Az egyre kisebb étvágyért folytatott harcban számos eszközt bevetnek az autógyártók, legyen szó a tömegcsökkentésről vagy a légellenállással való bűvészkedésről, az igazán komoly hatást azonban a motorok hatásfokának javításával lehet elérni. Utóbbi kihat minden modellre, amelybe a konstruktőr beépíti az erőforrást, így egyetlen elem fejlesztésével az egész paletta étvágytalanabbá tehető. A motor hatásfokának növelése érdekében leginkább az egyszerűbben csökkenthető veszteségeket próbálják minél jelentősebben mérsékelni a szakemberek.
A motorikus veszteségek csoportjában ilyen például a mechanikai veszteség, tehát a súrlódás. Aztán ott vannak a töltetcsere-veszteségek, amelyek a szívórészen és a kipufogórészen keletkeznek. Emellett számolni kell a falveszteségekkel is, hiszen a megtermelt hő egy része a hengerfalon át a hűtőközegbe távozik. Viszonylag kézzelfogható tényezők ezek, melyekkel bizonyos határig képesek játszani a szakemberek, de természetesen vég nélkül nem lehet csökkenteni egyik veszteséget sem.
A motorikus veszteségeken kívül azonban van még egy nagy csoport, amely döntően befolyásolja a belső égésű motorok hatásfokát: az alapvető veszteségek. Az alapvető veszteségek lényegében a tökéletes motor veszteségei, és magából a munkafolyamatból erednek, s ami a legfontosabb: a motor konstrukciójával nem befolyásolhatók. Ennek megértése egyszerű: a munkafolyamat során termelt teljes hőmennyiséget az idő rövidsége és egyéb körülmények miatt nem tudjuk elvonni a közegből, ráadásul az ideálishoz képest befejezetlen terjeszkedés is jelentősen rontja a körfolyamat hatásfokát. Az égés során megnövekedett nyomású és hőmérsékletű gáz nem tud környezeti nyomásra és hőmérsékletre kiterjedni.
Az Atkinson-ciklus az Otto-ciklus módosítását jelenti úgy, hogy az Otto-motoroknak egy kedvezőtlen adottságát küszöbölik ki. James Atkinson angol mérnök volt, aki a belső égésű négyütemű motorhoz olyan forgattyús mechanizmust tervezett, melynél szívási és sűrítési ütemben a löket jóval rövidebb, mint munkavégzéskor és kipufogási ütemben. Ez volna az, amit eredeti Atkinson-ciklusú motornak nevezünk. Ezzel az eljárással az akkori Otto-motorok hatásfokát jelentősen növelni lehetett, ám a megoldás mechanikai szempontból a hagyományos motoroknál jóval bonyolultabb rendszert jelent, összetett mechanizmus, számos csapággyal és csatoló elemmel. A hatásfok javulásának oka egyértelmű, a hőtan legmélyebb bugyrainak megjárása nélkül is érthető: az alapvető veszteségeknél említett hátrányokat javítja bizonyos mértékben az Atkinson-féle szerkezet, hiszen a munkavégzés ütemében a gáz a növelt lökethossz miatt alacsonyabb nyomásra és hőmérsékletre expandál, a kipufogási ütemben pedig hatékonyabb a töltetcsere.