Azt ajánlom, legyetek résen, matrjoska babák, Csajkovszkij-művek, de ti is ott, mindannyian, a Tretyjakov-galériában, mert fénysebességgel terjed az új orosz kulturális forradalom, a híres exporttermék, melyet úgy hívnak, hogy orosz autós videó. Megkérdőjelezitek a tényt, régi vágású remekművek? Hát még mindig szentül hiszitek, hogy a külföldieket a valós kulturális értékek érdeklik? Akkor lessétek meg, mit néz a magyar, ha orosz művészetre vágyik.
Most, hogy látjátok, mennyi letöltést, megosztást, lájkot kapnak a hajdani nagy testvéreinknél, azaz nálatok manapság felvett népszerű benzingőzös mozgóképek, melyekben sofőrök püfölik agyon egymást egy meg nem adott elsőbbség okán, meg amelyekben moszkvai gengszterarcok használják sztrádaként a járdát, vagy épp alkoholtól túlfűtött fazonok kerülgetik úgy az autókat a soksávos gyorsforgalmin, mint a chemotoxos hangya a papucs árnyékát, remélem, már érzitek a baljós árnyakat.
De mi is az igazi veszélyforrás? Rátok nézve egyértelműen a videók alapja, azok a fránya társadalmi különbségek, meg talán a történelmi múlt vagy habitus, mely bár az élet minden területén tetten érhető, leglátványosabban, leginkább mozibarát módon nálunk, úgy tűnik, a közlekedésben manifesztálódik. Tulajdonképp nem is új felismerés, és szinte minden népnél működik nagy vonalakban a bölcselet, miszerint nézd meg, hogy vezetnek az adott országban, milyen a járműparkjuk, és látni fogod a mentalitásukat, habitusukat, életkörülményeiket, az üzemanyag árából, az infrastruktúrából pedig már következtethetsz a gazdaság állapotára is.
A hatalmasra nyílt orosz olló felső szárán például szép számmal ott tülekednek, tipornak, élnek minden gátlás nélkül a „menők”, akik hatalmas luxusjárgányaik biztonságában és sötétjében hivatalosan nem létező, ennek ellenére jól működő, mára igazából megkövesedett előjogokkal élve haladnak „hatékonyan”. Az alsó száron meg ott kapaszkodnak a létminimumba a nyomorgó, kilátástalanságtól vezérelt, feszített húrként szakadni képes széles rétegek, azok a magukból egyre többször kivetkőző vagy pont a helyzethez mért ruhát öltő úrvezetők, akiknél a ladázás, volgázás nem divatos veterános életérzés, hanem az egyetlen lehetőség az egyéni motorizált helyváltoztatásra. Az alsó sok millió képviselői, akik anyagiak, lehetőségek híján még nekünk, a vidám barakkban szocializálódottaknak is tudnak újat, meghökkentőt mutatni abszurd kreativitásból, bevállalós hoppon maradásból, ingyenes jogsegélyből, az ököljogból és a kilátástalansággal együtt járó nemtörődömségből.