volt alkalmunk próbára tenni, miközben a bemutató alatt a szentgotthárdi 1,6 literes gázolajos került a reflektorfénybe – tévesen. A Zafirában már tesztelt erőforrás a Meriva lemezei alatt 110 lóerős kivitelben és 3,8 l/100 km-es gyári átlagfogyasztással is kapható lesz majd, s a vele kapcsolatos hírverés nem elsősorban az Euro 6 besorolást hangsúlyozza, inkább kiemelkedő kulturáltságát. Sajnos mérőeszközeink ezt az ugrásszerű fejlődést nem tudták megerősíteni: ha hosszabb amplitúdón is, a gázolajosokra jellemző rezonancia továbbra is jelen van. Szó se róla, a lassan nyugdíjba küldendő 1,3 és 1,7 literes blokkokat minden tekintetben lepipálja az újdonság. Nagyságrendileg 1500-as fordulatig a lefulladás határán fuldoklik, majd 1800-nál kezd megélénkülni, hogy később egy röpke pillanat erejéig magára találjon, ám a vérbő rugalmasság és gyorsítási képesség ugyanolyan hirtelenséggel vész feledésbe, ahogy érkezett. A 136 lóerő teljesítmény és a 320 newtonméter nyomaték papíron 9,9 másodperces gyorsulást ígér. A gyáriak 4,4 literes vegyes üzemre vonatkozó fogyasztási jóslata a Zafira tesztje és a Meriva menetpróbája alapján a részletesebb vallatást megelőzően is némi optimizmust sejtet.

Ezek után a gázolajos verzióból az 1,4 literes benzines turbómotorral szerelt kivitelbe átülni olyan, mint fuldoklónak az első vágyott lélegzetvétel, vagy éppen az évtizedekig sötétben raboskodó elítéltnek az első napsugarak felé fordított tekintet. Az egyenletesen kiteljesedő karakterisztikát ugyanis szívdobogtató hang kíséri, a gázreakció fogalma pedig újra értelmét nyeri.

A 120 és 140 lóerő teljesítménnyel, valamint egységesen 200 newtonméter nyomatékkal szolgáló erőforrás régi ismerősünk, újdonság azonban a hatfokozatú automata váltó (310 000 Ft), amely robotizált létére meglepően simán és gördülékenyen kapcsol, és csupán hektikus stílusváltásokra reagál kissé lustán, forszírozott igénybevétel mellett sem okoz számottevő megtorpanásokat – azaz korábbi elrettentő példabeszédeinkkel ellentétben könnyű szívvel javasolható. Egy szó mint száz, a papírforma ellenére a benzines turbómotor a gyakorlatban 1-1,5 literes fogyasztástöbblete ellenére szerethetőbb választás lehet.

Dicséret illeti még a hölgyek számára is kellően könnyű, mégis jól súlyozott kormányzást, valamint a futómű ügyesen eltalált beállítását. A feszeskés felfüggesztés ugyan rövid úthibákon különösen hátul hajlamos a felütésekre, összességében magabiztosságot ad a sofőr számára, ügyes középutat találva a komfortosság és a stabilitás érzetei között.

Összességében az új Meriva pozitív meglepetést okozott, ugyanis kis egyterű létére vezetési élményben és használati értékben is középkategóriás modelleket idéz, ezzel pedig fiatal családosok és idősek számára is ideális választássá válhat. A 100 lóerős, 1,4 literes szívó benzinmotorral szerelt belépő verzió 3,73 millió forinttól kelleti magát, a hasonló hengerűrtartalmú, 120 tagú ménessel gazdálkodó turbós 4,76 millió forinttól kapható, de 5,4-5,7 millióért a 136 lovas gázolajos bőséges felszereltség mellett is megvásárolható. Utóbbit a hazai tesztautó megérkezésekor részletesen is vallatóra fogjuk – egy esélyt mindenképp megérdemel, kicsiben ugyanis nagyot robbant az új Meriva.

Az írás tesztünk kivonata. A teljes verzió ezen az oldalon érhető el.