Gondoskodóbb mindenes – Dacia Duster 1.2 TCe teszt

Első ránézésre tesztalanyunk egy kisebb ráncfelvarrás eredménye, ám ennél sokkal többet nyújt.

Lehet élni visszagurulás-gátló nélkül is, melyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy jó pár tizenmilliós Audihoz is csak felár ellenében kapjuk meg az ügyes segédrendszert. A Dacia Duster immár szériában segíti ki emelkedőn megálló vezetőjét, de például teleszkópos motorháztetőt is kapunk, sőt ha hátramenetbe kapcsolunk, a Dacia letörli a hátsó szélvédőt. Apró figyelmességek csokrával adja tudtunkra hazánk legnépszerűbb „terepjárója”, hogy nemcsak okos, hanem jó döntést is hoztunk.

Az apróbb változtatások egyértelműen modernebb külsőt kölcsönöznek a 4,32 méter hosszú négykerekűnek: a formás hűtőrács jól sikerült, a lökhárító légbeömlője nagyobb lett, a divatosabb fényszórók pedig szériában nappali menetfényeket kaptak. A Duster feliratú tetősínek a terepjárós hangulatot hivatottak fokozni, s az új rajzolatú könnyűfém keréktárcsák mellett friss szín is csatlakozott a kínálathoz.

A magas felszereltségű változatokon a színre fújt külső elemek és lökhárítóbetétek mellett jól mutat a krómozott kipufogóvég, így a Duster egyáltalán nem kelt olcsó hatást. Ami jó volt, az szerencsére nem változott, így maradt az elöl 29,3 és hátul 23 fokos terepszög, a 34,9 fokos rámpaszög, a 35 centis gázlómélység, a 210 mm-es hasmagasság, az elöl-hátul széles nyomtáv, s a méretes tengelytáv, amely tulajdonságok műúton és terepen egyaránt jó menettulajdonságokat kölcsönöznek. A 0,42-es légellenállási érték sajnos még mindig igencsak gyatra.

Az ajtókat kinyitva teljesen új belső tárul elénk – a Dacia tervezői szinte minden pontot átgondoltak. Egyrészt a középkonzolt átdolgozták, a függőleges tagolás a praktikum mellett a terepjárós hatást erősíti.

Az anyagok jobb minőségűek, emellett az összeszerelés is javult, s a tulajdonosok örülhetnek például az új tárolórekeszeknek is. Itt-ott azért a kelleténél nagyobb illesztési hézagokat láttunk, viszont a műanyagok így is szépen csendben voltak. Az üléseket átdolgozták a tervezők, a vastagabb hátsó háttámla komfortosabb, ám a kormány sajnos továbbra is csak fel-le állítható. A kényelmet szolgálják az igényesebb, a középkonzolról az ajtókra áthelyezett ablakemelő kapcsolók, és legalább ennyire örülünk az igényesebb műszercsoporton a külső hőmérsékletjelző megjelenésének.

A praktikum kimagasló. Az immár előredönthető jobb első üléstámlának köszönhetően akár 2,7 méter hosszú tárgyakat is szállíthatunk a Duster bendőjében, a csomagtartó pedig szebb, kivehető merev kalaptartót kapott. A méretekkel eddig sem volt gond: elöl-hátul nagyobb felnőttek számára is elegendő teret kapunk, mint ahogy az ablakig 475 literes (1636 literig bővíthető) csomagtartót sem érheti panasz.

A felszereltségek tekintetében sokat lépett előre a típus, és végre bekerült minden olyan tétel az autó repertoárjába, ami eddig hiányzott. Örömteli, hogy a szériafelszereltségek listájára felkerült mostantól a négy légzsák és a menetstabilizáló rendszer, ám a hátul minden kivitelben dobfékes fékrendszernek nem örülünk. A négy felszereltségi szint második lépcsőjétől már szériában jár a klímaberendezés, felárért (vagy magasabb szinten szériában) pedig olyan opciók kérhetők mostantól, mint a tempomat, az ülésfűtés, a tolatóradar, vagy a Renault/Dacia remek, érintőképernyős Media Nav multimédiás és navigációs rendszere.

A Dacia Duster eddig kimondottan hangos autónak számított – mind a motor- és szélzajért, mind pedig a futóműtől és a kerekektől beszivárgó zajokért panaszkodtunk. Mostantól a remek 1,2 literes turbómotor is kiveszi a szerepét a viszonylagos csendességből. A még erősen bejáratósan is jó erőben lévő egység 125 lóereje és 205 Nm-es nyomatéka szinte szárnyakat ad a könnyű karosszériának. Így pedig belefért a kellemesen hosszú áttétel is – hatodikban 130 km/h-nál körülbelül 2800-at forog a főtengely, ami a kimondottan rossz légellenállás ellenére is viszonylag kedvező fogyasztást tesz lehetővé. Ilyenkor 8 liter környékén kortyolt tesztautónk, ám nem győzzük hangsúlyozni a bejáratós mivoltot: később literes mértékben csökken majd a Duster fogyasztása. Így a 7 literben megállt normakör is szimbolikus: valójában a gyári 6,3 litert képes teljesíteni a turbós Dacia, s vegyes felhasználásban súlyosabb lábbal is 7,5 literből el lehet vele majd közlekedni.

Árnyoldal? Talán az enyhe alapjárati fulladékonyságot lehet említeni, ami szintén eltűnhet a bejáratással, valamint a kormányzás továbbra sem túl precíz és bizonyos helyzetekben kissé nehézkes. Ezért viszont bőven kárpótol a futómű, amely egyszerű kialakítása ellenére is nagyon jól eltaláltnak bizonyult. A Dacia modelljei a konkurensekhez képest mindig is kiemelkedtek ezen a téren, s a friss Duster sem szakítja meg a sort. Kimondottan jól, pattogást kerülve csillapítja az úthibákat a modell, s még akkor sem jön zavarba, ha kanyarodni kell.

Túl szép, hogy igaz legyen? Tudták ezt a márka árazói is, így Dacia szinten nézve vastagon fogott a ceruzájuk. Az 1.2 TCe 400 ezer forinttal drágább, mint a nála minden szempontból jóval szerényebben teljesítő szívó egyhatos. 3,79 millió forintos listaáron már kellemesnek mondható felszereltséggel vihetjük el a 125 lóerős Daciát, ha pedig egy kicsit többre vágyunk, akkor a több százezres árelőny miatt érdemes a drágább felszereltségi csomagot választanunk.

Az írás tesztünk kivonata. A teljes verzió ezen a linken érhető el.