Az óriáskonszerntől már megszoktuk, hogy a ráncfelvarrásokat nem viszik túlzásba, ez alól pedig a Touareg két és feledik generációja sem képez kivételt: a különbségeket nagyítóval kell keresni, és ember legyen a talpán, aki egy szempillantás alatt meg tudja különböztetni az újdonságot a korábbi kiviteltől. Kívülről a legnagyobb változtatást az opcionális R-Line sportcsomag jelenti, ami eddig nem volt elérhető a kínálatban. Az R-Line Touaregek méretesebb és mérgesebb lökhárítókat, továbbá óriási, sportosabb formatervezésű kerekeket kapnak, az összképet pedig a markáns, krómozott kipufogók teszik teljessé.
Az utastérben különféle R-logók hirdetik az emelkedett hangulatot, azonban mindez sok hűhó semmiért, és természetesen inkább csak optikailag teszi dinamikussá az autót, hiszen a nehéz terepestől tagadhatatlanul távol áll a sportosság. A kényelem és az elegancia viszont annál inkább passzol a típushoz, amit egy speciális „Exclusiv” felszereltségi szint hivatott képviselni, elegáns külsővel és ízléses, hívogató utastérrel, ahol a finom bőrkárpitozás és a szép fabetétek garmadája teremt luxushangulatot. Technikailag szintén hiába várunk eget rengető újításokat, néhány dolog azonban fejlődött, illetve módosult.
A V6-os dízelek Európában immár teljesítik az Euro6-os normát, s míg a 204 lóerős belépő változat teljesítménye maradt a régi, az izmosabb 3 literes 262 lóerőre erősödött, akárcsak a ráncfelvarrott Porsche Cayenne esetében – persze ez nem véletlen, hiszen köztudottan testvérmodellekről beszélhetünk. A dízelek csúcsa továbbra is a 4,2 literes V8 TDI, amely 340 lóerőt és 800 Nm-t állít csatasorba, kitűnő vontatójárművé varázsolva a nagy VW-t. Azonban a teljesítménynek megvan az ára: míg a V6 TDI-k 6,6 literes gyári vegyes étvággyal kecsegtetnek, a V8 TDI kereken 2,5 literrel torkosabb náluk, s ha azt is belevesszük az egyenletbe, hogy a 262 lóerős dízel is kitűnő menetteljesítményeket szolgáltat (0–100 km/h 7,3 másodperc, végsebesség 225 km/h), a V8-as szinte csak presztízscélokból ajánlható.
