Hiába kicsi, nagyra tör – Hyundai i10 teszt

A Hyundai i10 új generációba lépve idén alaposan átalakított külsővel és friss hajtáslánccal lépett elő.

A Hyundai mérnökei otthon vannak a miniautók kategóriájában. Bár nálunk csak másodhegedűs szerepet játszik az i10 a forgalmazó kínálatában, a típus világszerte nagy népszerűségnek örvend. Így az új generáció létrehozásával sem törtek kisebbre az alkotók: a miniautók piacán kívántak jelentős sikert aratni, és nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy már ránézésre is szépen alakítottak.

Esetünkben a narancssárga színben pástra lépett versenyző azzal a kihívással is találkozott, hogy tesztelője először ült a dél-koreai gyártó egyik autójába, amiről eddig csak szubjektív külső tapasztalatai voltak. Karakteres formavilág, kiugró szögek, hatszögletű hűtőrács és masszív útfekvés jellemzi az autót, játékos elemekkel, szép kerekekkel tarkítva.  Már az első pillanatban is rokonszenves volt, de akárhányszor találkoztam a parkolóban az i10-zel, mindig mosolyra csábított.

A tesztautó matricái némileg zavaróan hatottak, de a katalógus szerinti színválaszték minden vásárló számára élvezetes választékot nyújt majd.  Az opcionális LED-es nappali menetfény csak emeli az összképet, a karosszériába simuló lámpatestek szépen íveltek elől és hátul egyaránt.

Az ajtót kinyitva meglepően nagy belső tér fogadja a szemlélőt, ráadásul a gyáriak ígérete szerint 1,89 méteres felnőttek számárára áll rendelkezésre hely személyenként, amelyet szerkesztőségünk magasabb férfi tagjai készségesen megerősítettek. A belső világ élénk és megkapó a váltakozó színhasználatnak köszönhetően. Jelen esetben tesztalanyunk Comfort felszereltségi szinttel érkezett, amely értékarányos 350 000 forintos felár ellenében lehet a miénk. Megéri azonban a többletköltség, a vidám színek számos kellemes pillanatot szereznek majd a sokadik alkalommal is, ráadásul a pluszfelszereltségek mellett az érdekes és finom opciók is csak ezen a szinten elérhetők.

Vesszőparipám az ülés, de most nem lehet kifejezett panaszra ok, elég széles az ülőpad, miközben oldalra is tart, és nemcsak hölgyeknek lehet kényelmes. A hátul ülőkre is gondoltak, a fejtér optimálisan lett kialakítva, nincs szűkös kabinérzés, és két ISOFIX rögzítési pont is jár a gyerekeknek. Az autóban az anyaghasználat jobb a vártnál, a gyáriak igyekeztek mérsékelni a kellemetlen műanyagokat. Ezekkel leginkább a műszerfalon találkozhatunk, azonban a kombinált színhasználat miatt sikerül erről a figyelmünket elterelni és a praktikumra irányítani, amiben a kis Hyundai női szemmel is jól teljesít. Az alapból műanyag kormányt – mely tapintásra olcsóságot sugall – csak 95 ezer forint ellenében, az ülésfűtést is megrendelve száműzhetjük. A volán használatát tekintve vezetés közben némi ponttalanságot, a szervózás túlzott és nem egyenletes érzékenységét észlelhetjük.

Tesztautónkban manuális klíma volt, de a kategóriában szokatlanul automata vezérlés is elérhető a típushoz. Sovány kritika, de erőteljesebb fokozatra állítva feltűnően hangosan történik a levegő befúvása, igaz, ennek csak addig van jelentősége, amíg fel nem melegszik vagy le nem hűl eléggé az utastér. A csomagtartó 252 literes űrtartalma, amely az üléseket ledöntve 1046 literig növelhető, mindenhez elegendő teret biztosít. Kényelmesen tudunk pakolni, és egyben a kategórián belül is tágasságban az élmezőnybe tartozik a modell.

A hajtásláncról sem feledkezhetünk meg, ezért ideje erőforrásunkat szemügyre venni. Tesztpéldányunk 1,25-ös benzinmotorral, 87 lóerővel felvértezve kívánt az utak büszke harcosa lenni, és az indítás után hamar szembetűnik, hogy milyen kulturált motorról van szó.  A négy henger csendesen, szinte hallhatatlanul duruzsol a fülünkbe, ráadásul mindehhez pontos váltó tartozik, és a futómű hangolása is ideális, még városban is. Nem ráz, szerény kialakítása ellenére nem dobja meg nagyon az autót a macskaköves pesti utakon sem, miközben az utasteret egyel nagyobb kategóriát idéző csend járja át.

Ennyi dicséret után azonban nem térhetek ki a modell Achilles-sarka elől, ez pedig a motor fulladékonysága. Ha nem adunk nagyobb gázt indításkor és pörgetjük fel a motort, gond nélkül le fogunk fulladni a lámpánál, és ez nem a megtett kilométereken, vagy a gyakorlottságunkon múlik. Összességében azt mondhatjuk, hogy megállni könnyebb vele, mint útnak indulni. Az 1,2-es változat 120 Nm nyomatékkal bír 4000/perc fordulaton, és tisztességesen helyt fogunk tudni állni az autópályán is – csodára persze azért nem szabad számítani.

A fogyasztási adatokban a gyáriak 4,9 litert ígérnek vegyes fogyasztás során, amely azért nehezen tartható, de az 5,5 literes normakör és az 5,9 literes városi eredmények is magukért beszélnek. A biztonság a Hyundai számára is elsőrendű szempont, már alapfelszereltség mellett is hat légzsákot, menetstabilizáló elektronikát (ESC) és járműstabilitás-szabályozót (VSM) kapunk. A Hyundai mindehhez 5 év kilométer-korlátozás nélküli garanciát ígér nekünk, évenként egyszer ingyenes átvizsgálással. Nagyon jó kilátások ezek, amelyhez a lelkes (mért 0–100: 11,3 s), négyhengeres 1,25-ös motort ajánljuk.

A tesztautó 1,2-es változata kiemelkedő extrák nélkül, ám nem éppen fapadosan 3 millió 75 ezer forintért lehet a miénk. Az ár-érték arány maximálisan érvényesül, mert már a belépő szint is egy rendkívül kellemes, jól használható, de egyben vidám hangulatú autót takar, ezért bátran merjük választani a Hyundai átalakított, megújult kisautóját, mely a teszt végére is azt az élményt adta, ami az első utunk során megfogalmazódik. Meglepően jó.

Az írás tesztünk kivonata. A teljes verzió ezen a linken érhető el.